Shiv Sheridan több éves londoni buli után visszatér Dublinba, és megpróbál eligazodni élete új szakaszában. Nem lesz könnyű megpróbálni józan maradni, és visszatérni a családjához.
The Dry (2022–) 1★
angol
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
balagesh 
The Dry (2022–) 70%
1. évad
Alkoholizmus – az írek javára legyen mondva, a hallgatás társadalma nagyon belejött a kimondásba. Egy totál átlagos, középosztálybeli család életét bemutató sorozatot felfűzni az alkoholizmus témakörére edukatív – és én baromira értékelem a mögötte lévő önreflektivitást. Az első rész tökéletes volt: Shivet már a reptéren a whiskey országában üdvözlik viszont egy reklámmal, aztán belecsöppen a családi virrasztásba, ami a hobbitocskák számára egy újabb alkalom a nyakló nélküli piálásra. Ebben a részben sziporkázva mutatják be a nagycsalád sokféleképpen gáz tagjait, és világossá válik, hogy Shivnek bizony jó nagy kuplerájt sikerült maga mögött hagynia régen, és elég óvatosan áll hozzá mindenki.
Az 1. évad egészére tekintve számomra éppen ez volt a legnagyobb hiányosság, hogy bár a szülők frenetikus karakterek, azért az anyukából fakadó ellenségesség nem pusztán jellemhibának tűnik. Bár nyilván sokan hallottunk a lányával hasonló módon viselkedő, minden szempontból toxikus édesanyáról, tehát önmagában is megállna ez a viszony a lábán, ám itt többször elhangzanak olyasmik, hogy Shiv túl sok érzelmi kreditet használt fel.
Hogy mit is hiányolok? Nem sokat. Olyasmit, ami az apa-fiú viszonyban fokozatosan feltárul.
A Jackhez fűződő szerelmi szál a legunalmasabb. Moe Dunford figurája nem csak kétdimenziós, de a jeleneteiben elvétve jelenik meg az egyébként általános humor.
A sorozat akkor a legjobb, amikor az érzelmi határhelyzeteket mutatja be. Méghozzá azért, mert egyszerre tűnik valószínűtlennek, ám egyszersmind mégis nagyon természetesnek. A sokféle emberi hiba, gyengeség a maga természetességében, megbélyegzés nélkül jelenik meg. Ehhez nagyon jól illik az évadzárás, amelyben felemelően nyugvópontra kerül mindenki érzelmi élete.
7-es
2. évad
Nagyon sok évadzáró felviszi a hangsúlyt, és az évad végén már látszik, milyen problémákat kell megoldani a következő évadban. Én éppen azért szerettem az előző évad zárását, mert nem oldott meg mindent, de nagyon biztató pillanatban tette ki a pontot. Ehhez képest a 2. évad megdöbbentett, mert majdnem minden viszonyból a legrosszabbat hozták ki. A történet két évada közötti hat hónapban nem egészen arra mentek a dolgok, mint amit sejtettem. Ráadásul behoztak egy szörnyen idegesítő karaktert, az elviselhetetlenül manipulatív Finbart, aki mellett Bernie, az édesanya még kellemetlenebbé válik (bár azt is mondhatom, megérdemelte).
Az viszont az évad dicséretére váljon, hogy ötödik sebességbe kapcsoltak, és nem egyensúlyozgattak óvatosan. Minden családtag története eléggé meggabalyodott, és a sorozat felszíni vidámsága alatt a nyitott kapcsolatoktól az önbecsülés hiányán keresztül a manipulációig és kihasználásig minden előjön. Jó, jó, azért csak említés szintjén, vagy alig mélyebben, de összességében ez egy egész jó évad még mindig.
És a végére azért megint csak sikerült a remény gyertyáit égve tartani. Ami nagy művészet volt az előzmények ismeretében.
Ez is 7-es.
