Magyarország története (2009–2010) 88% 25★

Pálffy Géza (történész szakértő): A török hódítás miatt megfogyatkozott területű Magyar Királyság politikai elitje, a rendiség nem csak az egykori történeti Magyarország Szent István birodalmának hagyományait ápolta. Ha kellett, akkor maguknak is teremtettek múltat. A legnevesebb famíliák képesek voltak arra, hogy családjukat egészen nemcsak Szent Istvánig, hanem Noéig visszavezessék. Így készültek a korabeli geneológiák, majd ezzel összefüggésben az ősgalériák, melyek bemutatták a legjelentősebb arisztokrata családok legkiemelkedőbb tagjait, természetesen beleértve a legjelentősebb magyar uralkodókat is.
Nagy György: A kor nemesi családjai természetesen szerették volna azt bizonyítani, hogy a famíliájuk nagyon régi eredetű. Volt, aki bibliai időkig, Noéig, vagy akár Ádámig, a realistábbak csak a honfoglalásig vezették vissza a családfájukat. És mivel lehetett leginkább bizonyítani azt, hogy a família már az Árpád-korban is létezett? Hát a családtagok képeivel, hiszen ki vonná kétségbe, hogy élt egy egy őse a családnak már mondjuk a X. században is, ha egyszer itt van a képe. Ugye, akiről kép is van, az nyilván létezett. Ennél több bizonyítékra igazán nincs szükség. Ezért aztán az arisztokrata családok sorra rendelték meg a festőktől az őseik arcképeit és összeállt egy mutatós, nagy galéria olyan emberekből, akiknek a fele soha nem is létezett. A családfán mutatkozó hézagokat a festő egyszerűen kitöltötte a képzeletével. Így aztán egészen izgalmas családfák keletkeztek kitalált, vagy érdekesnek, fontosnak, bizarrnak tartott egykori hírességekből. A semmiféle vérségi kapcsolattal nem rendelkező ősök között például az Eszterházyak számon tartották Örs vezér és Attila hun király mellett azt a Vlad Tepes nevű urat is, akiről ha tudták volna, hogy miket hord majd össze a romantikus XIX. század… A büszke hercegi família egészen biztos, hogy nem csempészi be a család ősei közé. Vlad Tepes közkeletű neve ugyanis az, hogy Drakula gróf.

Pannonia, Vergiss Deine Toten Nie, Als Kläger Leben Sie! Pannónia ne feledd halottaidat, mint vádlók, tovább élnek ők!

1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt látható Magyarországról. Utoljára 1842-ben volt ilyesmi megfigyelhető nálunk, érthető tehát ha néhány hétre, a napfogyatkozás előkészületei vették át a szalaghírek helyét az újságokban. Igazi népünnepély készült, a TV csatornák élőben közvetítették a jelenséget, a repülőtársaságok charter járatokat indítottak, és turisták milliói keltek útra, hogy abban a bizonyos sávban tölthessék el a teljes napfogyatkozás másfél percét, ahonnan a legjobban látható. Nálunk legtisztábban a Szombathely- Siófok-Szeged sávban volt megfigyelhető a jelenség, a legtöbben a Balatonhoz utaztak. Számtalan hiedelem készítette fel előre az embereket, tudni vélték, hogy hirtelen lehűl majd a levegő, hogy szélviharok törnek ki, hogy az állatok biológiai órája teljesen összezavarodik, megemelkedik a szülések száma és sokan megvakulnak a látványtól. Én azon a napon, sokezred magammal, meg a TV nézőkkel, itt Ópusztaszeren voltam, ahol nagyon érdekes és tanulságos dolgokat láttam abban a néhány percben. A napfogyatkozás beállta előtt már percekkel megszűnt minden zaj. Csend lett és elállt a szél is. Még semmi más nem történt, de megállt a világ, aztán egyik pillanatról a másikra sötét lett, de nem olyan, mint éjszaka, hanem megmaradt egy derengős, sejtelmes fény, ami nagyon érdekes hatással volt az emberekre. 1 perc 24 másodpercen keresztül béke volt, kint és bent. Gombóc szorult több millió torokba, mindenki mosolygott és könnyezve fogták egymás kezét az emberek, mert rájöttek arra, hogy gyengeségünkben egymásra utalt hangyák vagyunk, akik pitiáner problémákkal vacakolunk nap mint nap, miközben a kozmikus mindenség csodája, meg az élet mindennél előbbre való fontossága akár egyesíthetne is bennünket. Aztán letelt az 1 perc 24 másodperc és megszűnt a varázs. Újra kisütött a nap és a fényben újra másképp lehetett látni a dolgokat. Nem nőtt a születések száma, senki nem vakult meg és az állatok is túlvészelték a másfél percet… és újra dudáltak az autók és újra becsapott a pincér és újra mínium festéket kevertek a pirospaprikába és újra veszekedtek a politikusok… Nem történt semmi, vagy ha igen, az is nagyon gyorsan elmúlt…

Nagy György: A néphagyomány a történelmi megállapításokhoz kevés, a spekulációhoz meg sok. Dehát a legendákban pont az az izgalmas, hogy soha nem tudhatja az ember mennyi is bennük a valóság.

Nagy György: Kisgyerekként például én úgy tudtam, hogy a szovjetek szabadították fel Magyarországot, és egy másik nép, az oroszok vitték el a nagypapát málenkij robotra.

43. rész

Nagy György: Meggyőződésem, hogy a történelem nem egyszerűen csak évszámok és nevek halmaza, hanem kapcsolatok és összefüggések sora és a történelmet nem elég tudni. Hanem érezni kell.