Elenát és Antoniót finoman fogalmazva sem teremtette egymásnak a világegyetem. Személyiségük és világlátásuk gyökeres ellentéte a másikének, életüket teljesen máshogy élik. Egy valami azonban mégis összeköti őket: odavannak egymásért. És bármennyire próbálnak ennek ellenállni, egyre nehezebb… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Úgy kb. a film feléig afféle romantikus történetnek látszott, csupa szép és fiatal szereplő, baráti és szerelmi viszonyok – nem is igazán tetszett. Hasonló figurákat mindenki ismer a környezetében: buta szépfiú autószerelő, aki beleszeret a pultos lányba, összeházasodnak, gyerekeik lesznek, apuka persze fűvel-fával csalja a nőt… És akkor Elena egy rutinvizsgálat során megtudja, hogy súlyos beteg. Sajnos, ilyet is láttunk mindannyian, talán át is éltük már, közelebbről is… A film viszont itt beerősít, mert megmutatja, hogy a legmélyebb hullámvölgyekben (sőt szakadékokban) is terem virág: a szomszéd ágyon fekvő magányos, ám jó humorú nő; az alapvetően jólelkű fodrásznő, aki a férjjel hentereg; a családtagok és barátok szeretete stb. Addigra a homofób bunkó Antonio is összebarátkozik Elena meleg barátjával stb.
És különösen tetszett, hogy a film végére átterelődik a hangsúly Elena betegségéről és esetleges korai haláláról arra, hogy hiszen teljes életet élt: sikerült mindent megvalósítania, amire vágyott! Megtalálta élete szerelmét, született két aranyos gyerekük, a munkában is megtalálta a számítását… Mi kell még? Vannak, akik 90 évig élnek ugyan, de mindebből semmi sem jön össze nekik!… Vagy csak részsikerek, kudarcok, csalódások. spoiler
spoiler
Kellett pár nap ahhoz, hogy ezt az értékelést megírjam. Mint félig érintett, számomra ez nem csak 110 perc a képernyőn. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor bele fogok nézni, át fogok pörgetni bizonyos jeleneteket.
A téma nagyon is aktuális. Más is megírta már, más is megrendezte, de nem így mint Ferzan Ozpetek.
Első sorban nagyon tetszett, ahogy rendezte a két főszereplő életének részeit.
Nagy hangsúlyt fektetett a kivitelezésre is, ami sok filmben bizony nem így van. Kasia Sputniaknak fogyni kellett, Francesco Arca pedig 13 kilót hízott a szerepe egy részéhez.
A helyszínek megválasztása is nagyon jól sikerült. Lecce tökéletes választás volt ahhoz a bizonyos jelenethez. Az olasz feeling minden jelenetben megvan.
Jó volt látni Julia Michelinit is, bár ő itt kevés szerepet kapott.
Ozpetek az egyik kedvencem. Imádom a filmjei hangulatát. Erre ment most is a 9 csillag. Azzal együtt is, hogy a történettel nem annyira tudtam azonosulni, nem vitt annyira magával. És mégis… Ja, és ez nem vígjáték.