Train (2020–2020) 94% 13★

Ahhh ez most olyan jól esett:) idén még viszonylag kevés jó thillert láttam, de ez most azok közé tartozik:) 9,5 csillag, mert az egész gyönyörűen „logikusan” épült fel, hogy a legvégén pofon vágjuk az egészet a happy endért:) persze örültem neki hogyne:) én értem, de nah:P amúgy nagyon jó a storyline ez a 12 rész tökéletesen elég, hogy folyamat pörögjön az egész és ne legyenek üres járatok. Nem is kellett volna egy résszel sem több:) Az embernek néha felmerül egy-egy ötlete, de olyan gyorsan jönnek az új infók, hogy mindig megfeledkezel apró részletekről, míg a végén a fejedre csapsz , „ohh bakker ott a közepén még gondoltál is rá”:D
Karakterek érdekesek voltak, tulajdonképpen minden színész két teljesen külön fajta karaktert játszott el. Így nehéz Do Won-ról ódákat zengeni, mert ott a másik énje, ahogy ott van Seo Kyung igazán életvidám karaktere és a másik világ abszolút magába forduló nyomozója. Színészek szuperül játszottak. Yoon Shi Yoon hangját és úgy magát egyre jobban és jobban szeretem sorozatról sorozatra:)
Kinek? aki izgalmas nyomozós thrillerre vágyik, véres részek nincsenek, úgyhogy erős gyomor sem kell hozzá, de figyelni azért kell. Nem az a hátradőlök és csak fél szemmel figyelem az eseményeket:) Jó volt ez:) több ilyet!:)

Nagyon jót tett a sorozatnak, hogy 12 részes lett, és nem 16, mert ha ennél hosszabb lett volna, akkor már nagyon túlnyújtottá vált volna. Ennyi rész tökéletesen elég volt egy izgalmas, „logikus” krimi felépítésére. Nagyon oda kellett rá figyelni, állandóan pörögtek az események, volt itt minden – csavaros történet, izgalmas fordulatok, bonyolult gyilkossági ügy, ráadásul még romantika is volt benne, de egyáltalán nem túltolva.
Nem is a gyilkos kiléte volt itt fontos, mert miután kiderült ki az, igazából akkor indultak be az események. Nagyon érdekes volt megtudni az indítékait, bár sajnálni nem tudtam. A két – vagyis igazából négy – főszereplőre igazából nem lehet panasz, bár a múltjuk nem igazán „egyedi”, viszont mindketten – három és felen – nagyon jól vannak felépítve.
A 2 dolog, ami zavart benne:
Hogy nem ismerték fel rögtön, hogy ez a spoiler nem az a spoiler? Ott volt egy seb a homlokán, meg más ruhákban is flangáltak…
És én örültem, hogy most nem kellett spoiler, mint pl a Memories of the Alhambra végén, de én szét akartam spoiler. Az ott nem igazán volt jól felépítve.
De ettől függetlenül nagyon élveztem nézni ezt a sorozatot.

A teljes értékelés a blogon olvasható: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/09/train.html

Na srácok, így kell egy sorozatot megcsinálni! Csak egy kérdésem van: miért lett vége, és hová mehetek panaszkodni? Izgalom? Pipa! Szaftos gyilkossági ügy? Pipa! Feszült érzelmek? Pipa! Csavaros történet? Pipa! És ha romantikát keres az ember, itt az is volt! Szerintem simán rá lehet mondani, hogy a 2020-as év legjobban összerakott k-drámája (még úgy is, hogy a közönség annyira nem figyelt fel erre a darabra.)

A történetet nagyon szépen építették fel. Az első részben megkaptuk az alapokat, és onnan minden korrektül, logikusan bontakozott ki, és egészen az utolsó rész utolsó percéig akadtak csavaros fordulatok. Köszönhetően a 12 résznek nem volt idő unatkozni, és nem lett vontatott sem. Eredetileg a sorozatot 16 részesnek szánták, ám a koronavírus miatt le kellett rövidíteni, de én ezt egyáltalán nem bánom. Rengeteg jónak induló sorozat laposodik el, mert már nem tudják mivel kitölteni a 16-20-25 részt, és csaponganak ide-oda, és az utolsó 3 részbe sűrítik bele a lényeget, a köztes részeket meg az ember simán átugorhatná. Viszont az olyan sorozat, ami elejétől végig ilyen feszített tempóban halad, mint a Train, ahol ha egy percre is elfordulsz, már lemaradtál valami fontosról, nagyon kevés van. Szerintem egy sorozat inkább legyen rövid, de tartalmas és izgalmas, mint hosszú, de elnyújtott és unalmas.

A hangsúly ebben a sorozatban nem is igazán azon volt, hogy ki a gyilkos, mert azt már elég korán lehetett sejteni, és elég hamar ki is derült, azt hiszem valahol a 9. rész magasságában. Itt inkább az érzelmek, a mögöttes tartalom, az indíték volt a lényeg. Mi váltja ki valakiből, hogy sorozatgyilkos legyen? Hogyan válsz egy gyilkos cinkosává, vagy miért kelnél a védelmére, és mit tennél meg azért, hogy megvédd? Tudod vajon, mit akar a gyilkos, vagy saját magad megnyugvására cselekszel?

Rengeteg, tényleg rengeteg érzelem volt a sorozatban, mind a gyilkos, mind a segítői, mind pedig a nyomozók részéről. Persze a két főszereplőnk háttérsztorija itt is egy kissé laposra és klisésre sikeredett (tragikus gyerekkor, amiben az egyik lelkiismeretfurdalást érez a másik iránt, és ezért segít neki, amiben tud, majd beleszeret – nem ismerős valahonnét? Mondjuk úgy 100 másik sorozatból?), de az ebből fakadó érzelem-láncra egy szavunk sem lehet. A szereplőink egy-két kétségbeesett lépése teljesen össze tudta szorítani az ember szívét, és mindezt nem a dráma vagy a feszültség keltés miatt hozták be a készítők, hanem teljesen reális módon voltak jelen. Az ember érezte, hogy igen, ez a valóságban is simán megtörténhet. Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/09/train.html