Tűzzel-vassal (1999) 84% 26★

IMÁDOM!
Gyerekként láttam először és bár akkoriban utáltam a történelmi filmeket, ez szerelem volt első nézésre.
A lengyelek tudnak valamit.
Azóta eltelt sok év, oda-vissza megnéztem magyarul és lengyelül is, a regényt is elolvastam. Persze itt is az adja a sava-borsát az egésznek, hogy egy szerelmi történet ível át a háborún. Remek karakterek vannak benne. Skrzetuski és Helena ugyan elég sablon szerelmespár, na de ott van Bohun (*sóhaj*), a forrófejű, agresszív, szerelmes kozák, akinek minden vásznon töltött perce aranyat ér. Aztán az alkesz Zagłoba, mint humor faktor, istenem, de jókat nevettem rajta. Főleg, mikor Wołodyjowskit hozza kìnos helyzetbe. :D

Minden térfélen akadtak szimpatikus karakterek, szerencsére a film elég pártatlanul kezeli a háborúban álló feleket. Durvaságból, vérből és látványos csatákból nincs hiány. Képileg, hangulatilag is szuper a film.

Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik a sok hollywoodi film helyett inkább valami európai gyöngyszemre vágynak. :)

Nem fogok nagyobbat mondani a szükségesnél, ez a film nekünk magyaroknak különösen fontos kellene hogy legyen, hiszen egy-két év eltérés híján a mi Honfoglalásunk kortársaként minden volt, ami a Honfoglalás nem: epikus, szép, átélhető, érthető és archaikus egyben, stílusos – egyszóval, mint filmes projekt, sikeres, még ha vizualitásán kívül sok téren nem is ütötte meg Hoffman régi Sienkiewicz-adaptációinak szintjét.

