Szíriusz (1942) 66% 9★

Szép és nemes gesztus, hogy a Filmintézet időről időre közzétesz bizonyos felújított klasszikus kópiákat, bár mióta a fizikai adathordozók piaca kevés híján megszűnt létezni, nemzethy stream szolgáltató pedig tudtommal nincs, egyáltalán nem értem, miért is tekintjük bőkezűségnek egy joglejárt, közpénzből felújított film kiposztolását a Youtube-ra – de nem erről akarok most beszélni. A Sziriusz remek választás erre a bizonyos figyelemfelkeltő közzétételre: eléggé elfeledett cím, kuriózum, hisz sci-fi, Karády révén van benne húzónév, ráadásul élvezetes, mint korabeli romantikus évődés és nehézkes mondanivalóval megpakolt, a korabeli háborús hétköznapokra reflektálni tudó mozi.

Csak hát nem túl emlékezetes film… Lehetett volna korszakos darab, hivatkozhatnánk rá etalonként a hazai sci-fi-történetben, de ilyen téren például a forgalmazó által megvont Vissza a jövőbe-párhuzam finoman szólva is túlzás. A mozi valóban sci-fis vetülete, amennyiben az időutazás elvét próbálja előadni a nézőnek, elfér egy zsebkendőn, viszont elhiszem róla, hogy a korabeli tudományos vélemény nagyjából ezt tartotta-vélte az időutazásról. Mindez azonban csak körítés a film valódi gerincéhez, egy romantikus vonzódás-történethez. Ez utóbbi korrekt, megfelel a korban divatos elvárásoknak, úgy értem, ilyen téren a Sziriusz menthetetlenül és magabiztosan kora gyermeke, pontosan azt és úgy nyújtja, amiért anno a legtöbben jegyet váltottak a filmszínházakba.
Extra pikantéria azonban a 18. századi történelembe ágyazott reflexió az 1942-es mindennapokra. Erről a neten lehet találni néhány remek hozzászólást, szóval még azt sem vehetjük el a Sziriusztól, hogy rétegzetten, a felszíne alatt is akart szólni valami fontos dologról. Ugyanakkor szerencsétlen módon valahogy ez az üzenet is megkopott mára: kimondottan taszító és antipatikus, ahogy Ákos karaktere a maga tenyeres-talpas módján előadja magát az ősei között. Sokkal inkább képviseli ő a jelenből a múltba néző, a biztos tudás birtokában könnyen és magas lóról ítéleteket hozó rátarti képmutatót, mintsem a megértő bölcset, aki belátja, a jelenben a jelen kérdéseivel foglalkozni a legnehezebb egy gondolkodó, értelmes ember számára. (Lehetséges, hogy ezért botorság a saját problémáinkról egy múltba helyezett történetben elmélkedni – bár kétségkívül biztonságosabb is egyben.)
A film kivitelezése nagyon szép: a kerti tánc jelenete egyenesen gyönyörű, a kosztümök szépek, a műteremben forgatott külső helyszíni jelenetek bájosak, az a kevéske trükkfelvétel remekül sikerült. Karády ugyanolyan karakteresen vonzó, mint mindig, de Szilassy mai szemmel nézve már nagyon megkopott férfiideál, ráadásul a karaktere is taszító. A technikai felújítás kifogástalan, szerencsére a hangot is kiválóan beállították-megtisztították.

Van kuriózum-értéke, emiatt végül is ajánlanám a Sziriuszt, de kétségkívül lehet élni nélküle még a régi filmek kedvelőinek is. Nem tudom, mi a helyénvaló pontszám, de azért hatos, mert ha ilyen minőségben állna szabad rendelkezésünkre a korabeli hazai filmtermés, biztosan találnánk nála sokkal jobb indulókat is. Bár korai sci-fiként akkor is elvitathatatlan lenne a jelentősége.