Shen Lan yu Yue Guang (Dark Blue and Moonlight) (2017–2017) 76% 22★

Ez most nekem nem jött be. Érzelemmentes volt az egész, az első rész még tetszett, aztán az egész zuhant lefelé a béka feneke alá. Max. Pin Junért érte meg, mert ő aranyos volt, és valós érzelmeket is láttam rajta, ellentétben a főszereplővel.

Huh nem sok tajvani sorozatot láttam eddig, pláne nem ilyen témában:) Az első rész kicsit mellbe vágott , de nem feltétlenül rossz értelemben:) minden esetre elég kendőzetlenül kaptunk mindent:) Nem kell túl sok mindenre gondolni, de azért aki nem bírja a skin contactot ne kezdjen bele, mert azért ha nem is sokszor és nem is durván, de azért többet is látunk csóknál:)
Sztoriban az első részben teljesen látszik a kémia, de engem idegesített, hogy a sorozat feléig nonstop elkerülték egymást, de aztán utólag jó volt ez így (már csak azért is, mert így megismerhettük Pinget♥).
Karakterek, noh itt az az érdekes, hogy pont a vívódó központi szereplővel voltak problémáim:D Néhol annyira életképtelennek éreztem a karaktert, hogy csak fogtam a fejem (koreai drámákban talán a tipikus megmenteni való hercegnő kategória). Nem igazán értettem hogyan is lettek halálosan szerelmesek belé. Yan Fei-nél vegyük úgy megértettem, mert szerelem volt első látásra, de hogy Ping Jun mibe szeretett bele…:P Aztán nézzük a két másik férfi egyedünket:) Yan Fei üzletemberként látszik, hogy kínlódik a kapcsolatában és nem tud kilépni belőle, de mikor dönt a talpára áll és fel meri vállalni magát és ott van Ping Jun egyem a szívét:) a tökéletes pár, nem lehetett nem szeretni és nem lehetett nem vele szenvedni:( Igazából a végéig nem tudod végül ki mellett köt ki Hai Qing:) btw Ping Jun tesóját nagyon csíptem és igazán irigyelni való volt bátyó/húg a kapcsolatuk:)
Alapvetően nem volt rossz, de semmi extra sem:)

Amikor a szerelem nem(csak) rózsaszín vattacukor.
Van olyan, amikor annyiféle érzelem, gondolat kavarog benned, hogy nem tudod szavakba önteni. Ez a sorozat rám ilyen hatással volt. Hosszan tudnám sorolni mi tetszett, vagy mi nem tetszett benne, sok mindenen változtatnék, ugyanakkor lehet, hogy mégis pont így kellett mindennek történnie. Így lett igazán valós és emberi az egész. Szeretem és utálom egyszerre.

khmmmm. Kivitelezésében erősen fapados – és ez nagyon elvonta a figyelmemet. Biztos kicsi volt a költségvetés. De hogy egy uszodában, nyitvatartási időben mindig csak az aktuális 3-4 szereplő mászkáljon… hát Tajvanon nem járnak úszni az emberek? De ugyan ez volt a főiskolán – a szereplőkön kívül nem volt ott kutya se, hétköznap és szemeszter-időben. Amúgy a történet nem rossz, és a záró-dal egyenesen csodálatos.

Ping Jun – az egyetlen, aki nem defektes, ő a leg-leg-leg. A legnormálisabb, a legérettebb, a legfelelősségteljesebb, a legszerethetőbb, a legszerelmesebb. És a legszebb :D spoiler

Hai Qing – már régen láttam ilyen nebáncsvirág, „jajj-mit-tegyek” főhős(nő)t. Fel nem fogom, hogy miért veszkődtek ketten is érte??? Na jó, megnyerő volt a mosolya, de egy mosolyért …. Én nagyon sokszor megkergettem volna, olyan bosszantó tudott lenni spoiler Semmit nem értett a körülötte lévő világból vagy emberekből, nem is igen érdekelte semmi önmagán kívül – ugyanakkor a saját érdekeiért sem harcolt igazán, csak mindig várta a sült galambot. spoiler

Yan Fei – jaj nem is tudom. A frizuráját meg a nagyon-kockás öltönyeit nem tudtam hová tenni :D Nem igazán éreztem benne azt az erőt és kisugárzást, ami egy vállalatot sikeresen vezető üzletemberben elvárható lenne. És szegényt nagyon sajnáltam: ilyen Anyukával én is meggondolnám 100x, kit vigyek haza. Ezek az ázsiai mamák, külön univerzumot alkotnak a világtörténelemben.

Azért mindent összevetve, senkit nem beszélnék le róla – tényleg nem volt rossz.

Úgy látom én vagyok itt az egyetlen, aki Pin Jun-ért nincs odáig.:) Túl tolta ezt a gondoskodás témát. Nőkben sem bírom az ilyet, de férfiben meg egyenesen sok volt, ahogy azt a töketlen, kis hisztist körbeugrálta. (mondjuk művész, ez sok mindent megmagyaráz)
Yan Fei-t bírtam, spoiler nem habozott egy percig sem. spoiler