The Duke of Burgundy (2014) 58% 29★

Na most már ideje volt megírnom ezt is.
Egy barátnőm ajánlotta ezt a filmet. Abszolút nem tudtam, hogy miről szól a film, se hogy kik szerepelnek benne. Meg igazság szerint, az ajánlás után hetekkel később néztem meg. »>DE MIÉRT??? Hiszen imádtam *_* imádtam..fuuu hát levett a lábamról eskü.
Utána… napokig csak ezt néztem.
Itt szerettem bele Sidse Babett Knudsen-be (de nagyon..).
Tetszett a film témája is..khmm..igen. Mit ne mondjak, érdekes volt. Igazából a leszbikus vonal volt a kedvencem. Ami még megfogott: Cynthia; Cynthia stílusa, Cynthia szépsége és viselkedése.
Evelyn már nem volt annyira szimpatikus nekem. Nem is tudom megfogalmazni, hogy az ő viselkedése milyen érzéseket váltott ki belőlem.
A szerelmi jelenetek nagyon rendben voltak, a lakás nagyon tetszett -én is el laknék benne- a tájak (az a kevés) úgyszintén.
Jaj, és imádtam a kis lepkéket.

A lepkék ötven árnyalata.
Szépen fényképezett unalom. Kár érte.

A film nem igazán kötött le. Ennek több oka van: egyik az, hogy a cselekménynélküliség kissé megnehezíti a dolgot. Van cselekménye persze: hosszas előjátékok és játékok váltják egymást benne, de semmi kijelölhető pont, ami széttagolná azokat számomra. A másik ok az, hogy kissé távol áll tőlem a világa. A filmben szereplő nőket nem találtam kifejezetten vonzónak (tudom, ez nem őket minősíti, hanem engem) a latex-varázs nincs meg, a domina- alá rendelt viszony ilyen kifinomult, úrias ábrázolása sem borzolt fel különösebben. És hát lényegében a film egy hosszú, művészies, erotikus folyam, tehát ha ez a része nem talál el, akkor veszett az ügy. Sok helyről merít viszont. Látni, hogy bizonyos megoldásaiban már-már szürreálisba hajlik, többen fellelni vélték Peter Greenaway kéznyomát, főleg Nyman motívumait a zenében és az állatok kissé bizarr bevonását. Én inkább a Stan Brakhage előtti főhajtást nyugtáztam a molylepkék káoszában. Emberfüggő tehát a film. Érdekes kísérleti darab.

Kifejezetten rossz és ostoba film. Egy olyan alá-fölérendeltségi viszonyról szól, ami önmaga paródiája.

Az utolsó 30 percet végig szenvedtem, mert bár átjött ez az alá-fölérendelt kapcsolat és a témától sem iszonyodtam el, katartikus egyáltalán nem volt, és mivel normális cselekménnyel sem rendelkezett, nem vezetett sehová sem a történet íve. Pedig a Berberian Sound Studio érdekes volt, de ez nem nyert el a tetszésemet.