Viceværten (2012) 0% 0★

Ez a film tényleg azzal a szóval írható körül a legjobban, hogy perverz.
Egyszerre bizarr és mégis – valahol – zseniális. Mármint, az ötlet. Aztán, hogy ezzel a néző végül mit kezd, az rajta áll. Végül is olyan könnyű lenne elintézni annyival, hogy ez egy nagyon beteg film, ami olyasmit próbál lenyomni az ember torkán, ami nemes egyszerűséggel vérlázító és inkább betiltani kellene, nem pedig nézni, mert rossz példát mutat.
Na igen. Ez is igaz, de mégis… Mégis ott van tényleg ebben az egészben egy „tündérmese” jelleg is, amikor bicskanyitogató főhősünk egyszer csak megmutatja, hogy van neki szíve. Meg lelke is. De akkor már… spoiler
Ez a kapcsolat, amit ez a film itt bemutat, nagyon furcsa. A legtöbben rásütnénk, hogy nem egészséges. És… Tulajdonképpen tényleg nem. Viszont mégis van benne valami felemelő. Van, mert idővel megmozdít a felekben valamit. Valami jót. És ha úgy tetszik, előnyükre válik a dolog. Innentől kezdve pedig – szerintem – nem lehet és nem is szabad könnyen ítélkezni.
Én legalábbis mindig azt mondom, hogyha egy kapcsolat – álljon az fent bárkik között – pozitív hozadékokat is magával ránt, ha jótékony hatása is van a felekre, akkor igenis megéri a próbálkozást. Önbecsülést, egót, érzelmi intelligenciát dagasztani mindig egészséges. Szerintem. (Bár előbbiek esetében nyilván nem a túltengésre értem, hanem az egészséges mennyiségre.)
Na. Hát ennyi. Csillagozni nem szeretném, mert nem is tudnám. Tele vagyok kérdőjelekkel, nem tudok dűlőre jutni. Ami viszont biztos: eléggé egyedi film, a megközelítése legalábbis határozottan. Nem hagyja, hogy egyszerűen legyintsünk rá, összeborzolja az ember idegrendszerét.

Aki szereti a különleges művészfilmeket, azoknak mindenképpen ajánlom.