Ningen Shikkaku: Dazai Osamu to 3 Nin no Onnatachi (2019) 79% 7★

Dazai Osamuval és a No longer human-al először a Bungou Stray Dogs-ban találkoztam. Nem ismertem azelőtt sem magát az írót, sem a munkásságát. Tulajdonképpen még most sem, annak ellenére, hogy érdekesnek találtam az animéből megismert karaktert. Nem néztem utána sem az élettörténetének sem az életműveinek komolyabban, szóval ez a film mondhatni egy gyorstalpaló volt a számomra.
Nehéz írni a filmről. Egyszerre untam és nézette is magát. Untam, mert még mindig azt gondolom az írókról, hogy a fenét se érdekli egy régen halott ember élettörténete, ugyanakkor érdekes és megrázó is volt egyben.
Dazai egyáltalán nem olyan ember volt, mint amilyen az animében, ami nem lep meg, ugyanakkor örülök is neki. Azt a Dazait szerettem, ezt nem. Az első perctől kezdve nem értettem, hogy mit szeretnek rajta a nők ennyire. Egy gyenge jellemű férfi volt. Gyenge volt mentálisan, gyengéi voltak a nők, az ital és a cigaretta. Egy nős férfi, aki előrébb helyezte az élvezeteket a családjánál. Tipikusan az a férfi, akit messziről kerülni kell. Mégis úgy éreztem az egész film alatt, hogy ő maga is tisztában van ezzel, ettől valahogy mégis kicsit szimpatikussá vált.
A nőkkel való kapcsolata szépen volt ábrázolva. Dazai felesége egy erős nő volt, elismerésem, hogy mi mindent kibírt. Három gyerek, egy háztartás, egy alkoholista férj, aki több nővel is megcsalja. Elképesztő lelki ereje volt, habár a vége felé látszott, hogy fogy ez az erő, mégis kitartott. Nagyon szép, és fájdalmas volt az a jelenet a gyerekekkel, amikor már nem bírta teljesen elfojtani a fájdalmát, mégis mosolygott, és játszott velük.
Az első szeretőt nem nagyon értem. Miért kellett neki attól a férfitól gyerek? A második szeretője meg már megszállottan imádta Dazait. Mintha az elmeállapota egyszerre romlott volna a férfiéval, vagy még gyorsabban. Mondjuk őt sem értettem meg igazán, hogy mit szeret ebben a férfiben. Nekem biztos nem kéne egy ilyen gyenge ember…
Nem volt rossz film. Nem szeretem az életrajzokat, unom őket, de mégis érdemes volt megnézni ezt a filmet. Ha többször nem is, egyszer biztosan. :)

Ez a film egyszerre kegyetlen, megrázó, és gyönyörű. Azt kell mondanom, hogy ez a legjobb film, amit mostanában láttam. A látványvilág nagyon szép, a színészek nagyon jók, a sztori összeszedett. És ami a legfontosabb, szerintem hűen ábrázolja Dazai Osamut. A film bemutatja a teljes önpusztítás folyamatát, a kegyetlen ihletszerzést, a függőséget, és Osamu mentális állapotának rohamos romlását. Sokat olvastam az életéről, mert nagy fanja vagyok a könyveinek. Természetesen vannak fiktív részletek a filmben spoiler, de nekem végig olyan érzésem volt, hogy a No Longer Human jelenetről jelenetre pontosan így született meg a valóságban.
Most ha a magyar irodalomba mennék bele, Ady Endrét és József Attilát hoznám fel példának. Nekem egyszer azt mondták, hogy az igazi művészek mind fizetnek valamivel a művészetükért. Dazai felesége, Michiko pedig ezt tudta, és ezért is volt sokkoló, amikor spoiler. Michiko szála a gyerekekkel gyönyörűen meg lett oldva. Tényleg ő „Villon felesége”, egy erős, kitartó, és hűséges nő, azonban egyre fogy az ereje. spoiler
Shizuko, aki a valóságban is gyermeket adott Osamunak, ő is egy hihetetlenül erős karakter, míg Tomie (akivel a valóságban is elkövette az öngyilkosságot) szinte már megszállottja Dazainak. spoiler
Dazai, hogy megírhassa a „Nem ember többét”, el akarta veszteni az emberségét, azonban szerintem ettől csak még emberibb lett. Ő az a karakter, akit megvetsz és sajnálsz. Egy igazi köcsög tud lenni, ezt az egész filmben bizonyította, azonban mélyen belül neki fáj a legjobban, hogy hova jutott. Nagyon sok a váltás az elborult elméjű, szinte már agresszív férfi, és az esetlen, depressziós, legbelül szenvedő férfi között.
Még nagyon sokat tudnék áradozni a látványvilágról, egyes jelenetekről, a zenékrők, a karakterekről stb stb, de szerintem ezt meg kell nézni, és akkor az ember megérti, mit akarok itt kinyőgni már fél órája :'D Esetleg érdemes elolvasni előtte a No Longer Human-t, angolul pdf-ben le lehet tölteni, nem egy hosszú könyv.

Nem is tudom, nem könnyű ez a film, de a regény még keményebb dió. Erősen önéletrajzi ihletésű, és nem annyira a történeten van a hangsúly, mint inkább az egzisztencialista jellegű filozofálgatáson; több szempontból Hermann Hesse Demian c. regényére emlékeztet, csak annál sötétebb, komorabb a hangulata. A film ezt a hangulatot remekül visszaadta, és kerekítettek a regényből egy kvázi önéletrajzi filmet, ami egész jól sikerült.

Kezdem azzal, hogy határozottan jó film, de én 8 csillagra értékelem. Nem tudok rá többet adni mert számomra túl hosszú volt és úgy érzem ez rontotta az élményt… Ilyen filmeknél szerintem jobb ha egy fél órával rövidebbek.
Továbbá nagyon nyomasztó volt a hangulata, ami nem feltétlenül negatívum, de valahogy nehéz feldolgozni – legalábbis nekem.
Ami meglepett, hogy egyáltalán nem éreztem szimpátiát vagy sajnálatot Dazai iránt. Pedig van egy furcsa hajlamom és gyakran valahogy vonzónak találom a művészek, zsenik önpusztitó életét…
De ezt az embert képtelen vagyok megérteni. Egy keveset olvastam róla korábban, de nem gondoltam hogy ennyire szörnyű alak volt… Nem értem az őt körülvevő szerencsétleneket sem.
Mellékesen megjegyzem, hogy eléggé érdekesnek tartom hogy az elvileg róla mintázott anime karakternek szinte semmi köze nincs hozzá…