Romeo und Julia (Musical) (2005) 90% 1★

Mostanában vadászom a különböző nemzetek feldolgozásait (nem hagyom ki a franciát se, persze, ami, ugye, mindennek az alapja volt, bár őszintén, mivel nem kedvelem magát a nyelvet, egyelőre nem érzek nagy lelkesedést).
Ami legjobban megragadott, az a díszlet: olyan hangulatos, kicsit a Dr. Caligarira emlékeztetett. A színészek közül Rómeó és Júlia megformálói nagyon kis helyeskék voltak, passzoltak egymáshoz és gyönyörű a hangjuk. A dada is tetszett, és, bár nagyon más volt itt a közös dala Rómeói haverjaival, így is jól szórakoztam rajta (főleg, ahogy Mercutióval intenzíven farkasszemet néztek egymással… Többször is :D). Tybalt egészen más kaliber, mint a magyarban, de szerintem ez sem rossz. Kedvencem volt tőle, amikor a Párbajnál Mercutio provokálása alatt úgy vigyorgott maga elé, hogy abban minden benne volt. Mintha csak azt mondta volna: Cöcöcö, nekem ugatsz, te kis béka? :D
Ami viszont nagyon nem jött be, az Mercutio halála. A magyarban az az egyik legmegrázóbb jelenet, tényleg, nagyon szívszorító: nemcsak azért, mert ott nyírták ki a kedvenc szereplőmet, hanem mert a haldoklása és aztán a halála is láthatóan MINDENKIT (még az ellentábort is) felkavart. Magát Tybaltot is, akin érződik, nem ezt akarta (egyébként újraolvastam a drámát a napokban: szerintem az eredetiben sem akarta megölni, csak Mercutio nem bírt magával, provokálta, és ez lett a vége). Itt ellenben totál elrontotta az egészet a színész túlzott szenvelgése, plusz az, ahogy Tybalt ezalatt végig mögöttük mászkált, tapsolt és örömködött – csodáltam, hogy Rómeó nem szúrta le előbb…
A kék-piros színhasználatot továbbvitték, de ezt talán a magyart leszámítva majdnem minden nemzet átvette a franciától. Nem különösebben zavar, de nekem klisés és szájbarágós szimbólum.
Mindent összevetve: tetszett. Persze, elfogult vagyok, így mind tudjuk, mi marad a kedvenc, de jól sikerült feldolgozás ez is :33