Volt egyszer egy nyár (2022) 79% 101★

Hú de nagyon vártam! Paul Mescal-t a Normális emberek óta szeretem, különleges egy pasi. Nekem bejön amit csinál. Aztán ennek a filmnek az előzetesét hónapokkal ezelőtt láttam, azóta volt várólistás. Rég nem láttam ennyire „semmilyen” filmet, a szó legjobb értelmében!!! Mindjárt megmagyarázom. A film lassú, hosszú, csöndes snittek sokasága, és szinte nem is történik semmi. Pedig közben mennyi minden történik! Cseles a rendezőnő, mert néha már-már elunnád magad, aztán valamivel mégis visszaránt. A film lehetne egy egyszerű kis nyári nyaralás története, fiatal apa és lánya közti kapcsolat megmutatása. Adott egy apa, aki imádja a lányát és együtt nyaralnak Törökországban, és adott egy kiskamasz, akinek kezd kinyílni a világ, imádja az apját, de kezd érdeklődni a nagyobbak iránt, a fiúk iránt, meg az egész világ iránt. Tényleg egy teljesen egyszerű, megszokott nyaralást látunk, ahogy apa elszív egy cigit, ahogy a kislány játszik egy motoros játékkal, ahogy csak fekszenek a napágyban és zenét hallgatnak. Közben óvatosan kapunk jelzéseket arra, hogy mennyire nincs rendben az apa. Mennyire mélyen van, miközben kifele nem ezt mutatja, nem ez látszik. Hogy mennyire nem veszi észre senki, hogy itt gond van. Mi is csak keveset kapunk belőle, de valahogy mégis összeszorul a gyomrunk itt-ott tőle. Érdekes film volt, nagyon vártam, örülök, hogy megnéztem. Én szívesen adnám neki az Oscar-t :) (bár nem hiszem, hogy ő kapja)

Sírtam,pedig nem kellett volna ennyire szíven ütnie… spoiler

Jó kis duó apa/lánya, volt köztük kohézió. És minden más is ami kell, fricska, megbántottság, élethez úti tippek, és szeretet, abból nagyon sok. Mégis végig érződik a tragédia, amit ugyan nem látunk, és a képzeletre van bízva vajon bekövetkezik-e, de minden pillanatban számítunk rá. Szépen játszott a film a zenével, az átkötő jelenetekkel, szépen építkezik végig, a táncos jelenetben aztán ott volt minden. Szép és fájdalmas film.

A Volt egyszer egy nyár egy csodálatos műalkotás, aminek minden aspektusa remekül illeszkedik egymáshoz anélkül, hogy mesterkéltnek hatna. Sőt, elképesztően személyes, érzelmes és megható, amihez nem kis mértékben járul hozzá központi duójának fenomenális alakítása, akiknek a kémiája és profizmusa példátlan. Egyszerre szeretetteljes és nyomasztó, és a tavalyi év egyik legjobb filmje (ami hozzánk persze csak idén jutott el) – mindezt pedig nem grandiozitásával, hanem visszafogott őszinteségével éri el.

És talán arra is rávesz, hogy mi magunk elgondolkozzunk azon: mennyire valósak azok a szeretteinkről alkotott képek, amiket őrizgetünk magunkban évek óta?

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/03/16/volt-egyszer-egy-n…

Szépséges, szomorú. Apa-imádó lányként még százszorosan.
Olyan, mintha semmi sem történne benne. De ezek pontosan azok a „semmi sem történik” napok, amik örökre megmaradnak az emlékezetünkben, amikhez mindig vágyunk visszatérni, és amikről akkor még persze nem tudjuk, hogy azok lesznek. Sosem tudjuk, csak később.
Mind érezzük, mi történik ezután a nyaralás után. Nincs megmutatva, hogy mikor, vagy hogyan, és igazából mindegy is. De az apa szemében már ott van. (Paul Mescal fantasztikusan játszik.) Csak gyerekként ezt még nem fogod fel, nem tudod befogadni mások bánatát, a gyógyíthatatlan dolgokat, főleg nem a szüleidét, akik óriások a szemedben és mindentudók.

Szerettem.