Postakocsi (1986) 63% 3★

Aranyos, kissé naiv feldolgozás neves country sztárokkal.
John Ford filmje, a Hatosfogat filmtörténeti klasszikus, ez a darab talán reklám volt anno a zenészeknek:)

Nem volna ezzel a filmmel a világon semmi baj, ha nem lenne látványosan „mindössze csak” egy reklámfilm az akkoriban épp jól futó The Highwaymen nevű country supergroupnak: itt a teljes zenekar, de szerencsére mind a négyüknek elég jó színészi képességeik vannak (na jó, Willie Nelson és Waylon Jennings legyen inkább nyitott kérdés…), sőt, még a Hazárd megye lordjai után elég termékeny zenei karrierbe kezdő John Schneider is berukkolt a projektbe.

Szóval ez egy country-western, aminek innentől az talán a legnagyobb értéke, hogy a karaktereit nem énekelteti feleslegesen jelenetről jelenetre. Korrekt kis másfél óra ez, amiben azonban folyton csak tologatják a végig feszülten felvezetett kulcseseményt, az indiánokkal való találkozást. Kár is ez, meg nem is. Az életérzés jól átjön, szép a kivitelezés, pedig ez csak egy tévéfilm, a színészi munkában tényleg lehet gyönyörködni, bár egy-egy szakáll és frizura mintha kissé erőltetett, vagy egyenesen hiteltelen lenne.
Mindemellett, sajnos a mozi meglehetősen tétnélküli, ez pedig fokozatosan válik egyre világosabbá a néző számára. Szép lassan kezdünk egyre kevésbé aggódni, bennem még az is felmerült, hogy a várva várt üldözést végül még meg is ússzák a derék utazók. Amúgy ennek kivitelezésén sincs semmi szégyellnivaló egy tévéprodukcióhoz viszonyítva. Ja, ez mondjuk egy fontos tanulság: westernt forgatni látványosan nem tűnik immár költséges, vagy nehéz feladatnak – igazán nem értem, miért nem jött el soha a western-reneszánsz, nem számítva néhány önálló, a maga korában sikert sikerre halmozó klasszikus szólófilmet.

Úgy hat pont, hogy valójában teljesen korrekt ez az egész, csak hát nem történik az emberrel semmi, ha nem nézi meg. Emiatt inkább a műfaj, vagy egy-egy stáblistán szereplő színész/zenész rajongóinak ajánlanám legelsősorban.