"A „Világfalu” kifejezést McLuhan használta először bolygónkra, amit a tömegkommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak. Igaz, az információk percek alatt eljutnak távoli földrészekre, de hogy mennyire értjük egymás gondolkodásmódját, az is kiderül a véres híradásokból. Az életem úgy… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
krlany
Érdekes, izgalmas párhuzamba állítások a különböző kultúrák között. Bepillantás tevékenységek és értékek mentén, miközben a különbözőségeink is csak azt mutatják, hogy milyen egyformák vagyunk. Nyitottság, kíváncsiság és tolerancia, pont úgy, ahogy egy világfaluban élni kell és érdemes. Néztem volna még.
Bazil
Légy nyitott, humánus, toleráns, elfogadó és befogadó a másik – tőled bármily távol álló – kultúrával, vallással, világszemlélettel, életfelfogással szemben. (Vagy ezek mellett?) Ezt tanítja, javasolja, sugalmazza nekünk Kepes András. Könnyű neki – olyan starttal, ami neki megadatott – három kontinens, sok ország, még több iskola, és ki tudja hány nyelven. Mi – itt a kis közép (kelet) –európai bunkerünkben, csak kapkodjuk a levegőt a multikulturális hatásoktól, és a rendkívül gyorsan végbemenő változásoktól. Én azért igyekszem nagy levegőket venni és tájékozódni, mielőtt elborult aggyal és lila ködben véleményt nyilvánítok.
Sokan persze nem így tesznek (én se mindig), és sajnos az a gyanúm Kepes könyvét sem az veszi kézbe, aki gyökeresen más világképpel bír, hanem az, akinek szimpatikus a szerző, és ismeri tévés pályafutását, esetleg olvasta régebbi könyveit.
Pedig lenne mit megfogadni tőle. Én tulajdonképpen a nagy részével egyetértek, sok mindent én is úgy látok, ahogy ő. Kepes nem akarja meggyőzni a világot vélt vagy valós igazáról, csak bemutatja a világ ezer arcát, a kultúrák sokszínűségét, a különbségeket: mi az, ami összeköt és mi az, ami elválaszt bennünket?
A könyvet olvasva azonban egy ponton egyszer csak gyanússá vált, hogy: ezt már láttam, olvastam valahol. Persze: a szerző 2005-ös Világfalu című sorozatában. Aztán, ahogy haladtam a könyvvel, rájöttem, hogy ez a sorozat kibővített verziója, egyfajta rendezői, vagy inkább szerzői változat. Kicsit komolyabb, részletesebb, moralizálósabb, de egyértelműen: a sorozatra épül. Amit – mivel annak idején csak részleteket láttam, és már csak pár momentumra emlékeztem – most végignéztem.
Így a könyv és a sorozat elolvasása/megnézése után kettős érzésem van. A sorozat, ki merem jelenteni – és nem szoktam csak úgy odadobálni ezt a jelzőt, de: zseniális. A könyv pedig pont ezért – de hát mégis csak a sorozat volt előbb – egyfajta ismétlés, bármennyi új gondolatot, kutatás-eredményt, összefüggést is tartalmazzon.
A szerző, mintha fogta volna a régi forgatókönyvet, bedobta volna egy random generátorba, ami jól összekeverte az akkori anyagot, és kiköpte egy új sorrendben, azt már csak ki kellett egészíteni némi aktualitással – nyári foci-EB, amerikai elnökválasztás, migrációs válság –, és már kész is.
Így, bár kimondottan élveztem ezt a kettős kulturális utazást – könyv és film egyben –, a könyvre mégsem tudok ötöst adni. De ez mindegy is. Örülök, hogy ismét egy régi ismerős, egy hiteles és tehetséges ember társaságát élvezhettem, még ha csak így könyv és film útján is. Hol vannak ezek a régi vágású úriemberek, hová lettek ezek a tartalmas, érdekes, színvonalas és szórakoztató műsorok? A kérdés persze – költői.
