Túl a csillogáson (2013) 73% 30★

Hol is érdemes elkezdeni..
Ez a film rendesen kapott hideget-meleget, és igazából némely pontján megértem, miért is.
DE. És itt jön az, ami érdemessé teszi arra, hogy két órát kapjon az ember életéből.
Ez. A. Film. A. Helyén. Van. Pont.
Mert bár néhol a karakter „túl sok”, viszont őszinte. Nekem például Liberace néha olyan ordítórohamot okozott, hogy csak na.. Bármiféle spoiler nélkül mondanám, hogy a filmben volt egy olyan, öhm, ötlete (?), illetve javaslata, amin egészen a film végéig nem tudtam túllépni. Nem értettem (értem), MINEK? Tudom, hogy úgy mégiscsak „hivatalosabb” lenne a kapcsolatuk Scottal, de nem mindegy azért, milyen kapcsolatról van szó..
Viszont nem éreztem, hogy ez nem illene a filmbe, meg úgy magába Liberace életébe. Furcsa, mai szóval talán polgárpukkasztó, de azt hiszem ez rendben van ennél a férfinél. Sőt. Azért már megéri megnézni a filmet, hogy az ember megtudja, igen, létezett ez az ember, aki nem csak elég érdekes életet élt, de fantasztikus zongorista is volt.
És akkor most egy kicsit a színészekről.
Rengeteg embertől hallottam azt, hogy míg Michael Douglas rettentően élvezi a szerepet, és jól játszik, addig Matt Damon inkább csak úgy elvan, és elszenvedi az egészet. Szerintem ez nem túl helytálló kijelentés. Sokkal pontosabb, ha így mondjuk: Liberace élvezi, amit csak tud, míg Scott Thorsonnak nem mindig az és úgy jön össze, amit és ahogyan szeretné. A színészek teljesen jól adják át a karaktereket. A mellékszereplők közül is egy-kettő külön hűha, és megérnek egy misét.
És TE JÓ ÉG. A sminkes/maszkos (nem tudom, melyik a pontosabb) stáb valami ELKÉPESZTŐ munkát végzett. Van, akit tényleg alig lehet felismerni, és Matt Damon legtöbb vonását is nagyon, tényleg nagyon „átalakították”, vagy eltüntették. Ezen a téren (is) profi munka folyt, és én őszintén ámultam rajta.
A rendező és operatőr IS Steven Soderbergh volt, és mindkét téren helytállt. Visszagondolva, nem számítottam ilyen kaliberű filmre, de azért megkaptam, ami Mr.Soderbergh-nek ad egy kis plusz bizalmat.
A zenét különösebben nem említem, úgy gondolom, lehet tudni, mire számítson az ember.
Rengeteg dologról tudnék még írni, de szerintem a legfontosabbakat összefoglaltam. Nézze meg, aki szereti az életrajzi drámákat, jó színészekkel (akiket nem feltétlenül fog egyből felismerni..), ugyancsak jó képi világgal, és akit nem riaszt el már a puszta tény, hogy meleg emberekről szól a film.

Két okból néztem meg ezt a filmet:
1. The Chordettes – Mr. Sandman
2. Szász János ajánlására.
A magány szörnyű. Hát még a társas magány. A retinám majd' leszakadt ettől a csillogó máztól – meg mindattól, amit megpróbáltak szőnyeg/kárpit/palást/bunda alá söpörni. Viszont nem bántam volna, ha két óra helyett beleférünk másfélbe.
Az utolsó jelenet szép, értem, de nem tudtam nem arra gondolni, mennyire fantáziátlan.
Michael Douglas alakítása kiváló.

Lenyűgőzően brilliáns, mind a játékában, mind a mondanivalójában! :)

Fergeteges, hogy mit alkottak!Mind a színészek,mind a rendező!Imádtam!

Nagyon régóta várólistás volt ez a film, de kihívás miatt vettem rá magam (http://snitt.hu/kihivasok/filmes-kivihas-2016). Le akartam húzni a filmet, hogy milyen szar a sztori, és a végén jöttem rá, hogy életrajzi
A színészek, a sminkesek remek munkát végeztek, de persze sok más dolgot is felvet, hogy gondoltak akkoriban a homoszexualitásra, mennyire vágytak az egyenlőségre, ami ma már szinte természetes. És még sorolhatnám.