Egy ideális és szép, tökéletes világban a mi modern történelmi kalandfilmjeinknek is ilyennek kellene lenniük. Milyen szép és történelmietlen ha…, ha az ezredforduló táján a magyar filmművészek képesek lettek volna legalább megközelíteni, ha nem elérni az Egri csillagok, vagy a A kőszívű ember… színvonalát, ahelyett, hogy a nevetségességig égették magukat Sacra Coronákkal, Honfoglalásokkal, és akkor a Most vagy soha jellegű förtelmekről itt már beszélni sem érdemes. De hát a magyar filmes is olyan, mint a legtöbb önnön hivatástudatától és tehetségétől elragadtatott alkotó: nem keresi a mintákat, nem forgatja a fejét, csak megy utána vakon, mert ő tévedhetetlen.
Lehet egyébként a titok nyitja az is, hogy Jerzy Hoffman türelmes volt és boszorkányos módon ráérzett arra, hogyan kell a régi történelmi filmjeinek szellemiségét vegyíteni a kortárs normákkal, tempókkal. A Tűzzel-vassal ilyen téren kétségkívül tökéletes: használja és élvezi Sienkiewicz irodalmi alapjának gyönyörű kiműveltségét, szellemiségét, miközben pontosan olyan lendületes és akciódús, ha kell erőszakos és durva, sokkoló, mint a kilencvenes években készült kardozós filmek általában, sőt, tekintve, hogy ez a lengyel történelmi közeg mennyire idegen még a modern magyar néző számára is, még a fantasy műfajjal való rokonítással sem tévednénk nagyot – és hát ott is van a színen Horpyna, szóval tényleg, miért ne?
A Tűzzel-vassal tehát egy gyönyörű történelmi mese, egy olyan film, amiről én is álmodoztam, mikor olvastam Puskintól A kapitány lányát, és sírt a szám, amiért abból nem készült egy ugyanilyen adaptáció. Pedig hát elég lett volna még egyszer betenni ezt a filmet és ugyanúgy meglett volna az élmény… Az eredeti mű romantikus felhangjai, a régimódi, kissé mesterkélt, de nagyon heves és dús érzelmei elragadóak, ezek teszik zárójelbe a cselekmény történelmi tabló jellegét és az erőszakot. A másik oldalról, ha fáraszt minket a románc és a fene nagy bajtársiasság, majd ellenpontoz a realitás, a történelmi filmekben ritka módon egyszerre látható tapintható mocsok és pompa.
A felszín szép és vonzó – Zebrowsky, Domogarov, Kowalewski, Stupka, Seweryn, Zamachowski, Malajkat, Zborowski mind remekelnek, mintha mind-mind a klasszikus magyar történelmi mozikból léptek volna elő. Kiváló színészek korlátozott, néha karikatúra-szerű, de remekül eljátszott szerepekben. Scorupco nagyon izgalmas színésznő, alighanem háromszor ennyien ismernénk és kedvelnénk őt ma, ha anno nem utasítja vissza a Zorro álarca női főszerepét. A vizualitás természetesen nem kérdéses, csupán néhány, már túlvállaltan is epikus jelenetnél esik le, hogy nem a valóságot, hanem egy filmet nézünk. A kozák hadak felvonulása Hollywoodot idézően szép és elképesztő, az első csata lassított kulcsjelenetei sokadszorra nézve is megdöbbentőek és gyönyörűek – a néző félni fogja a kozákokat, bármennyire is együttérez velük sérelmeik miatt. Mindezt a zene, bár bőven megvannak a maga jól felismerhető korlátai, remekül támogatja – a Most vagy soha komponistájának itt kellett volna puhatolóznia a fülvérzésig hallgatott Hans Zimmer OST-k helyett.
No és a mélység: Hoffman lengyel filmjének lengyel főhősei egy elégedetlen, maguknál gyengébb, jogokat kívánó, sérelmekkel megvert, elnyomott kozákság ellenében harcolnak. Ez már a regénynek is speciális ízt adott – ez a konfliktus nem az elesett gyengék, az elnyomott lázadók és az elnyomó birodalom harca, vagyis csak annyiban, hogy ezúttal a birodalom rend- és békefenntartó törekvéseiért szurkolhatunk, hisz ők képviselik azt a kvázi-lovagi civilizáltságot, aminek a túlélése mindenek felett, még a mai értelemben vett emberi jogok felett is áll. Ha ez átjön a nézőnek, máris érzékelhető, mennyire rendhagyó filmet néz.
De nem lehet minden tökéletes, a Tűzzel-vassalnak is megvannak a maga problémái. Sienkiewicz regényének cselekményét például még ebben a finoman szólva is epikus műsoridőben sem sikerült rendesen összekapni, egy emlékezetes ponton például konkrétan elveszítjük Bohun karakterét, majd a véletlenül előkerülő Rzedzian körülményes elbeszéléséből ismerhetjük meg a párbaj óta vele történteket – ez azért van akkora dramaturgiai luft, mint mondjuk a Disney-féle Star Warsokban Palpatine visszaerőltetése a sztoriba. A film során végig nagyon kell figyelni, mert a rengeteg idegen csengésű név és helyszín tengerében az ember könnyen elveszhet, legalábbis első nézésre. Néha a szereplők érezhetően túlbeszélik magukat, életszerűtlen dolgokat mondanak el, csak hogy informálják a nézőt.
Mindezért cserébe a magyar szinkron briliáns!

Nem tökéletes, de magyar szemmel nézve mégiscsak szinte tökéletes történelmi film. Innen kellett volna merítenünk az elmúlt harminc évben, és akkor lehet, már lenne a kultúránk fellegvárában egy újabb Egri csillagok, vagy A kőszívű ember fiai kaliberű klasszikusunk – a sok elszutymákolt pénzmosoda-mozi helyett.

Sokszor láttam mind a filmet, mind az ebből szétszedett 4 órás sorozatot. Az egyik fő kedvenc történelmi filmem, mert pazar a megvalósítása. A díszletek, jelmezek tökéletesek. A karakterek nagyon jól vannak ábrázolva és a színészek hozzá szintén kitűnően lettek kiválasztva. A magyar szinkron nagyon jól sikerült hozzá.

Hozzá kell tenni, hogy nem teljesen könyvhű, de a lényeg benne van.

