Polacsek Norbert patikus, az egykori beatzenész új zenekarával, az Old Golddal egy esküvőn játszik. Még nem tud arról, hogy a svájci nagynéni, Lídia meg akarja venni a családi patikát…
Patika (1994–1994) 22★
Képek 5
Szereplők
Koltai Róbert | Polacsek Norbert |
---|---|
Vándor Éva | Júlia |
Horváth József | Oszkár |
Pogány Judit | Laura |
Bezerédi Zoltán | Tivadar |
Kaszás Attila | Tádé |
Olsavszky Éva | Lídia |
Szarvas József | Totó |
Szabados Mihály | Tamás |
Hunyadkürti György | Papi |
Kedvencelte 4
Várólistára tette 12
Kiemelt értékelések
Ahhoz képest, hogy egy átlag magyar sorozatra számítottam, sokkal többet kaptam, mint amit vártam!
Idealista mivoltának köszönhetően egyfajta mese felnőtteknek, de annyi szív és szeretet van ebben a sorozatban, hogy végig átéreztem a jeleneteket. Köszönhető ez egyébként a kiváló színészeknek és zenészeknek is, akik mind nagyban hozzájárultak a sorozat minőségéhez. Úgy vagyok a ’90-es évek magyar filmjeivel és sorozataival, hogy a nagy színészek az elmúlt évtizedek tapasztalataival a kiváló játékaival tartották életben a magyar színjátszást. Gyakran elhangzik az a vád, hogy a ’90-es évek magyar filmjeiből hiányzik a rögvalóság, és ez igaz is! Ahogy a Patikára is. De amilyen szívvel és lélekkel készültek az akkori filmek és sorozatok, felmerül bennem a kérdés, hogy miért ne élhetnénk akár így is?
Pedig nem indul optimistán a sorozat. Lídia néni, a Svájcban élő nagynéni egyszercsak hazatér, hogy megvegye a Polacsek Patikát. Ez és az ebből fakadó bizonytalanság remekül reflektál a ’90-es évek privatizációs ügyleteire. Ekkor még azt hittem, hogy a sorozat egy kordokumentum lesz, ami megmutatja, hogy bukdácsoltunk a demokrácia útvesztőjében. Talán választ is kapunk arra a kérdésre, hogy jutottunk el oda, ahol most vagyunk.
De elég gyorsan elvarrták a privatizáció szálát, ahogy a maffiáét is (ami szintén virágzott ebben az időben), ahonnan szerezték a pénzt az együttes a zenélésre. Utána meg személyes sorsokra, küzdelmekre fókuszál a sorozat.
A színészi játék elsőosztályú! Annyira átélhető és megható volt a szerelmi szál, ami nagyon nem jellemző a magyar alkotásokra. Ahogy említettem, idealista a sorozat. Nehéz elhinni, hogy az olyan keményszívűeket, mint Lídia nénit, meg lehet lágyítani, de a sorozat átélhetően közvetítette, hogy itt Magyarországon, a viszonylag szűkre szabott lehetőségeink között is megtalálhatjuk a boldogulásunkat.
A zene meg legendás! A legnagyobb énekesek, Kaszás Attila, Somló Tamás és Gerendás Péter biztosították, hogy a filmzenét ennyi év után még most is élmény hallgatni. A kazetta annak idején állandó utastársunk volt a hosszú autóúton!
Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni fog a sorozat az idealista mivolta miatt és nem is varrtak el minden szálat rendesen, de biztos vagyok abban, hogy megérinti a szíveket.
Nagyon aranyos kis sorozat. Az elején unalmasnak tűnt, mert azt gondoltam, hogy ez is egy tipikus régi rossz magyar film, de el kell hogy mondanom, ez a sztori a mai napig megállja a helyét! A történet közepén magába szippantott és már nem tudtam abbahagyni. Aki szereti a Dés dalokat, azoknak meleg szívvel ajánlom. A dalok szuperek benne, nagyon fülbemászó, a végére már az összeset megkedveltem (persze ebben az is segít, hogy nagyon sokszor elhangzanak). A 11. rész volt a kedvencem, ott röhögőgörcsöt kaptam. Oszkár karaktere nagyon nem volt szimpatikus már az elejétől, Koltai pedig hatalmasat alakított és alkotott. A sorozatot a maga korához kell viszonyítani, abban a korban egy egész szórakoztató kis műsor volt, de tőlem így majd 30 évvel később is megkapja a max pontot, mert megérdemli.
Népszerű idézetek
Artúr: Tádé, menned kell, várnak a fiúk!
Tádé: Nem megyek, menj te!
Artúr: Engem nem szeret a Norbi!
Tádé: Énekelsz neki, majd megszeret! Mondd, hogy én küldtelek!
(…)
Norbi: Helló! Mizújs?
Artúr: Tádé küldött.
Norbi: Hova?
Artúr: Énekelni.
Norbi: Ide? És mit tudsz?
Artúr: Olyan szépek voltunk. Azt tudom.
Norbi: Hát azt én is tudom.
Laura: Mit csinálsz? Miért nem szeded össze?
Szállító: Várom, hogy a karjaimba repüljön. Szárnyas betét, nem?
– Már nem vagyok a könyvtárban.
– Nem? Hát hol van?
– Kinn az utcán. Mer' kitettek.