Sayonara no Asa ni Yakusoku no Hana wo Kazarou (2018) 88% 28★

A film, ami játszi könnyedséggel töri össze az ember szívét. Okada Mari műveire az AnoHana megnézése óta figyelek, és ezúttal is sikerült elérnie, hogy elsírjam magam. Maquia egy csodálatos termetés, hatalmas lelkiereje van, és csodás édesanya lett belőle. A történet maga inkább az érzelmekre épít, néhol ugyan bele lehetne kötni egyes elemeibe, viszont az érzelmi hatás tényleg zseniális és teljesen megéri megnézni. A látvány és a zenéi is szintén nyönyörűek.

Számomra döbbenetesen megható, az érzelmekkel nagyon jól játszó, ugyanakkor végtelenül fájdalmas történet volt. Az anime több dologról is szól; az anyaságról, az emberi kapzsiságról és hatalomvágyról, a halhatatlan és halandók közötti kontrasztról. Mindegyik szálat szépen viszi előre, ugyanakkor talán még jobban működött volna a történet sorozatként. Nem a drámai vonal miatt, hanem a világépítés végett. Kevésnek éreztem azokat a szeleteket, amiket ebből az univerzumból kaptunk. Mindenesetre nagyon érdekes, szép és durván a lélekbe taposó alkotás, ami nagyon tetszett, de maradt hiányérzetem.

Bőgni akarsz? Nézd meg!

Bőgős film. Készítsétek a zsepiket. Annyira megható az egész, annyira szép maga a rajzolás, a megvalósítás. Az anyai létről.
spoiler

Véletlenül találtam rá erre az animére, és már régóta várólistás, de nagyon örülök, hogy a kihívás motivált arra, hogy ne halogassam tovább.
Annyira megérte megnézni!
Rengeteg érzelem van benne, és maga a történet is nagyon megérintő a nézőt. Halhatatlanként szeretni tiszta szívből egy halandót… Szívbemarkoló megismerni Maquia és Eriel kapcsolatát, ezt az őszinte, semmihez nem hasonlítható anya-gyermek köteléket.
A könnyek a végén ugyan nem jöttek, ettől függetlenül nagyon ajánlom megnézésre, ha valaki érzelem dús, lélekig hatoló, elgondolkodtató filmet keres.