Sam Was Here (2016) 90% 1★

Pár éve már szemeztem ezzel a filmmel, csak a szinte egyöntetű negatívba hajló reakciók miatt skippeltem, amit az imdb 4,8 pont momentán igazol is. Aztán így a temérdek pótlás keresés okán újra szemem elé került ez a mű és miután elolvastam a szinopszist, valahogy felcsigázott. Rászántam magam és őszintén meglepődtem mennyire magába húzott.
Már az alaphelyzet rendkívül érdekes, mi több túlzás nélkül simán beilleszthető egy Black Mirror epizódba, pláne így hogy láttam az összes részét a sorozatnak. Még játékidejét tekintve is, hiszen stáblista nélkül kerek 70 perc az egész.
Mondjuk furcsálltam mikor megjelent a főcím, ugyanis a rövidke felvezető után egy nagy NEMESIS felirat tűnt fel (igaz, a francia előzetesben is ez van jobban kiemelve és csak kicsiben a Sam Was Here, pedig ez utóbbi jóval beszédesebb). Az ezt követő 2 perces kvázi intro ellenben valami zseniális. Ahogy felerősödött a Christine nevű komponista ütemes, fülbemászóan király elektronikus zenéje és ahogy megmutatkoztak azok a szemkápráztatóan fényképezett borongós tájképek a titokzatos égi vörös fénygömbbel rögvest élesített egy eszméletlen, baljóslatú, szikár atmoszférát. Azóta többször is visszatekertem és nem tudok vele betelni.
Megjegyezném gyorsan, hogy a film tempója kitartott, jó darabig csak lassan tapogatózunk a főszereplővel, hogy mi ez a hely, ki ő, mi történt itt, pont mint egy nívós Black Mirror epizódban. Személy szerint egy ilyen misztikumot tartalmazó mozinál nem győzök örülni az ilyen stílusnak, hangvételnek. Remekül tolja fel a feszültséget, nem rest kemény lenni, a rejtély pedig még ha többértelmű is, de végig érdekfeszítő volt számomra.
spoiler
spoiler
spoiler
Még Silent Hill 4.- The Room referenciákat is véltem felfedezni. Igaz kívülről, de a leláncolt motelajtó, a falon lévő lyuk, amin át látszik a szomszéd szobából ránk figyelő gyerektárgy, és a telefoncsörgés, amin át egy fura hang szólal meg.
A főszereplőt, Rusty Joiner-t korábban semmiben nem láttam, de kimondottan jól, hihetően formálja meg a címszereplőt.
Úgyhogy érthetetlen számomra a rengeteg szapulás, mert ugyan tényleg lassan hömpölygő, ám egy technikailag kifogástalan, feszült, érdekes misztikummal operáló, hangsúlyos, agymunkára képes mozi, ami szerintem simán lehetne egy Black Mirror évad erősebb része. Így utólag belegondolva meg is érdemli tőlem, hogy feljebb pontozzam, mert tényleg rohadtul éltem.