Vörös-tenger búvárparadicsom (2019) 80% 39★

Jó film volt ez, és a szereplők is eléggé jók voltak. Tetszett Chris Evans ebben a megmentő szerepben is, jól állt neki. :-D De azért lehetett volna kicsit izgalmasabb is, de az alapsztori tetszett, főleg azért is mert igaz történet alapján készült, és szeretem az ilyen filmeket is. Érdekes volt, és a látvány is jó volt, főleg a homokos sivatagi tengerpart. :-D spoiler De azért volt egy kevés poénos részei is, szórakoztató is volt, és én cseppet sem unatkoztam rajta. :-)

Én csak kizárólag Pollux Troy és az igaz történet címke miatt néztem meg. Nem bántam meg, mert Nivola hozza a kötelezőt és a szépfiú Evans bátran elbújhat mellette, mint színész, ez a helyzet. Nem tudta lejátszani a színről Nivolát és esetében ez több mint szégyen: mivel ő a főszereplő, a nagyágyú, a legszebb, legjobb, legokosabb, legalfább… éshát mégsem jött össze. Van az úgy, hogy egy embernek van egy bizonyos tartása, kisugárzása, karizmája, ezek pedig csodafegyverként lengik körbe az egyént. Sajnos, hálivúdnak elég ha valaki szép, nekem azonban nem. Nivola miatt abszolút megérte megnézni, mindenki más felejthető. A nyílt, provokatív és kissé suta katonásdi jelenetek meg … kissé szánalmasak azok tükrében, amilyen filmeket a napkban láttam. Lássuk be, több kellett volna ide egy jó filmhez, ming Evans pofikája, meg egy fontos üzenetet közvetítő igaz történet. Nem jött össze.
Egynek jó, nekem nem lett kedvenc.

A valós történet megfilmesítése elképesztően élő és színes karaktereket, dialógusokat vitt filmre, megmutatva az emberi élet végleteit: egyik „sarokban” az értelmetlen és kontrolálatlan erőszakot, a „másik sarokban” az önfeláldozást, áldozatvállalást másokért, ismeretlenekért, elvekért.

A történet szívszorító és felemelő egyben, ugyanakkor egyfajta fanyar humorral átitatva mutat be egy jól szervezett „átverőshowt”, amelynek árnyékában sok ezer embert menekítenek meg a biztos haláltól.

Filmként is magasra értékelem, mert túlzások nélkül is képes feszültséget teremteni, nem törekszik többet mutatni, mint a valóság amúgy is döbbenetes szövedéke – jó színészekkel, jó dialógusokkal, jó felvételekkel és a háttérben a nem tolakodó, de mégis karakteres zenével.

A film erőssége mindenképpen igaz volta.
A végén jó volt látni a valódi szereplőket.
Ám nekem nem jött le, hogy a ’70-es években vagyunk. De lehet, hogy csak nem vagyok jártas a ’70-es évek Afrikájában.
De ezek a ruhák, hajviseletek, szakállak, fegyverek és járművek nekem napjainkban is elmennének.
Azonkívül a történet is valahogy egy síkon hömpölyög.
Talán többet is ki lehetett volna hozni belőle.