Somali to Mori no Kamisama (2020–2020) 88% 21★

Először is köszönöm, @Netta88 az ajánlást :)
Ez egy csodálatos anime a szülő-gyermek kapcsolatról, valamint az emberi aljasságot is ízekre szedi, és részletesen bemutatja. Nehéz most írni róla, mert rengeteg érzés, gondolat kavarog bennem, melyet ez a történet váltott ki belőlem. Melengette a szívemet a kis Somali őszinte, ártatlan rajongása Gólem iránt, valamint ahogy rácsodálkozik a világra és mindent meg szeretne vizsgálni, tapasztalni, mindig mosolyt csalt az arcomra. Én az anime nézése közben nagyon féltettem őt ettől a gonosz világtól, ahol emberek már nem nagyon élnek, de cselekedeteik utószele még mindig kísért. Az anime szépen levezeti, hogyan is lett önmaga gyilkosa az emberi faj. Senkivel sem volt képes békében élni, így várható volt a lázadás. És ennek súlyos következménye, hogy még azokra is ráragadt a gonoszság bélyege, akik amúgy ártatlanok. Mint a kis Somali. Ő egy kis reménysugár maradt. Nagyon sajnáltam az „eltorzultakat”, mert egyetlen bűnük, hogy másként néztek ki, mint az emberek. Milyen jogon kiáltották ki magukat az emberek egyeduralkodó fajnak a földön? Mitől érezték azt, hogy felsőbbrendűek bárkinél? Mi jogosította fel őket a „más” pusztítására? Az előítéletek, kirekesztés, fajgyűlölet megmérgezte a világot. Vaddá kellett válnia az eltorzultaknak is, hogy túl tudják élni. És ez is az emberek hibája. Nem egyszer lett könnyes a szemem az animét nézve az igazságtalanság miatt. Az erdő és a természet szépsége és nyugalma, gólem lakhelye erős ellentétben áll a városok romlottságával, ahol a legrosszabb emberi tulajdonságok burjánzanak, úgy mint árulás, kapzsiság, pénzsóvárság. A kis Somali szeretetre tanít a puszta létezésével, őszinte tisztaságával. Nem lehet nem szeretni. Sokszor nevettem a reakcióin, annyira aranyos. Gólem pedig szép lassan igazi apává válik mellette. Az érzések pedig mind felszabadultak benne, akár a nézőkben. A mellékszereplők is mind hozzátettek a történethez. Uzoi és Haitora kapcsolata is megrázó, fájdalmas, én nagyon megkönnyeztem, mikor kiderül a múltjuk. Akiket még megkedveltem, az Shizuno és Yabashira, valamint a boszorkányok. A szereplőket nem volt nehéz a szívünkbe zárni. Alig akadt rész, amin ne sírtam volna. Játszik az érzelmek húrjain, és gyönyörűen szólaltatja meg őket. A seiyuuk remek munkát végeztek, lüktet az egész anime az élettől, érzésektől. A grafika és a színek harmóniája a zenével tökéletes egészet alkot. Egyszer sem tekertem át az openinget és az endinget. Én csak remélni tudom, hogy az ember egyszer majd megtanulja, hogy nem egyeduralkodó a földön, és hogy minden rossz cselekedetének súlya van és következménye. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az animét. Lelkileg nehéz, és nem emészthető könnyen, de egyben gyönyörű is.

Elképesztően szép színeket használ az anime, gyakorlatilag ezért is kezdett érdekelni. Abszolút nem csalódtam, a látvány tényleg gyönyörű, imádtam nézni.
A történet viszont nem az, amire számítottam. Úgy hittem, ez egy bűbájos, kedves és lényegében boldog sztori lesz. Aztán már az elején jött a hidegzuhany és egészen a végéig megmaradt a keserédes érzés. Természetesen kisírtam a szemeim. Többször is. Somali és a Gólem is nagyon kedvelhető karakterek, igazán megszerettem őket, de a mellékszereplőkre sem lehet panasz, ráadásul a személyes történeteik is érdekesek.
A zenék nagyon különlegesek. Igazából abszolút passzolnak, de főleg az openingre igaz, hogy nem túl populáris darab. Nekem tetszett, mégsem tudom elképzelni, hogy külön meghallgassam, mert ránehezedett a lelkemre. Ahogy lényegében az egész anime ugyanezt váltotta ki belőlem.
Több mindent is magában hordoz, nekem eléggé a szívemhez nőtt. De őszintén úgy gondolom, hogy nem szeretném többet látni. Egy kicsit fájdalmas volt, bár én egyébként is érzékeny vagyok ezekre a témákra. Viszont mindenképpen ajánlom a megtekintését.

Nagyon szép, színes, aranyos, vicces ugyanakkor szívbemarkolóan szomorú is. A zenéire is ez jellemző. A szereplők érdekesek, kedvelhetőek. Somali nagyon aranyos, néha idegesítő a sok kérdésével, de hát gyerek. A gyerekek pedig ilyenek. A gólemmel való kapcsolata pedig szívmelengető, és fájdalmas is. Amúgy annyira jól megalkották a gólemet, és erre Ono Daisuke hangja csak hab a tortán. Emellett a mellékszereplők is sokat hozzátesznek a történethez, ők is hatással vannak a néző érzelmi világára.
Az egész történet egy érzelmi hullámvasút, még részeken belül is. Az egyik pillanatban még Somalival nevettem, a másikban már vele vagy egy másik szereplővel sírtam, és volt, hogy dühös voltam.
Az anime nagyon szépen bemutatja a szülő-gyermek kapcsolatot, az elfogadást, a különbségeket, az előítéleteket másokkal szemben, és az emberi ostobaságot amelyet az ismeretlentől való félelem szül, és ezekhez hasonlóan más mély mondanivalók is előjönnek.
Gyönyörűszép, szívfacsaró, érzelmekre ható anime. Abszolút kedvenc, és nem csak a szezonban, hanem az eddig látott animék közt is.

Nehéz szavakat találni erre az animére.
Első látásra egy aranyos, cuki sorozatot gondolna az ember, de a mélyben eléggé súlyos gondolatok rejtőznek.
Rögtön az első részben megemlítik, hogy az emberiség és a „szörnyek” nem éppen a legjobb barátok, az előbbit konkrétan majdnem kiírtották, és kajának még jók. Somali egy embergyermek, úgyhogy ő különösen veszélyben van. A kisgyerek egyébként a történet legcukibb része, az ártatlansága, hozzáállása sokszor elgondolkodtató.
A gólem is fejlődésen megy keresztül, szépen mélyül kapcsolata a kisgyerekkel. Ráadásul az elmúlás témája, és a szülő-gyermek kapcsolat is igen hangsúlyos.

Az anime párszor félelmetes, de egyébként egy cuki road movie.

Hát ez egy végtelenül aranyos mese a szülőségről, mely nem feltétlenül a vérszerintiséget jelenti, az empátiáról, a toleranciáról, a faji előítéletekről, illetve a „te is más vagy, te sem vagy más”-ról.

Amikor elkezdtem, azt hittem találtam egy cuki animét, ami kicsit kikapcsolja a gondolataimat. Nos, ahogy egyre több részt néztem, a „cuki” jelzőt kihúztam a listáról, ennek ellenére nagyon élveztem. Nem csupán a szülőségről szól, hanem felelősségről, döntésekről is. És szeretetről. Azt hiszem főleg arról.
Néztem volna még :)