Lol, már megint én vagyok a kis kötsögkancsó, akinek nagyon nem tetszik? X,)

Régóta kerülgetem, mint macska a forró kását, aztán most tegnap hideg, borongós, esős idő volt és nem tudom mi ütött belém, de olyan érzésem volt, hogy igen! Most tökéletes lesz megnézni!
Annak idején a Skif volt ilyen, hogy féltem tőle, de aztán abban nagyon kellemeset csalódtam. Igaz most nézem, az nem háborús/történelmi, csak abban is háborúskodnak a régi kori népek. Engem az ilyenek nem izgatnak. :s Mindenesetre azt is ilyen borongós időben néztem, szóval gondolom ezért gondoltam, hogy így majd jó hangulatos lesz…
+ valamelyik nap említette @Kiskakukk Bohunt, nekem meg beragadt a neve. Előző este folyamatosan az járt a fejemben. Másnak is van így? Hogy zene helyett egy személynév ragad be és folyamatosan azt ismételgeti az agyad? :D

Na… az elején még reménykedtem, de elég hamar elvesztettem csekély érdeklődésem is. Jöttek ezzel a számomra érdektelen infókkal, hogy ki milyen származású, kinek mi a neve s rangja, titulusa… Aztán Bohun pszichopata nézésében + járásában X,) láttam én is számomra némi potenciált, de… mh… :s Mint a mesében. Hol volt, hol nem volt, de inkább nem volt, aztán ha mégis, akkor csak a csajjal bénázott…
A többiek is, azt se tudtam ki-kicsoda, hova megy, mit akar, ahh… ez tipikusan az a fajta történelmi-háborús film, ami nem fog meg. Mintha töri órán ültem volna. :s
Na meg a legtöbbször ilyeneket mondtam: szegény ló/lovak. :s
Még azt a minden lében kanál csávót bírtam legjobban, aki értett az orvosláshoz is… :D

Néha voltak benne vicceskésebb részek, de legtöbbször a saját benyögéseimen röhögtem. Mikor mondja anya, hogy itt is lóg egy ember, ott is (fel voltak akasztva…), én meg ahogy mondtam rá, hogy „lóóógóóósok”… X,)
+ mikor anya bealudt, aztán mikor felkel kérdi, hogy hol van a csaj, én meg ahogy mondtam, hogy mikor kinél, ő folyamatosan emberrablás áldozata… X,) De tényleg, hol az egyik rabolta el, hol a másiik vitte, hol a harmadik bújtatta… X,)
+ mikor az elején Bohun mondja, hogy édes lesz, mint a méz a másik csávóval, aztán végül mégse lett az, egy darabig azzal voltam, ha megjelent a színen, hogy: no, mi a baj, Édes Mézem? X,)))
Juj a karóba húzott embőc viszont uhh… Persze messze nem volt olyan fujjci, mint a Cannibal holocaustos…

Meg az is, hogy iszonyat hosszú. :s Így ezzel a háborúskodással meg dupla annyinak érződött. Pedig huncut voltam és hiába volt film előtt jó érzésem vele kapcsolatban, mégiscsak játék mellé indítottam el. Aztán sokszor volt olyan, hogy már oda se bagóztam ki kit gyilkol, inkább az izgatott nekem milyen szörnyikéket kell még likvidálnom, hogy bekerüljenek a monster collection-ömbe… X,)
+ basszus most komolyan kalózt csinálnak belőlem? Hát direkt thiefnek indultam, hogy aztán én legyek az éjszaka ura, erre… hát most nem tudom mi van velem… >:s

JA! És basszus Bohun magyar hangja! Olyan kellemes volt a fülemnek, aztán idővel leesett, hogy csak nem valamelyik kedvenc szinkronszínészem hangja? De sehogy nem bírtam rájönni, kié. Végül nem idegesítettem magam tovább, megnéztem ki szinkronizálja és ahh… tényleg egyik kedvencem. ♥
Tiszta szégyen, hogy nem bírtam beazonosítani… DX

Valaki mutassa meg ezt az alkotást a magyar filmkészítőknek, hátha megtanulják, hogy is kell történelmi kalandfilmet készíteni.