Roma (2018) 78% 71★

Hagytam kicsit leülepedni, mielőtt írtam volna róla.
Nagyon vegyesek az érzéseim. A látvány csodás, ezt nem lehet vitatni. Maga a történet.. Hát, nagyon nincs történet. Az elején féltem is, mert éreztem, hogy ez is egy amolyan lassú, aprólékosan felépülő film lesz, amik nálam mindig kétesélyesek: vagy tökéletesen lekötnek, lassúságuk ellenére, vagy halálra unom magam. Itt szerencsére inkább az első felé billent a mérleg nyelve, de azért néha kicsit untam is.
Ami a problémám, az az, hogy most tulajdonképp mi volt ennek a filmnek a lényege? Mi a mondanivaló? Az egész mű engem egyébként Bergman Personájára emlékeztetett (még tengerpart is volt :3), de, amíg ott megvolt a metaforikus jelentés és mondandó, addig itt semmi. Eltelt több, mint két óra, és bár történtek dolgok (elég sok is), de nem álltak össze egy kerek egésszé spoiler. Mindent összevetve élveztem, kellemes kis film, de nem több. Csalódott leszek, ha ő nyeri az Oscárt.

Szép képek, sablonos történet, és már megint megtudtuk, hogy a társadalmi különbségek áthidalhatatlanok.

A szó legnemesebb értelmében vett film.
Azaz, ez nem a mozivászon, hanem a való élet, minden apró rezdülésével szépségével és rondaságával. Csodálatosan filmezve.

Sokáig tépelődtem rajta, és magamtól eltérően kivételesen a film után elkezdtem kritikákat olvasni, ugyanis voltak kérdéseim. Ami a leginkább zavar a filmmel kapcsolatban, hogy nem teljesen egyértelmű a mondanivalója. „Mire gondolt a költő?”- Értem én,hogy bemutatja, hogy a családi életet összetartó édesanya, aki próbál erős maradni, de közben szenved, mennyire fontos támasztópillér egy családban, valamint mindezt a cseléd/nevelő szemszögéből éljük meg, akinek szintén nehéz a sorsa, pénz és egy apa nélküli gyerekkel való várandósság, majd a gyerek elvesztése. Értem én, hogy mindez összevegyítve egy olyan furcsa családot kapunk, ahol a szolgálót is családtagként szeretik, de közben nem tudják a születési dátumát. De valahogy, nekem hiányzik valami belőle, hogy igazán összeálljon. De itt kell leszögeznem, hogy ez eddig mind a forgatókönyvre vonatkozott. Ugyanis ezen kívül, viszont nem tudnék semmi hibát felsorolni. Kapunk egy kortárs mozit, egy igazi művészfilmet. A cselekmény talán ezért is tűnik olyan háttérbe szorultnak. Hiszen itt érzéseket akarnak átadni,(mondjuk nálam nehezen jött át, mert végig zavart az első részben leírtak). Ez egy lassú folyású film, ahol az események mellett kitekintést kapunk a zavargásokra, a nyomornegyedre,… Kapunk egy csomó elnyújtott jelentet, de ezek nem voltak unalmasak, csak egy gondolatot, érzést akartak átadni. Nagyon nehéz leírni. Még most is elég zavarosan fogalmazok. A lényeg, hogy technikailag kaptunk egy tökéletes alkotást. Kicsit olyan ez mint a szomorú vasárnap zenéje, meg kell érteni, azt hiszem még nem értem teljesen, de érzem hogy szól hozzám, csak nem hallom tisztán.