The Ballad of Lefty Brown (2017) 100% 1★

Micsoda kincseket lehet találni a XXI. században! Egy western, aminek van története (és nem csak az, hogy halomra lövünk mindenkit), nem a látványra hajt (nincs slowmotion, lovakról ide-oda ugrálás, karate), nem sorakoztatja fel Hollywood ügyeletes szépfiúinak és jócsajainak felét és nincs (ismétlem: n-i-n-c-s) benne szerelmi szál! Ah, visszatért a hitem, hogy még nem halt ki ez a műfaj, amit manapság csak kiherélt formában hánynak oda a vászonra (a fenti felsorolást gondosan szem előtt tartva).
Szóval itt van ez a film, ami csak be volt könyvjelzőzve… (de ugye a szükség nagy úr és mindjárt lejár egy kihívás, gyorsan ide a westerneket) és most csak próbálom feldolgozni az élményt.
Na ne számítson senki őrült nagy, agyeldobós, világmegváltós valamire, de a műfaj szerelmeseinek szerintem vétek lenne kihagyni. Negyed óráig még úgy gondoltam, hogy jól van, ki lesz pipálva a kihívás egy pontja, de aztán rátapadtam minden érzékszervemmel. Mondjuk rettenetesen koncentrálni kellett, mert feliratom nem volt és ha azt mondom Flanagan skót akcentusát tisztán megértettem a többiek beszédéhez képest akkor el lehet képzelni, hogy a többiek milyen nyelven beszéltek… Bill Pullman valami saját nyelvrendszert fejlesztett ki, de egyrészt marha jól állt neki, másrészt meg ez az ember westernre született. Pont.
A karakterek mindegyike helyén volt, a főhősünk „szerencsétlenkedését” nem vitték túlzásba, a kölyök sem egy idegesítő funkciótlan hülyegyerek volt, a gonosz pedig nem felejtette el, hogy ő a gonosz és így tovább. Senki sem volt töltelék, csak hogy legyen mivel elütni a majd' két órás menetidőt. (oké, Bill Pullman fia lehet, hogy csak töltelék volt, de így legalább megtudtam, hogy van egy fia, aki történetesen színészpalánta). A cselekmény pont úgy épült fel, hogy a lassú részeknél se aludjon be senki (nekem néhol már roadmovie-nak tűnt), a végénél meg kifejezetten izgultam és féltem azért, hogy spoiler
Mikor már konstatáltam, hogy ez nem elvesztegetett 2 óra volt az életemből, akkor még az end credithez nyomtak egy olyan dalt, hogy a hajamat letettem. Nekem ez minden tekintetben 10 csillagos élmény volt.