Pink Floyd: A fal (1982) 57

Pink Floyd: The Wall
95' · angol · animációs, dráma, fantasy, musical 16

Pink látszólag népszerű és sikeres rocksztár, valójában mindenből és mindenkiből kiábrándult. A szállodai szobájának magányában kétségbeesetten próbál választ kapni arra, hogyan jutott el a zajos sikertől a személyes kudarcig. Hogyan jutott ilyen magasra, és mivé alakította a show-biznisz,… [tovább]

angol

Képek 6

Szereposztás

Bob GeldofPink
Christine HargreavesPink anyja
James LaurensonPink apja
Eleanor DavidPink felesége
Kevin McKeonFiatal Pink
Hirdetés

Kedvencelte 28

Várólistára tette 50


Kiemelt értékelések

Littlewood

A zene az első volt, amiért saját zsebpénzemet áldoztam be, egy akkoriban ritkaságnak számító, Hollandiában kiadott kazetta megvásárlása révén. A film, és különösen az animációk olyanok voltak, amiknek a nézése közben úgy éreztem, hogy most aztán megértettem valamit a felnövéssel kapcsolatban, és találtam a belém nevelt cuccokon kívül valamit, amihez igazodjak. Erősítik egymás hatását, ez már csak így megy jól eltalált zenés mozgókép esetén.

Nem tudom, hányszor láttam, de egész biztos három számjegyű alkalommal. A fejemet talán nem merném rátenni, de a lakásomat vagy a munkámat teljes nyugalommal, hogy az első hangtól az utolsóig végig tudom énekelni, ami ugyan csak számomra okoz örömet (a fejemen belül egész más, tök jól hangzik, komolyan), de a lényeget jól illusztrálja. Totál elborult Fal-rajongó vagyok. Saját feltöltés, és előre szólok, hogy figyelem az értékeléseket. Öt alatt már borotválom is a szemöldököm, aztán lesz nemulass, meg Run Like Hell. Gondoltam, jobb az ilyen elvi kérdéseket időben tisztázni.

De, csak hogy a filmről is írjak valamit a saját neurológiai kihívásaim mellett, szerintem ritka, hogy valakinek egyáltalán ne tetsszen. Ez nem olyan, mint a legtöbb kényszer szülte, menő zenekarok filmes világba tett kötelező(nek érzett), kínosan bénára sikerült kitérője. Ennek a filmnek van koncepciója és története, azon egyszerű okból, hogy már a lemeznek is volt. A Pink Floyd mindig is kísérletezett a vetített képeknek és filmes betéteknek a zene kiegészítéseként való felhasználásával, így nem teljesen elképzelés nélkül zuhantak bele. Na és zsenik, ami szintén nem egy rossz alap. Bob Geldof is igazán jól játszik, pontosabban ez túlzás, mert nem játszik, hanem csak úgy van, mint önmaga, és az akkori pre-karitatív szakadtsága pont tökéletes a szerephez.

Nem mondom, hogy minden korban és minden idegállapotban ajánlott, de ha másért nem, a popkulturális hatása miatt mindenképp érdemes megnézni. A daráló felé vonuló gyerekeket, a menetelő kalapácsokat és a puncivirágot mindenki ismeri, érdemes összefüggésében is szemügyre venni őket. És a lényeg persze a zene. Mert ki az, aki a Comfortably Numb szólója végén nem érez semmit? Na ugye.

6 hozzászólás
nettikeee

Sokszor, sokszor, sokszor látott film! Ezen nőttem fel, még a mai napig meg tudok rajta hökkenni… :( :)

art3mis

Valamikor régen tízéves még biztosan nem voltam véletlenül láttam néhány jelenetet a filmből: a húsdaráló felé masírozó arcnélküli gyerekeket meg utána pár animált részt, amiből persze semmi nem értettem, de borzasztóan frusztrálónak és félelmetesnek tűntek. Örülök, hogy végre megnéztem végig (most sem volt egy meghitt délutáni kikapcsolódás), nagyon erőteljes film, fél perc alatt teljesen magával ragad a hangulata és a zenék is szuperek.


Népszerű idézetek


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján