Renoir (2013) 70% 10★

Húha, ez jó volt!

Az ábrázolt világ, a provanszi tengerparti Renoir birtok egy kész csoda, maga a paradicsom. A filmezés, az operatőri munka is csodálatos.
Az egész azt a renoir-i hitvallást sugározza, hogy „A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.”
Történet úgy nem igazán van, inkább csak néhány esemény rögzítése képeslapszerűen.
Lehetett volna velőle egy finomabb, lelkiséggel is elárasztott film, de ha ez lett, hát ez, így is jólesett ott időzni egy kicsit.
Természetesen a főszereplőnő is igen szép volt, bár szerintem nem kifejezetten renoir-i alkat (sem testileg, sem lelkileg).
Aki szereti Renoir festészetét – és ki ne szeretné! –, és annak is, aki azt a világot szereti – ajánlom.

Ez olyan kis semmilyenre sikeredett. Nagyon tetszettek a film színei, a ruhák, a hajak, a táj, de a sztori elég lassan folydogáló, kevés és érdektelen volt.

Unalmas volt, és igazából nem történt benne semmi. Nem értem, miért kell olyan festőkről filmet forgatni, akikkel semmi izgalmas nem történt, legalábbis a megfilmesített életszakaszukban. Renoir végső soron kedves bácsinak tűnt, a tájak és jelmezek szépek voltak. A leghasznosabb „része” a filmnek, hogy utánanéztem kicsit a festő és a fiai életének.