Rosszul vagyok magamtól (2022) 70% 27★

Érdekes, hogy minden általam fellelhető helyen vígjátékként hivatkoznak erre a filmre. Lehet rossz pillanatban kapott el, de akikkel néztem, ők is meg voltak győződve arról, hogy ezt bizony elírták a plakátokon (pedig mi Zöld henteseken nevelkedtünk). Nem áll tőlünk messze az északi fekete humor, de szerintünk ez egy kőkemény éjsötét dráma.
Fontos film, amely rámutat a köztünk élő emberek néma üvöltéseire, melyek semmi másról nem szólnak, mint egy picike figyelem utáni vágyról. Alapvetően szeretem a drámákat, de ettől rosszul lettem. Bevisz az emberi lélek sötét termeibe és ott kivájja a szemed, hogy semmi fény ne szűrődhessen be. Nem gondoltam, hogy ebből a több ezer szobás útvesztőből van kiút.

Egy agyilag beteg ember útja a lejtőn…

Jó film, de nem jó érzés nézni, végig görcsben van a gyomra az embernek.

Igazi skandináv alkotás, amely bizonyára megosztja a közönséget, de nekem nagyon bejött, bírom az ilyen típusú filmeket. A címkével ellentétben egyáltalán nem vígjáték, inkább társadalmi szatíra, az viszont nagyon durva, hogy bár eltúlzott módon mutatja be az eseményeket, az ismerősi körömben is felismertem hasonló eseteket.

Amikor a tükörben a Sikoly néz vissza rád. De kifelé nem hallatszik belőle semmi. Aztán egyszer csak bekövetkezik a 'hangrobbanás'. Ki lövöldöz, ki tablettákat szed be, ki öncsonkításba kezd, hogy elűzze a magányt, és bármit megtesz a figyelemért. Civilizációs betegség, mondhatni.
Nehéz kérdéseket vet fel, nagy film, szuper főszereplővel (Kristine Kujath Thorp).