Roboti Aniya (2017–2018) 93% 47★

Tegnap annyira ráfüggtem, hogy a 12. résztől folyamatosan daráltam, pedig kismillió dolgom és két milliárd elintéznivalóm lett volna, de ez van, komoly függőséget okozott. Odavagyok az ilyen párosért, akiktől nem a hányinger kap el, hanem kívülállóként liftezik a gyomrom, ha figyelem őket.
Pár éve nekifutottam már egyszer a sorozatnak, de a robottéma annyira elijesztett, hogy aztán nem is folytattam. Azóta megpróbálkoztam a My Holo Love-val is, de ez mérföldekkel jobban tetszett. Bár még mindig azon a makacs véleményen vagyok, hogy az emberek emberek, egyediek és különlegesek a maguk módján, amit képtelenség leutánozni egy mesterséges intelligencia formájában. Ennél fogva az első tízakárhány rész noha érdekes volt, de engem utána nyert meg igazán, amikor a bili borult és előkerültek az igazi érzelmek. Egy romcomhoz képest szép részletes és mély volt a forgatókönyv. A “bonyodalom” nagyon régen tetszett ennyire egy sorozatban, mint itt. A nagy összecsapás, a feldolgozás, az egész folyamat, ahogy haladt onnantól a cselekmény. Persze, klisés volt néhol, de mellette annyira valószerű, hogy nem is számított. Az egyik örök kedvenc jelenetem, amikor a parkban ülnek a padon spoiler. Komolyan imádnivaló ez a páros, remekremek választás volt Seung Ho, aki kiválóan vitte ezt a főszerepet, legyen szó akármelyik jelenetéről. Chae Soo Bin is nagyon ígéretes, a robot jelenetei W. O. W. A csipetcsapat mindegyik karaktere értékes és jó lett, bár igaz, hogy annyira nem kidolgozottak, mint a főszereplőink, de olyan természetesnek hatott, amikor elkacarásztak az asztalnál és csak úgy baromkodtak.
Jó volt ez nagyon, felemelt kicsit a nyomott hétköznapokból, mert imádnivaló a hangulata. Mellette van egy kis ármány és CEO-problems, csakhogy még meglegyen jobban színezve, de összességében ez egy kiváló sorozat. Az egyik snittes figyeltem darálta le a napokban, és nagyon jól tettem, hogy követtem a példáját. Bár épphogy aludtam 4 órát. Hupsz.

Ez a sorozat egy igazi rózsaszín cukorfelhő, nem is lehet mást mondani rá csak hogy édes. Min Kyu és Ji Ah spoiler öröm volt nézni, bár azért voltak itt bökkenők rendesen :D és azt hittem, már sosem jön össze.
A második felét én kissé komolyabbnak éreztem, de azért még így is akadnak cukiságtól mosolygós jelenetek bőven :)
Nagyon megszerettem a kis csapatot, na meg a találmányokat is. El is fogadnék egy olyan lámpát meg esernyőt is :)

Amikor elkezdtem azon agyaltam, hogy igazából nem is romkomhoz van kedvem, miért is kezdtem el…aztán az első rész után csak azt vettem észre, hogy egyik rész jön a másik után és éjjel egykor még csak nekikezdtem egy új résznek… Ez egy egész vattacukor felhő volt… édes és abbahagyhatatlan :D A két főszereplő között iszonyat jó volt az összhang:) Imádtam Ji Ah nagy száját és Min Kyuval lévő folyamat hadakozását:) Öröm volt nézni, hogy nem csak Min Kyu változott, hanem a környezete is…nem csak a vele való kapcsolat, hanem ahogy szép lassan rádöbben mindenki, milyen kincs az , hogyha tudsz beszélni valakivel, meg tudod érinteni, adott esetben vigasztalni … és hogy milyen keserves lehet az élet enélkül. Az egész csapat fergeteges volt, az ember a végére annyira hozzánőtt a társasághoz, ahogy majdnem egy családot alkotnak, hogy a legszívesebben beülne közéjük vacsorázni…Mint mindig a sorozat második fele azért nem kevés drámát tartogat, de ez inkább érzelmi vihar. Fő párosunk (és igazából a csapat is) mind a vígjáték részben, mind a drámában remekelt. Még Yoo Cheolt sem lehetett igazán utálni. Egy olyan esernyőt én is elfogadnék:))
Kinek? sok humor, némi dráma, érzelmek vihara, romantika, barátság,árulás (vajon elfogadható-e , ha a hazugság a másik érdekében történik?), sztori miatt nem kell a monitorra tapadni, de biztos vagyok bárki kezd is bele képtelen lesz abbahagyni…:)

Ez egy imádnivaló sorozat. Vicces és szórakoztató, érzelmes is, ahogy kell, és nagyon emberi. Nagyon cukik a feltalálós ötletek, imádnék egy olyan ernyőt, és a szívlámpát is elfogadnám. A fehér furgonosok vs. kék furgonosok rengeteg kacagós percet szereztek. Az Aji 3-Ji Ah páros pedig robotként és emberként is fergeteges. Yoo Seung Ho már a Bongyi Kimseondal-ban is zseni volt, de itt még jobban megszerettem… és még csak 25 éves. Sok mindent kell még tőle néznem.
Csakis ajánlani tudom.

