Pom Poko – A tanukik birodalma (1994) 75% 77★

Valamiért azt feltételeztem, hogy ami Ghibli, az automatikusan tetszeni is fog. Nos, most bebizonyosodott, hogy ez nem feltétlenül van így. A léha életet élő, hatalmas herezacskókkal rendelkező, nem egyszer irritáló tanukik, az alakváltás nagy mesterei kihalás közeli állapotba kerültek az emberek miatt. Egyrészt, köszönhetően a narrációnak és a képkockáknak, erőteljesen dokumentumfilm szaga van a történetnek, ami, lássuk be, nem a legizgalmasabb dolog. Mondanám, hogy a gyerekeknek szól, amolyan példameseként arról, hogy védjük a természetet és figyeljünk a benne élő állatokra, viszont a végkifejlet miatt nem feltétlenül ajánlanám kicsiknek. Nekem tényleg nagyon iskola-ízű volt.

Számomra túl pesszimista és hosszú volt, majd' két órán keresztül váltakozott a meseszerű tanuki-kaland és az adathordozó dokumentáció. Ráadásul igazából nem nagyon történt semmi, leszámítva pár szórakoztató alakváltogatós trükköt, némi romantikus szálat és rengeteg hatalmas herezacskót.

A rajzfilm valóságos eseményeken alapul. Abban biztosan, ami Tokyo terjeszkedését és az erdő pusztítását illeti. Az 1960-as években valóban kiirtottak egy 14 km hosszú és 3 km széles erdőt azért, hogy durván 340e embert telepítsenek a helyére. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen hatással bírt az ott élő állatokra. Erről szól ez a rajzfilm a varázslatos tanukik, vagyis a nyestkutyák szemszögéből. 1994-es alkotás, ennek megfelelő a grafika. Nem fantasztikusan látványos, nem az a szemetgyönyörködtető fajta. Az egyetlen ámuldozós rész a lidérc/démon/szellem felvonulás volt. Az viszont tényleg nagyon szép. Benne van a legtöbb tipikus japán démon megjelenítés. Mivel nem a látvány viszi a hátán a filmet, a történetnek kellene. Amitől sajnos nem voltam elájulva. Tetszett, de indokolatlanul hosszú a két óra. Az események folyton egymást ismétlik és a tanukik sem túl szimpik, nincs olyan karakter akit megkedveltem volna. A végére keserédes mosoly jutott. Talán tényleg ilyen az élet.

Mindamellett, hogy rettenetesen abszurd volt, és a 90%-át leginkább csak a felnőttek értik, még rétestészta is volt. A gyerekek eléggé unták, én meg csak fogtam a fejemet bizonyos jeleneteknél. Ez nem lett a szívemcsücske, még akkor sem, ha egyébként maga a mondandója fontos és valós.

Jópofa, de semmi extra. Azért az állatok kiszorulása a területről nagyon szomorú volt és a befejezés is. Viszont a csöcsös (kétmellű) nyestkutya nőstényeket meg a herezacskóval repülést nem tudtam hova tenni. :D

A film szerintem nagyon jó, nekem borzasztóan tetszett. Jó kis görbetükör, hogy mi emberek mit is teszünk a természettel. És igenis, van története, csak nincs szájba rágva a mondanivaló. Ez nem egy Disney-mese, ahol élesen látszik a jó-rossz közötti különbség.

Kiakadtam. Egy pöttyet. Nem is tudom, mit gondoltam, mikor várólistáztam a filmet. Nyilván azt, hogy Ghibli, szóval látni kell…

A tanukikról, az őket körüllengő legendákról megvallom, halvány fogalmam sem volt. Mielőtt bárki is megnézi a mesét, annak ajánlom, hogy nézzen előbb utána a dolgoknak. Akkor talán nem fogja sokkhatásként érni, spoiler

Amúgy a mese véleményem szerint unalmas. Nyúlik, mint a rétes tészta, pedig egyébként érdekes lenne maga a történet, meg fontos és tanulságos is, de egyszerűen be lehet rajta aludni. Fárasztó az állandó szervezkedésük, meg az a tetves narrátor, aki állandóan belepofáz. A karakterektől sem dobtam hátast. Volt a piros ruhás nő, meg a kék mellényes fiú, meg a piros mellényes, meg a fiatal tanuki és… Feltűnt ugye, hogy nem tudok neveket? Egyszerűen nem maradtak meg.

Abszolúte időpocsékolás volt. Sajnos.

És nekem komolyan engedték megnézni 10 évesen ezt a filmet… :DDDDD Idén újranéztem, hát dőltem a röhögéstől, mekkora beteg mese már ez! :D De imádtam, szóval nem panaszkodom. :D

Nagyon szerettem.
Hosszú? Az!
Jó téma, vicces, elgondolkodtató, szomorú. Jó a narráció. Tetszik, ahogy a tanukik megoldották vagy mégsem?! Vagy, amikor elmennek a bölcsekhez és ott felejtik magukat… az irtó cuki, esendő.
Szeretem ezt a képi vagy mondavilágot.
Na a herezacskókon, azon kicsit kibuktam….

Őszintén szólva ezt mi félbehagytuk. Nyomába se ér Totoronak vagy Arriettynek, se képi világ, se a történet.

Azt hiszem, tényleg ez volt az eddigi „legérdekesebb” filmem ettől a stúdiótól. Nem mondanám rossznak abból a szempontból, hogy egy olyan témára szeretné felhívni a figyelmet, ami fontos, még napjainkban is. És az, hogy ehhez a régi „meséket” szellemalakaokat és isteneket is beleveszi, még szórakoztató is. De valami miatt, még sem áll össze az egész.
Ha mindenféleképpen kedvenc alakot kellene választani, talán Shoukichi lenne az.