Satsuriku no Tenshi (2018–2018) 79% 38★

Ez nem az én animém volt. Nagyon tetszett a koncepció, az elején azon gondolkodtam, hogy ez remekül működhet egy játék keretein belül; aztán kiderült, hogy valóban játék adaptációról van szó. A történettel nem volt problémám, inkább azt mondanám, hogy túl sok minden akart lenni egyszerre, de valamiért nem igazán működtek a dolgok, pluszban nagyon nem voltak balanszban a részek, szerintem.

Hentelős sztorinak jó, de 7-8 epizód után unalmassá vált; úgy éreztem, hogy ugyanazt a lemezt pörgetjük újra meg újra. Ehhez jött az, hogy a karaktereket sem kedveltem, az egyetlen szereplő, akivel a végére kibékültem, az Zack volt. A pszichológiai szál jobb volt, de az meg sajnos nem hatott rám. Volt egy-két rész, ami nagyon tetszett, de sokkal több volt az olyan, amikor eluntam magam. Egy ponton nagyon fellendült az anime, akkor a kedvem is visszatért, de a végére sajnos mélyrepülést mutatott be nálam; szerintem nagyon túltolták ezt az egészet.

Többen ajánlották nekem, főleg az öcsém, ezért nagy reményeket fűztem hozzá. Mondjuk, utólag kiderült, hogy az öcsémnek sem tetszett, de azt feltételezte, hogy nekem hátha… Nos, nem bántam meg, hogy megnéztem, de úgy gondolom, erre a történetre fokozottan érvényes, hogy a kevesebb néha több.

Ami viszont nagyon ott volt: Okamoto Nobuhiko hangjátéka és az anime endingje. De Chisuga Haruka is jó munkát végzett (rá eddig nem figyeltem fel, pedig hallottam már őt aimében), illetve én nagy Sakurai Takahiro fan vagyok, szóval őt is szerettem hallgatni, annak ellenére, hogy az általa formált karaktert utáltam a legjobban.

Mindenesetre, aki nyitott a véres-túlélős-pszichológiai sztorikra, annak ajánlom, de nekem nem lett a kedvencem.

Már a megjelenésekor is néztem, de körülbelül 8 rész után félbehagytam, mert über-edgynek tartottam. Az utóbbi időben viszont egyre többször jutott eszembe, valami azt súgta nekem, hogy adnom kellene neki még egy esélyt, így 4 év után is. És milyen jól tettem! Nem az animével volt a gond, hanem én kezeltem rosszul. A Satsuriku no Tenshi valójában az edgy ellentéte, ergo camp: Teljesen tisztában van a saját hülyeségeivel, és nem fél viccelődni azokkal. Itt minden abszurd módon túltolt, minden karakter szélsőségesen egydimenziós, de pont ez a vicc benne. A fanatikus (keresztény) vallási nonsense-dolgok kiparodizálása haláli volt :D. Emellett erősen art-house jellegű is a sorozat, nem hasonlít semmihez, amit eddig láttam; tele van kreatív elemekkel/megoldásokkal mind látvány, mind sztori terén. Egyedi, tudatos, szórakoztató horror-vígjáték. A másik oldalról viszont mély lélektani dráma. Egy mentálisan sérült lány, Rachel útja az önismerethez, a lelki felszabaduláshoz, aki a halált választotta istenének…
„– I am me. No more or less than that.”

Az eleje nagyon jó volt és szerintem végig haladtak az események. Tetszett hogy Rachel egyre fejlődik a történetben és a végére már fogjuk rá hogy kezdett emberibben is viselkedni. spoiler Az op-ja nem annyira tetszett ellentétben az ed-jével mert azt imádtam ♡ spoiler Nagyon tetszett a befejezés. A szereplők a papon kívül egytől egyig nagyon szerettem.
Összeségében egy nagyon jó anime és örülök hogy megnéztem :D

Az eleje nagyon jól indult és a vége is tetszett, de a közepe fele valahol a 9-10 résznél éreztem egy kis leülepedést, valahol ott, ahol a pap szintje jött és Zack-et kispadra ültették. Emellett nem szeretem azokat a karaktereket, akiknek mondanak néhány mondatot és máris megrendül az egész világnézetük, de ezen kívül nem volt gondom Rachellel, Zack pedig kb a Bokuno hero academia Bakugou testvérkaraktere volt, amihez természetesen sokat hozzátett az is, hogy ugyanaz szinkronizálta mindkettőjüket.

Az elején teljesen másra számítottam, sőt a végét is máshogy képzeltem el. Az utolsó 4 rész idegesítő volt, szerintem nagyon elhúzták.
Rachel egy gyönyörű lány, kicsit Kaorira emlékeztet a Your Lie in April-ből. Zack-nek a karakterét nem tudtam megérteni, pont mint Ray halál vágyát.
Lekötötte a figyelmemet az anime, de sokkal jobbra számítottam.

Az anime egy olyan történeted adott elő, amiben én pozítivan csalódtam. Az első résznél, arra jutottam, hogy elég gyászos anime lesz ez, de aztán hamar megváltozott a véleményem. A történet megfogott és utána pár napig csak gondolkodtam mi is történt pontosan és azon is lehet agyalni amit mondanak Istenről az animében.