The City and the City (2018–2018) 80% 8★

Az elején semmit nem értettem, hogy ki kicsoda, honnan jött és hogy megy át a párhuzamos városba és miért csak ő és mikor és minek és és és… kicsit kisült az agyam. Morrissey narrálása tökéletes volt (és mivel az audiobook/radio play munkásságán átrágtam magam, erős déjà vu érzésem volt, mintha Billy Rucker szólalt volna meg)
Az epizódok előrehaladtával kezdtem felfogni a dolgokat és tátottam a szám, hogy mennyire összetett a sztori. Imádom, amikor ennyire aprólékosan létrehoznak egy világot. És a díszlet! Elképesztően profi volt. A négy epizód végig pörgős, feszült volt, egy percre sem ült le a történet. Szívesen néztem volna tovább is, vagy akár elnyújtva… mindegy, csak hadd maradjak tovább ebben a világban.

„A történet egy képzeletbeli európai városban, Beszel-ben játszódik…”
Nos, nem. A történet egy létező európai városban, BERLINben játszódik. Nem tudom, hogy másnak is ennyire bökte-e a szemét ez az egész világ, mint nekem, de kb. az első 10 perc után látni lehetett, hogy ez bizony nem más, mint egy valóságra ráhúzott kis hókuszpókusz. Beszel = Kelet-Berlin, UI Qoma = Nyugat-Berlin, az utca nevek Günter Strasse, keleten kocka Lada, nyugaton Audi A8, Polizai, a berlini tévétorony és persze a Breach = Stasi, akik mindenhol ott vannak, lehet a szomszédod, az újságos… blabla.. tudjuk, tanultuk történelemből. A látványos határ maga a berlini fal. Aki megpróbál átkelni, azt megbüntetik, tudjuk. A vállon veregetés azért jár az írónak, mert egy már létező valóságra rá tudta úgy húzni a fantasy/sci-fi részt, hogy ezzel valami újat adott el (annak, aki vevő rá). Számomra ez egy egyszerű krimi volt történelmi környezetben, képtelen voltam a varázsvilágot látni, mivel annyira egyértelmű, hogy miről is van szó. Sajnálom, hogy a vége sem úgy alakult, ahogy vártam volna. Az ötlet miatt nézhető és Morrissey miatt.