Rogue Male (1976) 1★
Szereposztás
| Peter O'Toole | Sir Robert Hunter |
|---|---|
| John Standing | Major Quive-Smith |
| Alastair Sim | The Earl |
| Harold Pinter | Saul Abrahams |
Kiemelt értékelések
Ez a minden ízében érezhetően tévére készült film különös kettősségek között lebeg térben és időben – nem hiszem, hogy bárki is ismerte, bárkinek is fontos lett volna, de hetvenes évekbeli BBC produkcióként ma már talán semmiféle jog nem védi, így a Youtube-on ott van a nagyon kevés legálisan és tényleg bárki által elérhető O’Toole mozi között. Éppen ő a húzónév, illetve pontosítunk, nekünk ő az egyetlen húzótényező ebben az egészben, mert idehaza egyik másik szereplőnek sincs különösebb hírneve vagy kultusza. Éppen hozzá fűződik a darab egyik pikantériája is: saját bevallása szerint neki ez az egyik kedvenc saját filmje!
A Rogue Male sztorija ígéretes: megölni Hitlert a második világháború előtti napokban, pontosabban elbaltázni az ő megölését, majd menekülni az SS bosszúja elől – nem rossz kiindulási alap, és ha nekem kellene hozzá színészt választanom, eszembe is jutna O’Toole, bár talán kicsit fiatalabb „kiadásban”. Öntörvényű, magánháborúkat vívó karakterei amúgy is legendásak, de elesett, meggyötört, kálváriákon átvergődő menekülő emberként is mintha alkatilag teremtették volna erre a szerepre.
A jó sztori és decens színészválasztás azonban csak egy dolog, és innentől a kulcstényező a fent már említett tévéfilmes kivitelezés lesz. A Rogue Male minden pillanatában félreérthetetlenül olcsó, egyszerű, praktikus film. Technikai értelemben nem szép, a rendezésében nincs semmiféle szellemesség, a hangulat valamiféle elvont, kopottas-szürkés vizualitásból jön elsősorban, ami szerintem nem alkotói koncepció, sokkal inkább az olcsóság jele. Hangulata – ami azt illeti, elég sajátos és sötét hangulata – egyébként van a dolognak, de hogy lesz-e hozzá kedve a nézőnek…
És ezen furcsa mód még O’Toole sem ment nagyot. Szívügye volt a projekt, de a játékát és a stílusát szokni kell, nem üt át egyből az odaadása és a lehengerlő színészi átlényegülése. Mindezzel együtt félreérthetetlenül őt látjuk, a rá jellemző jó formában.
Ez egy furcsa film, magyar szemmel, ötven évvel az elkészülte után szinte kizárólag a színész elszánt rajongóinak és a téma iránt érdeklődőknek tudnám ajánlani. Tekintsük talán kuriózumnak.
