Patika (1994–1994) 81% 22★

Ahhoz képest, hogy egy átlag magyar sorozatra számítottam, sokkal többet kaptam, mint amit vártam!

Idealista mivoltának köszönhetően egyfajta mese felnőtteknek, de annyi szív és szeretet van ebben a sorozatban, hogy végig átéreztem a jeleneteket. Köszönhető ez egyébként a kiváló színészeknek és zenészeknek is, akik mind nagyban hozzájárultak a sorozat minőségéhez. Úgy vagyok a ’90-es évek magyar filmjeivel és sorozataival, hogy a nagy színészek az elmúlt évtizedek tapasztalataival a kiváló játékaival tartották életben a magyar színjátszást. Gyakran elhangzik az a vád, hogy a ’90-es évek magyar filmjeiből hiányzik a rögvalóság, és ez igaz is! Ahogy a Patikára is. De amilyen szívvel és lélekkel készültek az akkori filmek és sorozatok, felmerül bennem a kérdés, hogy miért ne élhetnénk akár így is?

Pedig nem indul optimistán a sorozat. Lídia néni, a Svájcban élő nagynéni egyszercsak hazatér, hogy megvegye a Polacsek Patikát. Ez és az ebből fakadó bizonytalanság remekül reflektál a ’90-es évek privatizációs ügyleteire. Ekkor még azt hittem, hogy a sorozat egy kordokumentum lesz, ami megmutatja, hogy bukdácsoltunk a demokrácia útvesztőjében. Talán választ is kapunk arra a kérdésre, hogy jutottunk el oda, ahol most vagyunk.

De elég gyorsan elvarrták a privatizáció szálát, ahogy a maffiáét is (ami szintén virágzott ebben az időben), ahonnan szerezték a pénzt az együttes a zenélésre. Utána meg személyes sorsokra, küzdelmekre fókuszál a sorozat.

A színészi játék elsőosztályú! Annyira átélhető és megható volt a szerelmi szál, ami nagyon nem jellemző a magyar alkotásokra. Ahogy említettem, idealista a sorozat. Nehéz elhinni, hogy az olyan keményszívűeket, mint Lídia nénit, meg lehet lágyítani, de a sorozat átélhetően közvetítette, hogy itt Magyarországon, a viszonylag szűkre szabott lehetőségeink között is megtalálhatjuk a boldogulásunkat.

A zene meg legendás! A legnagyobb énekesek, Kaszás Attila, Somló Tamás és Gerendás Péter biztosították, hogy a filmzenét ennyi év után még most is élmény hallgatni. A kazetta annak idején állandó utastársunk volt a hosszú autóúton!

Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni fog a sorozat az idealista mivolta miatt és nem is varrtak el minden szálat rendesen, de biztos vagyok abban, hogy megérinti a szíveket.

Nagyon aranyos kis sorozat. Az elején unalmasnak tűnt, mert azt gondoltam, hogy ez is egy tipikus régi rossz magyar film, de el kell hogy mondanom, ez a sztori a mai napig megállja a helyét! A történet közepén magába szippantott és már nem tudtam abbahagyni. Aki szereti a Dés dalokat, azoknak meleg szívvel ajánlom. A dalok szuperek benne, nagyon fülbemászó, a végére már az összeset megkedveltem (persze ebben az is segít, hogy nagyon sokszor elhangzanak). A 11. rész volt a kedvencem, ott röhögőgörcsöt kaptam. Oszkár karaktere nagyon nem volt szimpatikus már az elejétől, Koltai pedig hatalmasat alakított és alkotott. A sorozatot a maga korához kell viszonyítani, abban a korban egy egész szórakoztató kis műsor volt, de tőlem így majd 30 évvel később is megkapja a max pontot, mert megérdemli.