New Life (2023) 55% 4★

Nagyon benéztem ezt a filmet. Gyorsszkenneltem csak a plakátot, és a sci-fi kategória ért el az agyamig, így a védőruhát valamilyen űrhajós dolognak véltem. A feléig így aztán lövésem nem volt, mi ez, mi hogy függ össze, mi hova tart. Azért azt pár perc után levágtam, ma itt mi nem megyünk az űrbe. Szokásos panasz, hogy az ember sejti, mi hova fut ki. Hát ha valaki nem látja meg a zombi címkét, akkor itt esélye sincs – ami jó egyébként.
Ami nem annyira jó, bár érdekes felismerést hozott a különbségeket illetően, hogy olyan eszközöket alkalmazott a filmkészítő, amiket rövidfilmeknél szoktak. A nyitás: egy menekülő ember egyedül van ugyan, nincs is kihez beszélnie, de a zenei aláfestés és a hosszabb jelenetsorok nem akciófilmet, hanem egy különleges, de legalábbis személyes élményt hozó kisfilmet ígérnek. Ez a kettősség végig megmarad, és egészen meredek gondolattársításokat hoz. Két nő története kapcsolódik össze, az egyik zombikórral fertőződött meg, a másik ALS-es. A kettőnek az egymás mellé helyezése meghökkentő.
A zombulás nem is annyira fontos ebben a filmben. A probléma viszont az, hogy a két nő személyes sorsának mély ábrázolását talán a műfajból a lehetséges nézőkre levont következtetések miatt nem vállalták be. Vagy ahogy most átgondolom, inkább nem tudták jól megcsinálni. Logikailag végigvitték a dolgot, eljutnak a két sors közötti metszetig, de a személyes tragédiák találkozását nem dolgozták ki megfelelő mélységben.

A sztori es a kornyezet rendben volt, ezert is sajnalatos, hogy valahogy megse volt egyben. Talan az idoben ugralas szabdalta szet, vagy a rendezes, talan a szineszek (bar a foszereplo rendben volt).
Valahogy melysege nem volt talan, pedig probaltak megtolteni a filmet.
De azert nem volt rossz!