Sanghaj ostrom alatt (2019) 54% 14★

Nem lett volna rossz, ha az erőltetett romantikázásba vetett energiát inkább a történet akció részébe fektetik. A drámaiság is sántított itt-ott. Persze szomorú voltam a végén, sikerült érzelmi hatást kicsikarnia belőlem a filmnek, ám nem teljesen úgy, ahogyan én azt vártam. A főszereplő legénykének nem sikerült elhitetnie velem, hogy olyan nagyon fontosak voltak számára a barátai. A színészi tehetségen itt még faragni kellene. Ahogyan a forgatókönyvön is. A látvány nem volt rossz, de a zene nem mindig passzolt az éppen zajló eseményekhez. Kicsit több izgalmat vártam. Amúgy szeretem én a romantikát, de itt ennek nem volt helye, legalábbis nem így, ahogy megkaptuk. Mindegy, ilyenre sikerült. Egyszer nézhető kategória. Messze nem a legrosszabb, de a nagyon jótól is távol áll.

Legalább nyolcszor futottam neki, mire sikerült végignézni, annyira nem tudott lekötni. A film teljes költségvetése ráment arra, hogy a látvány legalább valamennyire látvány legyen, de ennek kárára minden más figyelmen kívül lett hagyva. A történetnek semmi értelme, az ok-okozatok, előzmények-következmények értelmetlenül keverednek és ütik egymást, a szereplők alig létező háttértörténete totál hidegen hagy, a jelenben zajló, a film felét kitöltő szerelmi vekengéseikről meg inkább ne is beszéljünk. Az egészet már csak megkoronázza a folyamatos lassítások és merengések özöne valami borzalmasan andalító zenére…
Pedig akár jó is lehetett volna…

Jajj!
Egy kínai űrhajó egy xiantengnek nevezett anyaggal tér haza a Földre. A xianteng hatalmas erőforrás, ami száműzte a fosszilis energiahordozókat, és fellendítette a gazdaságokat.
Ám a xianteng idecsábított egy földönkívüli fajt, akik az anyagot birtokló városokra lecsapva, megtizedelték az emberiséget.
Az utolsó remény Sanghajban van.
Itt ismerhetjük meg négy főszereplő kadétunkat és a parancsnokaikat.
A látványvilág felemás, néhol egész jól néz ki, máshol olyan, mintha egy számítógépes játékban lennénk.
A történet sem tudja, hogy mit is akar igazából. Ez elvileg egy kínai regény adaptációja.
Jiang Yang szerelmes a parancsnokába, de nem meri neki bevallani. Ez lesz az egyik szál.
Másikon folyik a csata, de az olyan összecsapott, hogy minden feszültséget kiöl a történetből. Semmit nem magyaráznak meg, illetve a xianteng eredetét és tulajdonságait igen. A karaktereket nem ismerjük eléggé, úgyhogy nem tudtam velük együttérezni. Egyáltalán nem feszült, a dráma is nagyon mesterkélt.
Na meg persze párszor elmondják, hogy itt a legjobb a hadsereg a megmaradt világon.
Egyszer meg lehet nézni, de bőven kihagyható kínai sci-fi.

Az alapelképzelés jó, bár sima koppintás, Függetlenség napja Ázsiában.
Az összes klisét kimaxolják. Hősiesség, bajtársiasság, karakán vezető, totál felesleges szerelmi szál. Plusz filugró névfeliratok a vezetők bemutatásánál. Katonai haverság, amit nincs idő kellően kibontani. Űrlények, akikről semmit nem tudunk meg. Technológia, ami űberfrankó, csak épp még mindig pisztollyal lövöldöznek az emberek a repkedő ufókkal szemben. A zene borzasztóan gagyi, főleg a romantikus és meghetónak szánt jeleneteknél. A legmélyebb pontja a filmnak az utószinkron, az valami csapnivalóan borzalmas.

DE! Ettől függetlenül nézhető film, egy lapos szórakoztatásnak elmegy, és annyira még a grafika sem gagyi. Szóval egyéb tevékenység mellé jó választás.

Ha nem akart volna ennyire romantikus lenni, akkor akár még jobb is lehetett volna… (mármint úgy értem, 7 csillag. :D)