Mi (2019) 138

Us
116' · amerikai · thriller, horror 16

Egy család nyaralni indul a tengerparti házukba, hogy néhány napot pihenéssel és kikapcsolódással töltsenek barátaik körében, azonban békésnek ígérkező kirándulás valóságos rémálommá válik, amikor saját démoni hasonmásaik az életükre törnek. Az Oscar-díjas Tűnj el! rendezőjének új filmje ismét… [tovább]

Angol
magyar

Szereposztás

Elisabeth MossMrs. Tyler
Lupita Nyong'oAdelaide Wilson
Kara HaywardNancy
Winston DukeGabe Wilson
Tim HeideckerMr. Tyler
Shahadi Wright JosephZora Wilson
Nathan HarringtonGlenn
Evan AlexJason Wilson
Yahya Abdul-Mateen IIRussel Thomas / Weyland
Anna DiopRayne Thomas / Eartha
Hirdetés

Kedvencelte 7

Várólistára tette 121


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Azt a k..va. :-D Egyszerűen nem tudtam másra figyelni csak a filmre. Teljesen magával sodort a sztori lendülete. Ritkán látni ilyen horrorfilmet, és ez annyira jó volt. Legalább is nekem nagyon bejött, ez a vérengzős film. :-D Nem láttam az előzetesét, és nem olvastam utána, hogy ez mégis miről szól. Mindenkinek van biztos a világon egy hasonmása, de biztos, hogy nem ennyire brutális, mint ebben a filmben. Nem semmi alapsztori, tetszett, izgalmas volt, végig fent tartotta az érdeklődésem, cseppet sem unatkoztam, míg néztem a filmet. Ez a rendező nagyon tud valamit, mert nagyot üt az egész sztori, én csak ámultam és bámultam, meg rá szóltam a szerencsétlenekre menjenek már, mi lesz már. :-D Leginkább Gabe hozott ki a sodromból, kicsit idegesítő volt a pasi. :-D De Adelaide-t bírtam. Nagyon kemény, erős, határozott egy nő, a pasi mellette anyám asszony katonájának tűnt. :-D :-D Adelaide képes lett volna egy maga elintézni az ellenfélt. :-D A két gyerek aranyos volt, bár nem sok mindent tettek hozzá. :-D A hasonmásaikat is bírtam, a lezárása sem volt semmi, amire a nő rájött. Tetszett. Csak ajánlani tudom, aki szereti az ilyen horrorfilmet. :-)

4 hozzászólás
Nihilchan92

Nagyon tetszett a film koncepciója, ennek megfelelően a történet eleje kifejezetten bejött. Érdekes volt, izgalmas, az a fajta horror, ami nem a jumpscare pillanatokra épít. Ugyan ijesztőnek nem találtam, nyomasztónak viszont igen, szóval elégedett voltam. De ahogy haladt előre a cselekmény, sajnos gondolkodni kezdtem a látottakon – és azt nem kellett volna. Ha lehet ilyet írni, szerintem ezt a filmet kicsit „túltolták”. Ugyanakkor abszolút élvezhető, kellemesen abszurd, egyszernézős történetnek tartom.

Bálintwatch

„Ezért így szól az Úr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.” – Jeremiás 11:11 (fontos)
Tényleg mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei (még fontosabb).

Tudom, egy napot aludnom kellene erre, de ki kell magamból írni amit érzek, különben nem tudok elaludni.
Az előzetes alapján már tetszett a film, a koncepció, imádom a színészeket, tehát adott volt minden. A film azonban ezt több szinten is túlszárnyalta.
A történetről spoilerek nélkül nem igazán lehet beszélni. Viszont minden apró pillanatra figyelni kell, hogy igazán összeálljon a kép, többször is meg kell nézni majd a filmet. Mindennek van jelentősége, minden nüansznyi mozdulatnak.

Aki egy jumpscarekkel teli „művet” akar látni, annak csalódnia kell. Mert nem egy átmeneti szívrohamot kap, hanem sokkal többet. A játékidő alatt rázott a hideg, libabőrös lettem és száguldoztak a gondolatok a fejemben. Ez a rettegés. Nem egy pillanatnyi megijedés, hanem egy örök félelem.