Elfelejtettem értékelni
Akkor most újra kéne néznem? XD

Nos először is, aki valami iszonyatosan csavarós és pörgős doramát szeretne az ne kezdjen bele. Aki viszont egy kellemes kis „vattacukrot” annak tökéletes. :) Az első 2-3 rész elég furcsa volt, de hamar túljutottam a sokkon. :D Aztán egyik rész követte a másikat, pár nap alatt el is fogyott… Tetszett, hogy nem volt benne igazán ármánykodás. Persze Yoo Chult azért sokszor sajnáltam az édesapja természete miatt… Min Kyu és Ji Ah hihetetlenül édesek voltak egész végig. Jókat nevettem rajtuk, amikor Min Kyu még nem volt képben… A Santa Maria csapat hatalmas kedvenc lett. Ahogy egy idő után elkezdtek igazi kis családot alkotni Min Kyuval nagyon édes és megható volt. :) De maga az elgondolás is tetszett, amit a robotokkal szerettek volna elérni. Hiányozni fog a kis csipet-csapat. <3

Itt aztán voltak olyan csókjelenetek, hogy kedvem szottyant volna megváltoztatni a korhatárt 18-ra :DD
Jó volt, szép volt, érdekes volt. No meg romantikus is :D
Tetszett a nem mindennapi történet is.

Jóindulattal 8 csillag nálam, mivel jó a színészgárda, tetszik a történet, és végülis a kivitelezés sem volt rossz. A gondom az, hogy ez sokkal kevesebb résszel is megoldható lett volna. Nagyon untam a vége felé, hiába csordogáltak az események.

A teljes értékelés elérhető a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2018/06/im-not-robot.html
„Először bevallom, sokáig nem álltam neki a sorozatnak, mert egyszerűen bugyutának tűnt az ismertető alapján. Aztán mégis rávettem magam, hisz Yoo Seung-Ho játszik benne, akit a Ruler: Master Of The Mask-ban szerettem meg nagyon, szóval csak miatta nekiálltam. Hát hamar kiderült, hogy már hamarabb neki kellett volna ülnöm, mert egy nagyszerű sorozatról van benne szó, ami megnevetett, néha megsirat, és igazán az ember szívébe lopja magát. A szereposztás ennél nem is lehetett volna jobb: minden színész nagyon kitett magáért, mind tehetségesek, és nagyon passzoltak a szerepükbe.

Kezdjük is akkor szokás szerint a történettel. Itt van Kim Min-Kyu, aki allergiás az emberekre. Ezt bizony szó szerint kell érteni: amint hozzáér valakihez, vagy megeszi másvalaki főztjét máris allergiás reakció tör rá, és kiütések jelennek meg a testén, majd pedig nem tud levegőt venni, végül akár bele is halhat, ha nem kapja meg az injekcióját, amit amúgy mindig magánál hord. Hogy elkerülje ezt a balszerencsés helyzetet mindig kesztyűt hord, és gumibottal mászkál. Az autóján hangszóró van, hogy ne kelljen lehúznia az ablakot, ha valakivel beszél. Értelemszerűen fél is az emberektől emiatt, így 15 éven át bezárkózott a házába, és csak nagy ritkán jön elő, például ha az igazgatótanács összeül. Ilyenkor állandóan kiürítik az épületet, hogy véletlenül se érjen hozzá senki. Elég kényelmetlen helyzet, de hozzá lehet szokni 15 év alatt. Emiatt persze Min-Kyu nagyon magányos. Nem nagyon van emberi kapcsolata, így a legnagyobb kincsei többek között a robotporszívója, ami képes arckifejezéseket mutatni. Kicsit szenilisnek tűnik a srác, de amúgy normális, csak hát… magányos. :D

Ebben a nagy magányban jelenik meg Jo Ji-Ah, merthogy ő egy feltörekvő feltaláló, aki érdekes, néha azonban bugyuta dolgokat talál fel. De emellett kereskedő is, és értékes, ritka dolgokat szerez be embereknek: például Kim Min-Kyunak, aki nagy magányában gyűjtő is. Így találkoznak ők ketten. Már ennél az első jelenetnél imádtam őket, de ezt majd később ecsetelem. A bonyodalom akkor jön, mikor a Santa Maria Team, egy robotfejlesztő csapat befektetőt keres, és rátalál Min-Kyura, aki befektetne… El is jön megnézni a robotot, majd pedig azt mondja, el akarja vinni tesztelni. Igen ám, de nem sokkal azelőtt, hogy erre sor kerülhetne egy baleset folytán Aji3, a robot meghibásodik. Így, hogy a professzor, Beak-Gyun megtarthassa a befektetőjét felhívja az ex-barátnőjét, aki nem más, mint Jo Ji-Ah. Aji3, a híres robotunk ugyanis az ő arcát viseli. A professzor pedig megkéri a lányt, hogy játssza el a robotot Min-Kyunak, csak amíg a tesztelés tart.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2018/06/im-not-robot.html