Rokonok (1954) 90% 6★

Pécsi Sándor miatt figyeltem fel a filmre, meg különben is: a Móricz regényt már ezer éve el akartam olvasni, így a film előtt teljesítettem is a penzumot.
Így a történet nem tartogatott meglepetést – nem úgy a megvalósítás.
Mert ’54-es filmhez képest annyira friss és lendületes volt, hogy végig fenntartotta a figyelmemet.
Na meg a színészi játék:
Pécsi szinte „kötelezően jól” hozta a minden hájjal megkent, szivarozó bankvezért.
Tolnay Klári finoman és visszafogottan játszotta Linát, a feleséget, aki mindent megsejt, mindent átlát, mindentől óvja férjét. Aki veszett bika módjára rohan a vesztébe – ki tudja meddig?
E férj – Kopjáss István – szerepében brillírozott végig Ungváry László, (aki e nevet nem ismeri, jusson eszébe a Tenkes kapitánya labanc várparancsnoka…, ugye megvan?) és ez volt a legnagyobb és kellemes meglepetés. Mert drámai mélységeket és magasságokat bejáró alakítása volt a legjobb a filmben, és lám, nem csak a félhülye, szemdüllesztős bohóckodásra volt jó, hanem ilyen komoly szerepre is.
Ki maradt még?
Rajnai Gábor már idős korában játszotta el a polgármestert, talán kissé modorosan.
A többiek pedig? Gózon Gyula Berci bácsija jut még eszembe (kulcsszerep!) mint emlékezetes alakítás, aztán jöttek még a fiatal, később feltörekvő nevek, ne feledkezzünk meg Temessy Hédi hűvös-titokzatos Magdalénájáról.
Szóval nagyszerű film, mínusz egy csillag csak a vége miatt, mivel a könyv elúsztatott végkifejlete itt kissé más formában kerül megvalósításra. Ha az író úgy írta meg, ne akarjuk eladni így, de ez csak az én nyűgöm, lehet, hogy mást nem zavar.
Nem láttam még a Csányi féle feldolgozást, de ezek után, lehet, hogy nem is akarom?