2654-et írunk. A Kilrathi bolygó kegyetlen lakói megtámadják a földiek által birtokolt univerzumot. Nem kérdeznek semmit, nem akarnak tárgyalni, csupán egy céljuk van: a teljes pusztítás. A Föld nincs felkészülve a támadásra és esélytelenül, a túlerőnek kiszolgáltatva várja az ellenség ostromát.… [tovább]
Wing Commander – Az űrkommandó (1999) 19★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Centurion
American Entertainment Investors
Digital Anvil
No Prisoners
Origin Systems
További gyártók
Kedvencelte 1
Várólistára tette 12
Kiemelt értékelések
Marcsi
Akció? Sci-fi? Kaland? Mármint akkor ez most komoly?! Sehol egy szatíra címke?! O.O
Teljességgel hiteltelen, szörnyű színészi túljátszással, nevetséges „fordulatokkal”. A legfájdalmasabb talán Jürgen Prochnow összes pillanata, és miss Burrows sajnos túlélési jelenete a végén…
(@Yaro, én ezt betenném Hálaadásra ivósjátéknak, minden klisés baromságnál ihatnánk, kemény éjjel lenne…)
Hippoforaccus
Annyira nm rossz, mint amennyire le van húzva, de határozottan nem a legizgalmasabb sci-fi. Amolyan egyszer nézős unaloműző.
Tony_Soprano
A film legfőbb hibája a rendező tapasztalatlansága, ugyanis Chris Roberts a Wing Comander játék egyik szülőatyjaként úgy érezte, hogy megbirkózik egy mozifilm levezénylésével, de hát ez nagyon nem így lett. Egy erőskezű, tapasztalt rendezővel a Wing Commander király kis sci-fi-akció lehetett volna, még úgy is, hogy Freddie Prinze Jr. és Matthew Lillard megmaradnak ügyeletes szépfiú főszereplőknek, Roberts kezei alatt viszont egy kívül csoki, belül üres kindertojás lett a projektből. A sztori érdektelen, a dramaturgia lagymatag, ezért a néző már 10 perc után az óráját bámulja.
Ami miatt viszont mégsem teljesen menthetetlen a helyzet, az egyrészt a jó vizuális & speciális effektek, amelyek az elmúlt húsz év alatt ugyan öregedtek, de még mindig teljesen vállalhatóak; másrészt David Arnold fülbemászó főcímzenéje, mely első hallásra kilóra megveszi az embert; harmadrészt az „öreg rókák” szerepeltetésének köszönhető. Chris Roberts is érezhette, hogy ki kell egyenlíteni a színészi tehetség oldalán keletkezett deficitet, úgyhogy sikerült is megnyernie a David Suchet, Jürgen Prochnow, David Warner és Tchéky Karyo kvartettet, akiknek még az is sikerült, hogy némi életet csempésszenek a Tiger Claw csillaghajó gyengén megírt történetébe. A női oldalt a csinos Saffron Burrows testesíti meg, és tölti fel élettel karakterét.
Úgy érzem, hogy a Wing Commander inkább egy tv-sorozatban tudott volna kiteljesedni, semmint egy másfél órás mozifilmben. Mindenesetre ha az embernek olyan napja van, hogy nem vágyik semmilyen megerőltető drámára és inkább csak kikapcsolná az agyát, na ekkor érdemes megnézni a Wing Commandert.
Ha más nem is, a főcímzene megmarad a fejében, hogy aztán újra és újra meghallgassa, urambocsá fütyöréssze a zuhany alatt.