A film egy adott részénél ez fogalmazódott meg bennem: akármennyire is le akarjuk győzni önmagunk démonait, ők mindig okosabbak. Legyen itt szó depresszióról, szorongásról, anorexiáról, negatív önértékelésről, stb. Mindig túljárnak az eszünkön. És amikor végre elkapjuk őket, legyőzzük őket, vagy legalábbis azt hisszük, eltölt minket egyfajta sztoikus nyugalom. De itt a csavar: vajon azzal, hogy eltüntettük démonunkat, tényleg el is töröltük, vagy inkább már annyira a részünké vált, hogy fel sem ismerjük? Ettől az átvitt gyilkosságtól nem mi leszünk önmagunk démona?

A színészek szót sem érdemelnek, annyira kiemelkedőek, hogy szavakba nem lehet önteni. Két különböző karakter megformálása alapból is nagy kihívás, azonban ahogy ezt a színészek teszik, egyszerűen öröm nézni.

Összességében aki egy elgondolkodtató „horrorra” vágyik, nézze meg. De utána készüljön fel arra, hogy megkérdőjelezi az eddigi életét és idegenen néz saját tükörképébe. Mi vajon melyik oldalon vagyunk?

2 hozzászólás
Bubu 

Nekem oltári nagy csalódás volt ez a film. Az agyalós horrorokat szeretem, a popcornhorrorokat meg rituálisan elégetném. Ez viszont szerintem egyik sem volt. Nagyon tetszett az eleje. Aztán hol kellemesen bizarr volt a hangulat, hol kínosan nevetséges. A végén meg vártam a nagy lezárást, amivel talán megmenekül a történet és értelmet nyer minden, sőt, bíztam benne, hogy állva fogom megtapsolni a zseniális katarzist, erre egy ilyen semmitmondó csavart sikerült a végére kitalálni? Kösz, de nekem ez harmatgyenge.

9 hozzászólás
pocokláma 

Nekem ez olyan volt mint a családomnak a Marvel filmek. Kellően elszórakoztatott, nem úgy jöttem ki a moziból, hogy két órát elcsesztem az életemből de ennek ellenére magamtól nem fogom újranézni.
Az 100, hogy nem szabad elkezdeni gondolkodni rajta mert hazafelé kb csak arról beszéltünk, hogy milyen hülyeségekkel volt tele rakva ami miatt a plot meg egyéb dolgok megbuknak. spoiler
Horronak nem volt elég ijesztő viszont vígjátéknak szerintem teljesen jó volt nem is nagyon értem, hogy miért nincs sehol sem oda írva pedig egyértelmű, hogy direkt volt vicces és nem kínjában röhögött az ember.
Kicsit nehéz volt eldönteni, hogy Peele mennyire akart ebből valami komoly mélységget is kihozni de a biblia utalások és az osztálybeli különbségekre való utalások után én mégis csak inkább arra hajlok, hogy annyira nem vette magát komolyan mint a Tűnj el!-nél és ez nekem elég nagy plusz pont volt. Jobban működik a film szerintem, hogy ha az ember inkább mint valami horror vígjáték tekint rá mert ha valaki szimbolikus art house horrot vár és nem vevő a vicceskedésre eléggé nagyot koppanhat
Én amúgy ennek tudom be azt, hogy kb mindenhol vagy nagyon gyatra értékelést kap vagy kiemelkedően jót egyszerűen nehéz eldönteni, hogy a film igazából melyik kategóriába akar tartozni és míg a poénokat teljesen jól és tisztességesen hozza addig a szombolikus vonala a filmnek egészen sekélyes és logikátlan.
A színészi teljesítmények tökszuperek a tini kislány a leggyengébb de legalább nem idegesítő, Lupita és Winston Duke nagyon jók és a mellék szereplők se maradnak el. Plusz csillagot kapott a zene miatt egészen nagyszerű kis darabokat hoztak össze.
spoiler

csokidani 

Legjobban egy idézettel tudnám jellemezni a filmből: „ Olyan, mint egy elcseszett performansz”.

