Rettegés foka (1962) 77% 22★

Az első óra az igazi, nagybetűs pszichothriller. Kedvelem ezt a műfajt, de filmen ritkán sikerül ilyen átélhetően és komolyan vehetően ábrázolni. Zseniálisan játszik a szereplők és a néző idegein, úgy nő a parafaktor, hogy spoiler a gyanúsított ártó szándéka sem nyer bizonyosságot, pusztán a tragédiától való félelem késztet döntésre és cselekvésre. Közben többször is felmerül a hivatalos út vs az önbíráskodás közti dilemma és bizony nem egyértelmű egy ilyen helyzetben, hogy melyik volna az okosabb választás. Az utolsó 20-30 percnek szánt csúcspont már nem tartogat ennyi mélázni valót, az nem is kötött le.

Másodjára nézve csak még jobb lett. Mitchum nagyot játszik, feláll a szőr az ember hátán tőle, helyenként tényleg teljesen állatias a mozgása (pl. a nemierőszak-jelenet). Egy-egy jelenet olyan, hogy akár a slasherek előképe is lehetne, ahogy kíméletlen, monoton, lassú komótossággal közeledik áldozatai felé a gyilkos. Herrmann zenéje helyenként teljesen a Psychót és egyéb Hitchcock-filmeket is eszünkbe juttathat.

Sajnos a feldolgozást látva előbb, nehéz volt elvonatkoztatni a kettőt, de a zenéjével együtt jó kis feszültséget kelt. Meglepődtem, hogy itt egy fontos momentum másképp van, mint a ’91-es változatban, így az „ügyvédúr” karaktere sokkal pozitívabb. Ennek ellenére azért a családja védelmében követ el olyat, ami a törvényesség határait súrolja. Max Cady karaktere itt is ráhozza az emberre a frászt, és érdekesnek tartom, hogy Robert Mitchum játszotta a feldolgozásban a nyomozóhadnagyot, ill. több színészt is átemeltek. A Rettegés foka az egyik legjobb thriller.

Huh, ez kemény volt. Szépen fel van építve a történet és végig megmarad a feszültség. Mitchum jól hozza a pszichopatát. A remake-t is újra nézem ezek után.
Ja és Telly Savalasnak itt még van haja!! :)