Tapló Télapó (Tapló Télapó 1.) (2003) 61% 131★

Ez annyira rossz, hogy már jó! XD Alapból nem bírom az ilyen humorú, alpári filmeket, de ez most tetszett. Thorntonnak jól állt ez a szerep. :D

Undorító. Szánalmas. Sok(k)!!

Csak nemeket tudok rá mondani.
Nem volt vicces, a karaktereket nem tudtam megszeretni, nem volt semmi jó üzenete.

Erre az életunt, önsajnálatba fulladó, közönyben és időnként saját vizeletében fetrengő főkarakterre tökéletes választás volt Billy Bob Thornton. Ránéztem a színész hihetetlen közönyös fejére és nekem is elment a kedvem az élettől, ezt az egyet remekül hozta. Willie oké, hogy nehéz múltú csóka, aki igencsak jelentős mennyiségű negatív élettapasztalattal rendelkezik, spoiler, de ez akkor sem mentség a viselkedésére. spoiler

Tulajdonképpen alig vannak normális emberek az egész filmben. A mélynövésű fekete társa még a normálisak közé sorolható, utána következik a szintén fekete biztonsági főnők, aki már inkább a ritka fura kategória, de a szemüveges főnök csóka már a kripli kategória. A dagi gyerek meg a nagyanyja komolyan sokkoló. spoiler

A történetvezetés nemcsak morálisan pocsék, hanem mindenhogy. spoiler

Szeretem a blőd vicceket, szeretem az elvont vicceket, szeretem a fekete humort, még az alpári poénokra is vehető vagyok javarészt, de itt nem volt szinte semmi vicces. A legemlékezetesebb poén az volt, amikor spoiler.

spoiler

A főhős a lehető legunszimpatikusabb alak, nem érdemli meg a vígjáték kategóriát a film, a karakterek java része borzalmas, se karakter fejlődés se morális üzenete nincs a filmnek.

Imádom! Látszatra annyira legalja alpári humorú celluloidpocsékolás, hogy nem igaz; de aztán újra meg újra megnézem, és rájövök, hogy ennél őszintébben és szebben (!) a gyerek-(pót)apa kapcsolatot ritkán ábrázolják. Őszinte – jobb szót nem tudok hirtelen.
És amúgy én is szeretnék egy olyan plüsselefántot *__*

Kifejezetten szeretem ezt a filmet, mert nem a habos-babos high-tech manós pudingrózsaszín, flitteres karácsonyi cukormáz, hanem a vígjáték címkével ellentétben dráma, ami karácsonykor játszódik. Nem a karácsonyon van a hangsúly, hanem egy megkeseredett, életunt fazonról, aki saját maga elől próbál menekülni, és akinek egy barátra van szüksége, hogy rendbe tudja hozni az elcseszett életét. Billy Bob Thornton fantasztikusan alakítja a főszereplőt. A történet szükséges velejárója az alpári stílus, ami jelen esetben egyáltalán nem öncélú (milyen ritka ez a jelenség), így számomra egyáltalán nem bántó. Én ezt igenis jó filmnek tartom, mert a valóságot próbálja bemutatni.

Egyik állandó karácsonyfilmem. Nagyon bírom Billy Bob Thorntont, és a film sem kifejezetten az obligát szeretetünnepi cukroshabosflitteres családi múvi :)

Van az az ocsmány baromság, amin sajnos fel tudok röhögni, nem is egyszer, dee ebben egyetlen geg sem volt igazán jó, nem is értem, minek kellett. Octavia Spencer alpárisága furcsa volt, de hát kellett a pénz, értem én :D

Nem egy magasröptű film igazi bunkóknak való illetve azoknak akik szeretik a káromkodós filmeket.

Hát szerintem ez nagyon gyenge volt.. A nagyjából másfél órás filmből nekem úgy 1 és negyed órán keresztül a főszereplő nagyon unszimpatikus, és idegesítő volt. Egyedül talán a nőcike volt kicsit normálisabb, bár az meg az állandó vigyorgásával, jókedvűségével tudott kiakasztani.. A gyerek is elég lüke volt.. Ha az egész film olyan hangulatú és haladású lett volna, mint az utolsó negyed óra, akkor talán még ajánlanám is, hogy megnézzék mások is.. De így nem.