Seijo no Maryoku wa Bannou Desu (2021–2021) 86% 21★

Elégedett vagyok a sorozattal, mondhatni azt kaptam, amit vártam. Ez egy kellemes és nagyon bájos sorozat, Sei pedig egy nagyon szimpatikus főszereplő. Az elején aggódtam, hogy hárem lesz belőle, de bár tényleg sok srác van benne, hamar kiderül, hogy Sei számára csak az egyikük lehet a valódi befutó, nagyon cukik voltak együtt. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak, kivéve a herceget, akit még a motivációi megértése után is ki nem állhatok. Remélem lesz folytatása, mert tovább is tudnám nézni. Eredetileg 7 pontot akartam adni rá, de Sei tényleg annyira jó főhősnő, hogy megér még egy pontot. Olyan ritka, hogy egy isekai női főszereplő nem nebáncsvirág vagy valami bunkó tsundere.

Viszonylag átlagos, de nagyon aranyos és megnyugtató. Örültem, hogy ilyen alapszituációval (megidézik, de mégsem ő az „igazi”, emiatt nem bánnak vele jól, stb…) nem úgy folytatódott, mint szokott, hogy ezek után a saját lábára áll és mindenkit leigáz, hanem kimondottan hidegvérrel és éretten kezelte a helyzetet, és megtalálta a helyét a világban. Aminek nem igazán örültem, az az volt, hogy szerintem nem fordítottak elég figyelmet a szerelmi szál kibontakozására, helyette szinte minden a mágiájáról szólt, hogy milyen erős és milyen ügyes.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Drewes volt. Az első pillanattól imádtam, a hangját pedig főleg (Kobayashi Yuusuke-nek olyan jó hallgatni a hangját, az egyik kedvenc férfi seiyuum). A legtöbb karakter ugyan nem volt igazán kidolgozva (ismét kiemelném: Hawke annak ellenére, hogy ő a nagy „Ő”, semmi konkrtétabb jellemet vagy személyiséget nem kapott), de szerethetőek voltak és elég aranyosak.
Az op és az ed kicsit sem ragadott meg (sajnos), annak ellenére, hogy tizenkétszer végighallgattam mindkettőt, még mindig nem tudnám felidézi egyiket sem. Mondjuk azt furcsa ötletnek tartottam, amikor az utolsó rész utolsó perceibe bejátszották az opening angol verzióját. Az ost viszont remek volt, nagyon jól átadta a hangulatot (a legjobban az tetszett, ami ilyen tipikus „középkori” stílusú volt, nagyon odaillőnek találtam, bármikor bejátszották).
Összességiben hiába szóltam róla jópár rossz szót, nagyon aranyos volt kedves történettel és hangulattal, ezért bárkinek ajánlom, aki kicsit ki szeretne kapcsolódni, vagy eltölteni egy unalmas délutánt.

Még két hozzáfűznivaló:
-Kyle herceg gyakorlatilag úgy néz ki, mint Grell Sutcliff a Kuroshitsuji (2008–2009)-ból. Az első jelenettől kezdve ez motoszkált a fejemben, hogy mennyire hasonlítanak (nyilván nem jellemben :'D) és miután utánanéztem, ugyanaz a szinkronhangjuk. Ezen nem kevéssé lepődtem meg.
-eleve azért kezdtem el nézni, mert @Hell spoiler egy kihívás beadásánál megemlítette, hogy őt az Akagami no shirayuki-himére emlékezteti, amit én imádok, tehát muszáj volt belenéznem. És mennyire igaz! Az eleje teljesen olyan volt abból a szempontból, hogy bejut egy gyógyfüves intézménybe, van valaki magas pozícióban levő szerelme, akivel folyton szerencsétlenkednek (de közben nagyon cukik ^˝˝^), és minden kiruccanásra jó indok, hogy gyógyfüvekért megy. Aztán sajnos itt nagyon elhanyagolták a szerelmi szálat, és csak Sei mágiájával foglalkoztak, de akkor is, érdekes észrevétel.

Kifejezetten tetszett a rajzolása. Sok szép részlet volt, pl. sokszor még a falon lévő képek is szépek voltak a maguk impresszinista stílusukban. Viszont ahányszor megláttam Hawke ruháját mindig elborzadtam, nekem kifejezetten ronda volt. Ehhez képest Leo ruhája csak ostoba volt, az izompóló és a páncélzat keverékeként. Kedves. lassacskán csordogáló története volt. A szereplők nekem rokonszenvesek voltak, bár nem voltak agyonbonyolítva. Talán Drewes volt az egyetlen összetettebb figura, de nála is inkább csak utalások voltak arra, hogy ellentmondásos személyiség. Hasonló volt még a herceg is, viszont ő valahogy túl furcsa volt. Hebehurgyán cselekedik, de tévedése eredményét becsülettel viseli, valamit machinál, de direkt (?) rosszul (?) jön ki belőle. Talán ha lesz folytatás akkor neki és Drewesnek is lesz lehetősége kibontakozni. Sajnos a sorozat világa kevéssé kidolgozott és kissé unalmas.

Engem ez az anime egyszerűen jókor talált meg *-* Lehet mondani, hogy átlagos, meg semmi extra, meg a „másik világba került” animékkel tele már a padlás. Talán igazuk is van azoknak, akik ezt mondják, de… ebben a sorozatban mégis volt valami nagyon szerethető és bájos. Kezdve azzal, hogy hősnőnket Seit egyáltalán nem kezelték Szentként az elején, sőt, igazából mindenért meg kellett küzdenie, de szerettem látni a fejlődését, ahogy egyre tehetségesebb és egyre nagyobb hatalomra tett szert.
Örök hálám a készítőknek azért, mert ugyan sok férfi vette körül hősnőnket, mégsem lett belőle egy elcsépelt háremanime, pedig rendesen megvolt a veszélye… de nem! Ibata Shouta bebizonyította, hogy nem kell mindenből háremet csinálni csak azért, mert lehetne.
Simán néztem volna még legalább ugyanennyi részt, úgyhogy reménykedem a folytatásban nagyon. Annyira jól esett most a lelkivilágomnak <3