Stillwater – A lányom védelmében (2021) 63

Stillwater
139' · amerikai · dráma, thriller, krimi !

Damon az oklahomai olajfúró munkást, Bill Bakert alakítja, aki azért utazik a franciaországi Marseille-be, hogy meglátogassa elhidegült lányát. Allison azonban börtönben ül, mert meggyanúsították egy gyilkossággal, amit nem követett el. Bakernek számtalan kihívással kell megküzdenie azért, hogy… [tovább]

angol

Képek 4

Szereposztás

Matt DamonBill Baker
Abigail BreslinAllison
Camille CottinVirginie
Deanna DunaganSharon
Robert PetersPastor
Lilou SiauvaudMaya
Idir AzougliAkim
Anne Le NyLeparq
Moussa MaaskriDirosa
Isabelle TanakilIsabelle

További szereplők

Kedvencelte 1

Várólistára tette 53


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Nem volt rossz, csak nagyon lassú lefolyású, és túl hosszúnak tűnt ez a két óra, mire vége lett, nem is bánom, hogy nem moziban néztem, mert tuti ott aludtam volna el a székben. Csakis Matt Damon miatt néztem meg a filmet, mert nagyon szeretem a filmjeit, és ez sem volt rossz, csak lassú. Alig vártam már, hogy történjen valami izgi, vagy értelmesebb dolog, mert a dráma totál elnyomja a krimi és thriller szálat a filmben, nagyon rátelepedett a feszkó, és a bánat, a szenvedés, a kínlódás, habár nehéz folyamaton estek át a szereplők, és tök kegyetlen volt, spoiler De Maya tök cuki volt, imádtam a kislányt, és az anyja is szimpi volt, spoiler De amúgy a sztori jó, csak baromi lassú, lehetett volna kissé pörgősebb is, mert így meg aludt volna a szereplők szájában a tej is. XD

ziara

Hát, ez nem thriller, hanem dráma. Kemény dráma. Tetszett.

desertangelable 

Szerencse, hogy nem láttam a thriller, krimi kategóriákat a filmen, mert akkor bizonyára csalódott lennék most, de így egyáltalán nem vagyok az. Ez a film 95% dráma és csak 5% thriller/krimi, de ez ne riasszon el senkit attól, hogy megnézze, hacsak nem valami pörgős filmre vágyik. Ez egy lassú, de valahogy mégis a képernyő elé szegező film, ami egy aránylag átlagosnak mondható apa küzdelmét mutatja be a saját egyszerűségével és az igazságszolgáltatással szemben. Tetszettek az alakítások, és nagyon szépen göngyölődött a történet is, és még meglepetéseket is tartogatott. A mondanivaló átjött és még egy kicsit el is gondolkoztatott.

peseszac

Annyira kegyetlen. Annyira nyers, annyira igaz, annyira valóságos. Bevallom, olyannyira hatás alatt vagyok még, hogy szinte meg sem tudom fogalmazni a gondolataimat.

A film nagy része Franciaországban, azon belül is Marseille-ben játszódik. Nos, itt már előre kritikus voltam, mivel nagyon hajlamosak elrontani a francia szinkront. Rendesen fáj a fülemnek, amikor valamit rosszul ejtenek ki és csakis a sztereotípiákat mutatják be – köszönhető két tannyelvű francia-magyar tanulmányaimnak és a több huzamosabb idejű kint tartózkodásomnak -. Kellemesen csalódtam? Enyhe kifejezés. A franciák egymáshoz való viszonya, a környezet, a külföldiekhez való hozzáállás, hogy mekkora hangsúlyt fektetnek a rasszizmus kérdésére, a vacsora alatt felmerülő témák, úristen és még sorolhatnám, mind e-l-k-é-p-e-s-z-t-ő-e-n valósághű. Imádtam, plusz élmény volt végre egy félig szinkronizált filmet nézni úgy, hogy közben nem kaptam agyvérzést (már bocsánat).
A kiejtést tudnám talán kritizálni, az 'i' és 'e' hangok keverése, plusz a névelők, de nem nyelvészek vagyunk, annak fel sem tűnik, aki nem beszél franciául. Tudom, sz-rrágás.

Lassan bontakoznak ki a szálak, ami már az elején sem zavaró, sőt! Én úgy éreztem, hogy beleragadok a kijelzőbe, annyira érdekelt, mi is történik/fog történni pontosan. El kell, hogy mondjam, nagyon (!!) régen láttam már olyan filmet, ami a képernyőhöz tapasztott.

Végérvényesen nem mondhatnám, hogy ez életem legjobb filmje. Véleményem szerint a nagy hangsúly a szereplőkön van, nem is a cselekményszálon. Rettentő fontos az érzelmi világ, rendesen úgy éreztem, hogy egyre inkább süllyedek bele egy ragadós-süppedős tócsába, ahogy mentünk bele a történetbe. Teljességgel át tudtam magam adni a film hangulatának, együtt tudtam érezni főhősünkkel és nagyon is érteni lehetett, miért viselkedett úgy, ahogy. Nem lennék vele szigorú.

Ugyan a fő szál úgy gondolom nem lett teljesen elvarrva – vagy inkább nem jól lett megoldva. Ez a cseppnyi hiányérzetem akadt az óceánban, amibe szép lassan belefulladtam, majd 2,5 óra után ki is hányt a partra.

Csodás és szomorú egyben. Egyszer kötelező!

2 hozzászólás
Zsanni

Annyira szívszorító volt ez a film, hogy nehéz róla értékelést írnom. Nagyon-nagyon depisen éreztem magam közben is és utána is. A lány sajnos abszolút nem volt szimpatikus, Bill viszont nagyon, benne határozott jellemfejlődést láthattunk. Folyton féltem, mikor történik valami tragédia, valami rossz, miközben Bill, ahhoz képest, milyen tudatlan és képzetlen volt, miután kapott egy új esélyt (illetve jobban mondva belesodródott az események által), hihetetlen és csodálnivaló akaraterővel építette újra az életét, miközben harcolt az igazáért. spoiler


Népszerű idézetek

zsdolnay

Allison: You miss them?
Bill: I do.
Allison: Can you go back?
Bill: No, I can't. But it was good. That don't change.


Hasonló filmek címkék alapján