Tanítóm, a polip (2020) 91% 77★

Nagyon szép és sok tanulságot hordoz magában ez a történet. A felvételek bensőségesek és gyönyörűek. Nem egyszer könnyes lett a szemem a film nézése közben. Egyes emberek sokszor lenézik az állatokat, alábecsülik őket, pedig ha kicsit több figyelmet szentelünk nekik láthatjuk, hogy mekkora intelligencia rejlik bennük. És ők is képesek tanítani minket. Sok mindenre! Szeretetre, odaadásra, bátorságra és küzdelemre, túlélésre. Okosak, és a tudásukat velünk is megosztják. Az embereknek együtt kellene élniük velük, nem pedig ocsmány módon kizsákmányolni őket. Ha az ember visszatér a természethez, megkapja tőle azt a nyugalmat és békességet amire vágyik, és a tudásvágyát is kielégítheti csodálatos ismeretségekkel, melyeket az állatvilággal köthet. Sosem késő megváltozni! Ezt a filmet mindenkinek látnia kellene, és talán fény gyúlna több koponyában… Védjük meg ezeket a csodálatos lényeket, akiktől rengeteget tanulhatunk.

Megdöbbentően szép, érzelmes és érzékeny természetfilm. A felvételek és a zenék gyönyörűek és teljes mértékben meg tudom érteni, Craig miért bolondult bele a víz alatti világba. Úgy éreztem, a polip az én szívemhez is közel került, hiszen csodálatos és intelligens teremtményt ismerhettünk meg.

Na ez valami egészen gyönyörű volt.
Nem nagyon voltam tisztában a polipok életével, szerintem az iskolai anyagoknak is elég apró részét képezik ezen állatok és többet foglalkozunk a szárazfölddel. Pedig mi idegenebb számunkra, ha nem a vízi világ?
Soha nem láttam még polipot sem ilyen valójában. Azt viszont ezután váltig állítom, hogy ha valaki természetfilmet akar csinálni, de nem Craig Foster, akkor inkább ne tegye. (Nyilván vicceltem, de számomra jelenleg tényleg ő a number one ebben a közegben.)
Egészen elképesztő az a világ, ami odalent van, egyre érdeklődőbb vagyok.

Az a rész pedig, amikor a polip először érintette meg Craiget… <3

Nagyon szép film volt. Tartalmát, mondanivalóját és képi világát tekintve is.
Mi lehet az üzenete?
Nekem ez. Használd a képességeidet, figyeld környezetedet, különösen az állatvilágot, hogy újabb ismereteket, képességeket sajátíthass el. Gondolkozz, tervezz, gyárts stratégiát és azokat pontosan kivitelezd. Tanulj meg a másodperc töredéke alatt is jó döntéseket hozni és ha kell, azonnal tudj jól cselekedni (ez csak leírva ilyen egyszerű, de sok gyakorlással egyszercsak elérhető ez a szint)
Illeszkedj be a környezetedbe, tartsd tiszteletben, miközben megőrzöd saját magad is.
A film rávilágít arra is, hogy minél inkább elmerülünk az „emberi világ”, társadalom bugyraiban, minél távolabb kerülünk a növény-és állatvilágtól, annál többet veszítünk önnön emberségünkből, emberi mivoltunkból.
… és ahogyan Craig Foster mondja: nem átutazók vagyunk e világban, hanem részei vagyunk.
Szóval, gondolatát Leninével kombinálva: Vissza a természethez, és tanulni, tanulni, tanulni, hogy visszaszerezhessük természetes emberi valónkat, képesek legyünk értelmes és értékes részeiként élni ennek a világnak!

Szenzációs, csodás felvételek!
Nézd meg!

Ez egy hihetetlen élmény volt számomra!

Alapjáraton nem szeretem a természetfilmeket, mert tartok az állatvilág természetes rendjétől (ami azért ebben a dokumentumfilmben is elég rendesen látszódott), de ez az állat egyszerűen elképesztő!
Semmit nem tudtam eddig a polipokról, mert egyáltalán nem érdekelt, azért is volt ez különösen komfortzónán kívüli, eszméletlen!

A film annyira érdekes volt, hogy törökülésben, tátott szájjal néztem végig, mert annyira lekötött egy eddig (emberiség által) ismeretlen téma.

Ezt nem lehet elmesélni, ezt az embernek látnia kell!
Craig Foster egy rendkívül lojális ember, aki akkora beleéléssel meséli el a tapasztalatait, mintha te is ott lennél. A vágóképek gyönyörűek.

Több ilyen csodálatos filmet készíthetne a Netflix.

Nagyon tetszett,hogy ez nem egy megszokott dokumentumfilm volt egy polipról,szájbarágós tényekkel,amiket már százszor hallottunk,hanem konkrétan egy barátságot láttam a képernyőn,miközben persze a polipokról meg allezusammen az egész tengeri élővilágról tanultunk valamennyit.Tök érdekes,hogy tényleg nem azt éreztem,hogy biosz órán ülök a gimiben,hanem…sokkal jobban volt filmszerkezete az egésznek.
Egy dokumentumfilmnél,pláne egy természetfilmnél elsősorban a képeket és az operatőri munkát nézzük és az itt kifogástalan volt.Nagyon szépek a képek,hihetetlenül színessé tették a tengeri élővilágot.A természet rendje is megjelenik,természetesen.
A mondanivaló is a helyén volt,egy állattól hihetetlenül sokat tanulhatunk,valóban.Én is voltam egy kutya barátja 15 éven keresztül,szóval tök át tudtam érezni ezt a filmet.Nagyon nagyon szép alkotás ez,műfajában is kiemelkedő.Hogy megérdemelten kapott-e Oscart,azt azért nem tudom megmondani,mert még nem láttam a kategória összes jelöltjét.Ám így is felemelő élmény volt. 10/10

Gyönyörű film…. a képi világa, az életszemlélete, és maga a polip is. Nagyon szeretem a polipokat, és nemcsak tudományosan tudtam meg róluk többet a film által, hanem érzelmileg is jobban rájuk tudok kapcsolódni. :-)

Odavagyok a polipokért, ezért a plakát rögtön megragadta a figyelmem. Aztán a leírást elolvasva tudatosodott, hogy a film egy kelperdőben játszódik, és ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy ezt meg kell néznem.
Alig fél perc telt el a filmből, a minden előzetes elvárásomat felülmúlóan gyönyörű felvételek azonnal beszippantottak. Tökéletesen visszaadták azt az érzést, amit eddig csak jól elkapott fotók keltettek bennem, az élőhely sokoldalúságát. A csodálatos vizuális élményen túl pedig egy meglepően kerek, érzelmekben nem szűkölködő történetet is kaptam. Ennél tényszerűbb, „tudományosabb” tálalásra számítottam, de nagyon örülök, hogy nem lett igazam, mert ebben a formában tudta igazán átadni az üzenetét a film (amit nem fogok leírni, mert előttem már szépen megfogalmazva megtette más).
A konklúzió: tessék megnézni! Ha az ember nincs is annyira belezúgva a kelperdőkbe, mint én, a lélekmelengető történet be fogja rántani.