Yesterday's Enemy (1959) 1★
Szereposztás
Stanley Baker | Captain Alan Langford |
---|---|
Guy Rolfe | Padre |
Leo McKern | Max |
Gordon Jackson | Sergeant MacKenzie |
David Oxley | Doctor |
Richard Pasco | 2nd Lieutenant Hastings |
Kiemelt értékelések
Kora és kis költségvetése ellenére ez egy meglepően erős és ijesztően profetikus film, ami úgy mesél el egy történetet a második világháború forgatagából, ahogy előtte és talán utána is csak kevesen. Merészsége remekül ellensúlyozza erőteljes korlátok által szorított kivitelezését, bár ha az ember jobban belegondol, talán még ilyen téren sincs valódi szégyellnivalója Val Guest mozijának…
A történet alapköve a háborús helytállás és hősiesség árnyoldalainak bemutatása. A Stanley Baker által megformált angol kapitány megvert egységének maradékát vezeti épp át a burmai dzsungel mélyén, amikor egy aprócska faluban japánokba botlanak. Langford kapitány, mint azt a film hangsúlyozza, harminc ember életéért felel, tiszt és céltudatos háborús vezető: a falu elfoglalásával nyakába szakadó kérdések és problémák megoldása számára nem kikerülhető, akkor sem, ha erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket kell meghoznia. Ő meghozza őket, mi pedig csak tátjuk a szánkat: itt van hát egy angol film, amiben a japán és a brit haderő ugyanazzal a kegyetlenséggel viszonyul nemcsak egymáshoz, hanem a burmai lakossághoz is. Kísértetiesen hasonlít mindez azokra a konfliktusokra, amiket jó húsz évvel ezt a filmet követően a vietnami háborút megörökítő mozikban fogunk majd látni, de azáltal, hogy mindemellett még a japán haderő is egy reálisnak tetsző színben van feltüntetve (nem ostoba, buta és barbár hordának, mint például a Híd a Kwai folyón esetében), szerintem nyugodtan tekinthetjük ezt a darabot korszakos jelentőségűnek is.
A mondanivaló, az erkölcsi problémafelvetés tökéletesen igazolja a mozit, mai szemmel nézve akár ez is elég lehetne a sikeréhez, de van még két fontos ütőkártyája. Egyrészt bár száz százalékban stúdióban forgatták le, a fekete-fehér kivitelezés bizony jótékonyan elrejti a mesterséges dzsungel természetellenességét: bár érezzük, hogy valami nem kerek, nagyon hamar megszokjuk a filmben látható zárt tereket, és főleg megkedveljük a vizualitás hangulatát. Egy idő után fel sem tűnik az a bizonyos kis költségvetés…
A másik sarokpont Stanley Baker, aki óriásit alakít. Talán nem véletlen, hogy ő maga is az egyik kedvencének tartotta a Yesterday’s Enemy-t, nagy kedvvel teszi a dolgát és minden alá is dolgozik.
Megdöbbentő erejű, nagyon jól működő háborús dráma a Yesterday’s Enemy. A műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlanám!