San Sheng San Shi Shi Li Tao Hua (Eternal Love) (2017–2017) 91% 21★

Nos, kezdeném azzal, hogy szerettem a sorozatot. Tényleg, fel sem tűnt, hogy tulajdonképpen 58 részes, mert volt egy természetes lefolyása a történetnek, szép volt, s kerek. Na de az a baj, hogy én egy picit akciódúsabb sztorira számítottam, de nem tudom, miért, hiszen konkrétan az a sorozat címe, hogy Eternal Love, crissy!! Persze, hogy a szerelmi szál(ak)on lesz a hangsúly. duhhh
A sorozat nézése közben elég könnyen el tudtam választani a pozitívumokat a negatívumoktól, s bár számszerűen számomra kb. ugyanannyi plusz van mint mínusz, a mérleg számomra mégis inkább a pozitív oldalra billent, hiszen hiába vártam volna több akciót, több konfliktust, ami nem a szerelmi ármánykodásokból indul, a sorozat mégis visszaadta azt, amire számít az ember a cím és leírás elolvasása után – egy komplex szerelmi sztori. S tényleg komplex volt, mivel mégiscsak 58 részről beszélünk, de ahhoz képest, hogy ilyenkor mennyi töltelék rész szokott lenni, itt mégsem találkoztam olyan sokkal, és üresjáratok sem nagyon voltak. Igazából minden úgy történt, ahogy történnie kellett, s tény és való, hogy néha elég sokat idegeskedtem azokon, amik történtek, ezek a jelenetek mégis kellettek a történethez, főleg, ha azt nézzük, hogy az istenségek sorsszerűen le kellett éljenek néhány évet halandó emberekként ahhoz, hogy tényleges istenekké válljanak – vagy valami ilyesmi. Nem is éreztem túl tömöttnek, bár tény, hogy hosszúra volt nyújtva, de magával tud ragadni annyira, hogy ne tűnjön fel ez a hossz.
Nagyon, de nagyon szerettem a tájakat. Hiába volt elég béna a CGI főleg, amikor állatok jelentek meg, vagy amikor közelebbi képeket nézhettünk, de a tájak, a sok sok virágzó barackfa, az örök tavaszi hangulat egyszerűen csodálatos volt. Ugyanitt kiemelném a gyönyörű pasztelszínű kosztümöket, a frizurákat és a fejdíszeket, egyszerűen minden nagyon szép s ízléses volt.
A színészek is külön dícséretet érdemelnek, mert mindenki hozta a formáját, s végig elhittem a játékukat. Su Jint például azért tudtam annyira utálni, mert az őt alakító Maggie Huang egyszerűen fantasztikusan játszotta az utálatos szerepét. Ugyanúgy Dilraba Dilmurat, aki Bai Feng Jiut alakította, szerintem tök jól játszotta ezt a bájos, szeleburdi hercegnőt. Innen jön viszont az egyik negatívum, ami a kétdimenziós karakterek. Sok szereplő volt, talán túl sok ahhoz, hogy színesebb egyéniségeket lássunk, ráadásul elég kevés volt a negatív karakter, akik kicsit ellensúlyozhatták volna ezt, és akikel találkoztunk, azok is mind nők voltak, akik féltékenyek voltak a főszereplőre, Bai Qianra, s ezért ármánykodtak ennyit. Pedig volt ám olyan férfi szereplő is, akiben volt potenciál arra, hogy nagyobb port kavarjon, például Li Jing, aki elejétől fogva odavolt főhősnőnkért, én emiatt pedig arra számítottam, hogy foggal, körömmel fog teperni azért, hogy megszerezze magának, helyette legtöbb jelenete abból állt, hogy mélabúsan bandukolt.
Nos hát nagyjából ennyi. Szerintem tényleg szép történet volt, szerethető karakterekkel, úgyhogy én ajánlom.

Ah, a zenék egyszerűen csodálatosak. Eleinte nem szerettem annyira Ye Hua karakterét, de aztán meg hirtelen nagyon megkedveltem. Bai Qian, mint Su Su nagyon idegesített, ám kellett ez a karakter fejlődéséhez. Dong Hua és Feng Jiu mellékszálát nagyon szerettem, bár már tudtam, mik történnek velük. Az egész végét kicsit hiányosnak érzem, sok karaktert letudnak úgy, hogy oké ez meghalt, senki se siratja, vagy épp egyszerűen a száluk igazi befejezése nélkül tűntek el.

Az utolsó két részt nettó végigsírtam.
Fantasztikus sorozat.