Csokoládé (2016) 77% 59★

Nehezen fogtam hozzá, mert egy részt tudtam, hogy nem egy kacagtató film, másrészt nagyon nem vagyok odáig a cirkuszért és főleg a bohócokért. :D De azért ez a film nem csak erről szól, illetve Omar Sy miatt is várólistára került.
Nekem elsősorban a feketék elnyomását volt rossz nézni. Végig úgy néztek rá, mintha másik bolygóról származna. Megvetették, kinevették, semmibe vették. Ezen kívül a saját egyéni drámája is szomorú volt. Ahogy fekete létére próbált feljebb és feljebb jutni a nyilvánosság előtt, miközben a magánéletében egyre lejjebb csúszott. spoiler
Kicsit hosszúnak éreztem, de emellett hitelesnek is. Nem is tudnék nagy hibákat felsorolni, a hosszán kívül. Újra nézősnek nem titulálnám. Nekem elég volt egyszer is. Túl nyomasztó ahhoz, hogy repetázzak.

Imádom a cirkuszt, ráadásul a korszakot is. Footit és Csokoládé is a szívemhez nőtt, imádtam a barátságukat, mégha néha voltak félreértéseik. Jól szórakoztam a bohóckodásukon. Nehéz volt eldönteni, hogy kinek volt igaza és kinek volt jogosabb a sérelme, arra jutottam, hogy mindketten hibáztak. Haragudtam Csokoládéra, utána haragudtam Footitra végül már mindenkire haragudtam, és ebből látszik a legjobban, hogy nagyon megérintett a film. Ahogy haladtunk, egyre szomorkásabb lett a hangulata, a végén pedig nem tudtam visszatartani a könnyeket. Ez most kedvenc lett és már érik is az újranézés :D

Ez a film teljesen lesokkolt főleg a vége, hogy így kellett spoiler. Volt ami nagyon nem tetszett és ez a feketék elnyomása és bántása. Nem értettem miért kellett abban az időben így bánni azokkal akik nem olyanok voltak, mint ők. Ez annyira elszomorító miért volt bűn, hogy fekete? Ő is ugyanolyan ember volt, mint a többi se több se kevesebb. Nagyon rossz volt nézni, ahogy elbántak vele és el is sírtam magam. :-(
A film annyira megható volt és élethű imádom az igaz történeteket. Már nem ez volt az első amiben láttam Omar Sy-t nagyon jó színész és miatta érdemes volt megnézni.

Szépen megcsinált, de közhelyes fordulatokkal operáló film, ölég unalmas emiatt. Jó, hát életrajzi film, ez történt vele, de talán nem így kellett volna kiemelni részeket ebből az életből. Pl. a párizsi bukás utáni éveket teljesen átugorták, és rögtön a végkifejlet következett (ami amúgy rendkívül érzelgősre sikerült, ki is lehetett volna hagyni az egészet).
Az ilyen, teljes életet felölelő életrajzi filmekkel általában ez a gond, sokat akarnak markolni, keveset fognak. Jobb szeretem azokat, amik a főhős életének egy jellemző szakaszát emelik ki.
Asszem mindenki jobban járt volna, ha Csokoládé életéről egy jó dokumentumfilm készül.

Azt tudtátok, hogy „Footit” Chaplin unokája?

Omar Sy játékát mindig őszinte örömmel és figyelemmel szemlélem, kár is lenne titkolni, hogy az Életrevalók jutalomszerepe óta mindig mosollyal az arcomon gondolok rá. Ebben a filmben volt lehetősége bőven játszani, nem is csinálta rosszul. A történet szépen építkezett, megvolt benne a kellő dráma, ami egy feketékkel és egyenjogúsággal foglalkozó filmbe kell. Sajnos a téma aktuális, és még lesz is egy darabig, elég csak az Oscar-jelölések körül kirobbant botrányra gondolni. Számomra a maga 110 percével túl hosszúnak tűnt és helyenként nagyon szájbarágós volt. Viszont ha mást nem, ez a film tökéletesen mutatja be mindazt, amit a Maslow-piramis leír.

Másodszori nekifutnásra sikerült végignéznem. Szeretem Omar Sy-t, szerintem nagyon jó színész, viszont a karaktere valami iszonyat kiállhatatlan volt. Nem csipem az ilyen önsajnáltató, piás embereket, mégha meg is van rá az okuk sokszor. A cirkuszokért amúgy nem rajongok annyira, inkább a korfestést, a ruhákat és a hangulatot szeretem az ilyen filmekben. Nem hiszem, hogy valaha újra fogom nézni.

Sokáig halogattam, mert 2 órás, mert önéletrajzi, mert nem vagyok odáig a cirkuszért, és mert nem tudom. Valamiért nehezen vettem rá magam. Maga a történet rendben volt, bár nyilván ez is ki van színezve, mint általában (meg lennék lepve, ha nem), de összességében jó volt. Kellően rámutatott a rasszizmus problémájára, volt néhány durva jelenet is benne, úgyhogy igazából ilyen szempontból nincs baj a filmmel. Viszont túl hosszú volt és nagyon, de nagyon untatott. A színészek jó alakítást nyújtottak, Omar Sy nem is tud mást. :D
Mindent összevetve csak nagyon elkötelezett nézőknek ajánlom, Omar Sy rajongóknak, és egyszeri megnézésre.

Még egy film amin elég erősen potyogtak a könnyeim.
Maga az alapfelállás elég érdekes, magamtól nem is biztos hogy megnéztem volna, de koleszban filmes est volt.
Akkor sikerült igazán felkeltenie az érdeklődésem, mikor megismertük Csokoládét. Sokan biztos szimpatizáltak vele, köztük én is, de ez a film végére sajnos eloszlott, helyét átvette a szánalom. Meg is lepődtem rendesen, mert nem kerestem rá előtte, és a végét se árulták el. Tényleg fájó, de életszerű. Ha nem is konkétan ugyan ez, de hasonló még ma is megtörténhet. Gondolok itt arra ahogy elítélték őt (főleg az elején), ahogy a Footittal lévő barátsága alakult, vagy a magatartásának változására. Ez így együtt ütős kombó volt, határozottan újranézős, ajánlom mindenkinek, főleg akit érdekel a cirkuszi élet, barátság és rasszizmus.

Az a helyzet, hogy Omar Sy nekem ennél sokkal több. Szórakoztatásban is, drámában is. Ez most leginkább nyelvgyakorlásnak és esti kikapcsolódásnak volt jó.

Igazából én a másik csokoládé filmet akartam megnézni :D , viszont rátaláltam erre és kíváncsivá tett.
Érdekes film volt. Tetszett, mert igaz történet alapján játszódott, elgondolkodtató volt, és valahol meg is érintett. Érdekes volt bele gondolni, a századelőn milyen hozzáállással voltak az emberek, és némelyeknek mennyire nehéz volt érvényesülni. A film megnézése után még napokig tűnődtem rajta.