Szép jó reggelt! (2016–2016) 85% 2★

Hát bevallom, az első két rész után csak arra gondoltam, hogy istenkém, megint egy esetlen, idegesítő lánynak adtak főszerepet, aztán fokozatosan változott a véleményem a lányról is és a sorozatról is addig addig, amíg rendesen megszerettem.
Persze, itt it a megszokott séma alapján épült a történet, az esetlen lány és a jóképű, elérhetetlen srác kapcsolata. Volt gyerekkori legjobb barát is, aki titokban szerelmes a lányba, voltak a srácnak rajongói is, akik nem tudták békénhagyni szegény lányt. És egyre csak jöttek és jöttek és jöttek az új emberkék, de nem baj, mert kettejüknek elejétől végig csak egymáson volt a tekintetük, egyszer sem pislákoltak másfelé, s ezért működött ilyen jól ez a séma ebben az esetben.
Engem az bosszantott a legjobban, hogy nem értettem, milyen jogon jöttek ezek az emberek, s próbálták szétválasztani a fő párt? Ezek ketten nagyon jól működtek együtt annak ellenére, hogy Nao egy álmodozó, kétballábas lány, Uehara pedig egy csendes, néha magánakvaló srác. Egymás ellentétei, viszont szuperül kiegészítették egymást. Kaptak hideget-meleget, tanácsot tanács hátán, ők mégis a saját tempójukban haladtak előre úgy, ahogy nekik volt jó, és ez működött, mégis jöttek az új emberek, és csak úgy eldöntötték, hogy bocs, de nekem bejön Nao. Bocs, de nekem bejön Uehara. S nem érdekel, hogy már párkapcsolatban van, megszerzem magamnak. És persze, akit vinni lehet, azt vinni is fogják, de itt nem lehetett, és mégis megpróbálták őket szétrombolni, ami szomorú, és önző dolog. A problémáik nekik szinte mindig abból adódott, hogy mások beleszóltak a kapcsolatukba, de szerencsére, mindig visszataláltak egymáshoz. Mondjuk tökre megértem, miért esett mindenki bele Naoba, hiszen van az esetlenségének egy bája, ami egyszerűen elkápráztatja az embert. Tök cuki lány. Uehara pedig a tipikus rejtélyes fiú, ami ismét csak vonzóvá teszi őt.
Nem bántam meg, hogy adtam egy esélyt a sorozatnak annak ellenére, hogy kaszálni akartam az elején. Unalmas felépítés, de ebben az esetben szerintem működött, úgyhogy ajánlom, ha valaki egy könnyed kikapcsolódásra, egy kis limonádéra vágyik.

Az a helyzet, hogy eljutottam a feléig, és ott tartok öt éve. Nem tudom, fogom-e valaha folytatni a sorozatot, azért nem nagyon akaródzik, mert annyira idegesít a hősnő, hogy az valami elmondhatatlan. Gyaníthatóan e sorozatnak és nekem nincs közös jövőnk.

Miután hozzászokik az ember, hogy a karakterek inkább viselkednek anime figuraként mint hús-vér ember módjára, sokkal élvezhetőbbé válik. (Ehhez szerencsére elég egy rész is.) A szereplők mind borzasztóan szerethetők (személyes kedvencem Natsume a tökéletes stílusérzékével és a hatalmas szívével), s ha már berántott a sorozat, nem is lehet nem szurkolni nekik. Még ha bugyuta is és teljesen felesleges konfliktusokat gerjesztenek, egyszerűen imádnivaló az egész. Megmelengeti az ember szívét.
Talán azért tetszett ennyire, mert bizonyos szálakkal nagyon tudtam azonosulni. Talán csak hiányoznak az animék. Talán tényleg olyan fantasztikus, mint amilyennek e pillanatban érzem. Mindenesetre egy hét leforgása alatt végignéztem (vizsgaidőszakban), ez mindenképpen jót jelent.