Annyi sebből vérzik, annyira nem működik; hát nemtom, minimum egy esszé kijönne belőle… spoiler Ami működött a Tűnj el-ben, itt baromira nem. Túl nagyot akart a rendező. És bár anyagilag bejött neki, nálam erős bukta.

4 hozzászólás
Melyviiz

Ajánlom megnézésre azoknak, akik kedvelik az okos, abszurd humorral fűszerezett, eredeti történettel operáló, nem éppen klasszikus kategóriába sorolandó „horror”-t – aminek mondanivalója, aktuális üzenete is van a szórakoztatás mellett.

(Nem éppen erre számítottam.. ez egy kicsit szkifis, zombiapokalipszises hangulatot hozott, nem pedig családi-otthonba-betörő és minden-ott-játszódó féle kalamajkát.)

– A történet szerintem jól átgondolt, érdekes, eredeti. Kifejezetten nagy félrecsúszást nem észleltem benne. Fokozatosan felépített, pont eléggé kibontott (van egy pont, amit a film végének éreztem, ott azért befeszültem, hogy minek tovább húzni.. de megérte, a rendező nagyon jó irányba nagyon jól húzgálta, érdemes azt a picike türelmet beletenni);
– a képi világ szép (nekem helyenként kicsit túl sötét), a zene rendben volt, a kettő együtt számomra egy kifejezetten élvezhető, nem éppen átlagos horror hangulatot rakott össze
– a színészek szerintem nagyon ott voltak, senkit sem éreztem gyenge láncszemnek spoiler
– a csavarok és utalások mind a képi világban, mind a szóban elhangzottakban erősen ott vannak.. (engem az ilyen okos nyomkereséses sztorik mindig szórakoztatnak – utólag ezen a filmen is jót lehet agyalni, hogy mi mire volt utalás, melyik karakter miért viselkedett úgy, ahogy?)
– nekem a vége is rendben volt. És a mondanivalója is – Jordan Peele számomra egy olyan ember, akinek mondanivalója is van a munkájával.
spoiler

Btw ez lesz az első film, amiről részletesebb kritikát szeretnék majd írni :D .. túl sok szabadidő? NEM. Ide fog jönni a link: –

eNNBeus 

Na ez utan jart nekem a rum. Vartam egy oltari mely tartalmat, ami az en fejemben sokkal jobb volt mint ami lett. Olyan magyarazattal allt elo a rendezo ami baromira nem fert bele az onmagunkkal valo kuzdesbe, magunk meghasadasaba, hanem bedobott egy kiserleti hulyeseget amivel megasta a sajat sirjat. Ezek utan a logikatlansagok es a tokolesek meg idegesitobbe valtak, a vegere mar olyan magas volt a vernyomasom az idegtol, alig vartam hogy vege legyen. A humor vonalat mineeeeek? Olyan helyeken utalt vissza rajuk ahol a falat kapartam hogy tenyleg most kell poenkodnones ilyen gagyin?Kar erte mert emelhetett volna meg egy szintet a Get Out utan de nagyon nem ez tortent. Az apukat neha olyan szivesen hatba vagtam volna hogy egy kis tokosseget bele verjek, aaaaaa….

hashtaghetimozi 

Megvannak a maga pillanatai, 2-3 remek csavar, ugyanakkor sok a logikai bukfenc és van egy pont a filmben, ami szinte teljesen érthetetlen. Nagyon stílusos, kreatív rendezés, parádés Lupita Nyong'o, de valami mégis hiányzik.

lollynymph

Jajj, de jó végre minőségi horrort látni… Attól függetlenül, hogy sosem leszek többé olyan kemény, mint 16 évesen, amikor az ilyeneket kacagva néztem. De ez tényleg egy különleges film, persze voltak buktatói, de a hangulat, a ritmizálás, a színészi játék tényleg minőségi, vacogós rémmesévé teszi. Ja, és büszkén jelentem, hogy rájöttem a csavarra!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján