Yeowoogakshibyeol (2018–2018) 76% 20★

Oké, nekem tökéletes meglepetés volt a sci-fi/fantasy elem és nagyon élveztem. Az elején a csaj kicsit kiakasztó volt, de ahogy Soo Yeon miatt egyre több önbizalma lesz szépen kikupálódik. Sztoriban igazából nincs nagy durranás, minden szépen lassan megoldódik van sok lufink amik pukkanak egyet majd ennyi, ettől függetlenül az ember örül is neki, hogy szépen megoldódnak. Igazából az utolsó rész után most dühből egy nyolcast nyomnék rá, de aztán rájőve, hogy koreai sorozatra rég kattantam rá ennyire csak megadom a kilencest. A vége nekem nagyon agyoncsapott lett és azért kérdésem is maradt bőven, igazából a sorozat közben is lógtak kérdések…Ettől függetlenül én ezt szerettem, ráadásul a másodpárunkat is megzabáltam :D
Kinek? hmm vígjáték, dráma, kis misztikummal keverve, pár tanulságos reptéri sztori :) Erősen rá lehet függni a „next episode” gombra :P az utolsó két rész előtt viszont nyugtató javallott…

Én ezt nagyon… és nem érdekel, hogy nem tökéletes, és hogy az elején háklis voltam a csajra… Tulajdonképpen majdnem minden szereplőjét bírtam. Jó kis szereposztás. Elég sok mindenkit ismertem előző sorozatokból, és itt kihozták magukból, amit lehetett.
Tök jó a téma spoiler (igen is beszélni kell róla), és az, ahogy körüljárják spoiler, de persze ezek mellett még sok minden mást is felvet… A legvégét hamar lezárták, ott azért még lehetett volna mit mesélni… spoiler Én ezt úgy imádtam, ahogy van!:)

A teljes értékelés megtalálható a blogomon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2018/12/where-stars-l…

„Ez volt az első olyan sorozatom, ahol egyáltalán nem a cselekményen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a szereplők lelki világán, cselekedetein, gondolatain, múltján. Azért írom, hogy ez volt az első, mert sokszor olvastam ilyen sorozatok ismertetőit, és nem álltam neki, mert azt hittem, unalmasak lesznek. De ez a sorozat cseppet sem volt unalmas, és most már sokkal nagyobb bátorsággal állok majd neki hasonlóknak.

A történet az Icheon reptéren játszódik, és a cselekmény, amiről ugye írtam, hogy nem hangsúlyos, mind a reptéren történő incidensek körül forog. Bevallom, én nagyon szerettem ezeket a jeleneteket, mert nagyon érdekes volt, hogy mivel kell egy átlagos reptéri dolgozónak megküzdenie minden nap, milyen elvetemült emberek, hisztérikus és agresszív utasok vannak. Tényleg nagyon élveztem ezeket a jeleneteket.

De amit még jobban élveztem, azok a szereplőink, és a köztük lévő kapcsolat volt. Kezdjük is először Han Yeo-Reummel. Ez a lány egy nagyon kedves, szeretetteljes nő volt, aki nagyon szeretett volna mindent jól csinálni, mindig megfelelni a feletteseinek, mégsem sikerült neki soha semmi, bajba került, elrontotta a dolgokat, folyton eltévedt, egyszóval távol állt attól a tökéletes munkástól, aki lenni szeretett volna. Én, és szerintem minden néző mégis azt szerettem benne, hogy megvolt a saját stílusa, amiről akkor sem tudott lemondani, ha ahhoz, hogy megfeleljen egy teljesen más embernek kellett volna lennie. Időzített bombának hívták, és mindig másik osztályra küldték, hogy megszabaduljanak tőle, de még így sem adta fel. Kitartó, és szeretni való karakter volt.

Lee Soo-Yeon viszont pontosan ez volt, aki Han Yeo-Reum lenni akart: tökéletes dolgozó, akivel mindenki meg volt elégedve. Azonban nem voltak barátai, hideg és távolságtartó volt, jól elvolt ő a maga kis világában, és egyszerűen csak normális akart lennie; ami hát valljuk be, nem egyszerű egy olyan nővel a közelében, mint Han Yeo-Reum. Ami Lee Soo-Yeonnal történt, az szerintem borzalmas, és minden csodálatomat kiérdemelte, hogy erős maradt, és próbált átlagos életet élni úgy, hogy ő maga cseppet sem volt az. Nagyon tetszett, hogy azzal tartották fent a figyelmünket, hogy a múltjáról nagyon lassan csepegtették az infókat. Nem rögtön az első pár részben tudtuk meg, hogy mi történt, hanem szinte még az utolsó részekben is voltak érdekességek.

A sorozat műfaja melodráma, és ezt a történetet tényleg túl lehetett volna dramatizálni, de mégsem tették meg. Nem voltak felesleges sírások, hanem minden tényleg teljesen valóságos volt, és pont emiatt facsarta ki a nézők szívét. Na de persze volt benne nevetés is bőven, ami feldobta kicsit a hangulatot.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2018/12/where-stars-l…

Szerintem még nem láttam olyan sorozatot, amelyik szinte az összes részt úgy zárta volna, hogy bármi is történjék, azonnal folytatnom kell. Eszméletlenül izgalmas, leginkább ezt tudom rá mondani. A szerelmi szál is nagyon jól sikerült benne. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A színészek is mind nagyon jók voltak. Nem emlékszem olyan sorozatra, ahol a szegény, harmadik kerék jobb pasi lett volna, mint a főszereplő (persze ez szubjektív), de itt ez is megvolt. Olyan érzelmi mélységeket sikerült a képernyőre vinnie az egész gárdának, ami magával rántja a nézőt, és nem ereszti.
Egy dolog „zavart”, bár örültem, hogy nem így volt: egy rakat gengszternek hogy az életben nincs legalább egy pisztolya? Miért vasrudakkal és baseball ütőkkel akarnak állandóan elverni/megölni embereket? Az úgy kevésbé feltűnő? Akkor nem őket gyanúsítják? Ezt tényleg nem értettem, de örülök, hogy így oldották meg, mert volt olyan duplarész, aminek a nézése közben így is végig fel-alá járkáltam idegből.