A diktátor (1940) 60

The Great Dictator
125' · amerikai · dráma, vígjáték, háborús

Az első világháborús veterán zsidó borbély a megszólalásig hasonlít országa diktátorára, Hynkelre. A borbély azonban háborús sérülése miatt egészen a harmincas évekig amnéziában szenvedett, ezért meglepetésként érik az időközben bekövetkezett változások. Állítólag Hitler e film láttán parancsot… [tovább]

angol

Képek 2

Szereposztás

Charles ChaplinAdenoid Hynkel
Jack OakieNapaloni
Reginald GardinerSchultz
Henry DaniellGarbitsch
Billy GilbertHerring
Grace HayleMadame Napaloni
Paulette GoddardHannah
Maurice MoscovitchMr. Jaeckel
Emma DunnMrs. Jaeckel
Bernard GorceyMr. Mann
Hirdetés

Kedvencelte 15

Várólistára tette 59


Kiemelt értékelések

Debut 

Legalább tízszer láttam már, három különböző nyelven, de párszor még meg fogom nézni az biztos. Chaplin első igazi hangosfilmje, és az egyik első igazi szatíra. Bizonyos jelenetek évtizedes múltra tekintenek vissza és némi történelmi ismeret szükséges a film helyén kezeléséhez. Létrejöttében fontos szerepet játszott a Triumph of the Will náci propagandafilm. A forgatás közvetlenül a II. Világháború kirobbanása után kezdődött. Chaplin a saját vagyonából jelentős összeget fektetett be a film elkészítésébe és lényegében a film készítésének minden fázisában meghatározó szerepet játszott, többek között írta és rendezte is. Még azelőtt bemutatásra került, hogy az Egyesült Államok belépett volna a második Világháborúba.
Az egyik legfontosabb film, bemutatásakor a két legismertebb ember teljes szembenállását mutatja be – Chaplin és Hitler –, a „Tramp” karakterrel soha többet nem találkozhattunk, hangot kapott és hangot adott Chaplin véleményének és ezután már nem lehetett visszaút a némaságba.
Mindenkinek látnia kell! Zseniális film!

1 hozzászólás
csokidani 

Időtlen klasszikus, zseniális szatíra.


Népszerű idézetek

Bohemian 

Sajnálom, de én nem akarok császár lenni. Nem az én dolgom. Se uralkodni, se hódítani nem akarok. Segíteni szeretnék, legyen az bárki: zsidó, keresztény, fekete vagy fehér. Mi, emberek szívesen segítünk egymásnak. Osztozunk egymás örömében és bánatában. Nem gyűlöljük, nézzük le egymást. Jut hely mindenkinek. Gazdag az anyaföld, mindnyájunkat táplál. Lehet szabadon és szépen élni, csak elvétettük az utat. A mohóság megmérgezte lelkünk, gyűlöletből korlátokat emelt, nyomorra és vérontásra kárhoztatott. Meghódítottuk a sebességet, de bezárkóztunk. A bőség gépei ínségre itéltek minket. A tudomány cinikussá és barátságtalanná tett. Sokat gondolkozunk és keveset érzünk. Gépek helyett az emberség hiányzik. Ügyesség helyett szív és jóság. Erények híján eluralkodik az erőszak. Repülő és rádió közel hoztak egymáshoz. A találmányok maguk szólítják a jóságot, az egyetemes testvériséget, az egységet. Most milliók hallják a hangom a világban, csüggedő férfiak, nők, gyermekek, olyan rendszerek áldozatai, ahol ártatlanokat kínoznak, bezárnak. Nektek mondom, kik hallotok: ne csüggedjetek! A minket sújtó nyomor nem más, mint mohó és a fejlődést félő emberek keserű lihegése. Múlni fog a gyűlölet, a diktátorok kihalnak s a hatalom, mit elvettek, visszakerül a néphez. Amíg halandó az ember, a szabadság nem szűnhet meg. Katona! Tagadd meg a csúf parancsot, mely téged megvet és elnyom, érzést, tettet, gondolatot diktál! Vadállatot és ágyútölteléket csinál belőled!
Ne higyj az elállatiasodott, gépagyú és gépszívű lényeknek! Nem vagy se gép, se állat, hanem ember! Emberség, szeretet fűti szíved! Csak a természetet vesztett ember tud gyűlölni! Ne a rabszolgaság, a szabadság harcosa légy! Isten birodalma az emberben lakik, írja Lukács. Nem egy vagy pár emberben, hanem mindben! Benned! Az embernek nagy a hatalma, gépet hoz létre,
boldogságot teremt. Hatalma van az életet széppé és szabaddá tenni, csodás kalanddá varázsolni. A demokrácia nevében, éljünk e hatalommal! Egyesüljünk, küzdjünk egy új világért, mely mindenkinek munkát biztosít, jövőt a fiatalnak, biztonságot az idősnek. Az aljasok igértek s hatalomhoz jutottak. Hazudtak! Nem tartották be az igéreteiket. A diktátorok szabadok, de rabbá teszik a népet. Küzdjünk mi az igéretek beteljesedéséért! A világ szabadságáért, a nemzeti határok elsorvasztásáért, a mohó gyűlölet, a türelmetlenség megszünéséért. Küzdjünk, jöjjön az ész világa, hol tudomány és haladás a közös boldogság útját fémjelzi. Katonák! A demokrácia nevében, adjunk kezet egymásnak! Hannah! Hallasz engem? Bárhol légy is, nézz körül! Eloszlanak a felhők, kisüt a nap! A sötétségből kilépünk a fényre! Egy új, barátságosabb világ köszönt be végre. Az emberek legyőzik a mohó gyűlöletet, a kegyetlenséget. Nézz körül, Hannah! Az emberi léleknek szárnyai nőnek és felrepül a magasba. A szivárvány felé repül, a fény, a reménység felé, egy dicsőséges jövő felé, ami már a tiéd lesz, az enyém is, mindnyájunké!

LukeSkywalker 

Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.
Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.

Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.

A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik, az egyetemes testvériséget, mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon, sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez, a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt! A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.

Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség!

Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának 17. fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van, nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.
A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!

Hallasz engem, Hannah? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Emeld fel az arcod, Hannah! Szakadoznak a felhők! Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk, jobb és barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Az ember lelke szárnyakat kap, és végre repülni tanul. A szivárvány felé szárnyal, a remény, a jövő felé, a dicsőséges jövő felé, amely a Tiéd lesz, az enyém és valamennyiünké! Emeld fel az arcod, Hannah! Emeld fel az arcod!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján