Mi (2019) 64% 266★

„Ezért így szól az Úr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.” – Jeremiás 11:11 (fontos)
Tényleg mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei (még fontosabb).

Tudom, egy napot aludnom kellene erre, de ki kell magamból írni amit érzek, különben nem tudok elaludni.
Az előzetes alapján már tetszett a film, a koncepció, imádom a színészeket, tehát adott volt minden. A film azonban ezt több szinten is túlszárnyalta.
A történetről spoilerek nélkül nem igazán lehet beszélni. Viszont minden apró pillanatra figyelni kell, hogy igazán összeálljon a kép, többször is meg kell nézni majd a filmet. Mindennek van jelentősége, minden nüansznyi mozdulatnak.

Aki egy jumpscarekkel teli „művet” akar látni, annak csalódnia kell. Mert nem egy átmeneti szívrohamot kap, hanem sokkal többet. A játékidő alatt rázott a hideg, libabőrös lettem és száguldoztak a gondolatok a fejemben. Ez a rettegés. Nem egy pillanatnyi megijedés, hanem egy örök félelem.

A film egy adott részénél ez fogalmazódott meg bennem: akármennyire is le akarjuk győzni önmagunk démonait, ők mindig okosabbak. Legyen itt szó depresszióról, szorongásról, anorexiáról, negatív önértékelésről, stb. Mindig túljárnak az eszünkön. És amikor végre elkapjuk őket, legyőzzük őket, vagy legalábbis azt hisszük, eltölt minket egyfajta sztoikus nyugalom. De itt a csavar: vajon azzal, hogy eltüntettük démonunkat, tényleg el is töröltük, vagy inkább már annyira a részünké vált, hogy fel sem ismerjük? Ettől az átvitt gyilkosságtól nem mi leszünk önmagunk démona?

A színészek szót sem érdemelnek, annyira kiemelkedőek, hogy szavakba nem lehet önteni. Két különböző karakter megformálása alapból is nagy kihívás, azonban ahogy ezt a színészek teszik, egyszerűen öröm nézni.

Összességében aki egy elgondolkodtató „horrorra” vágyik, nézze meg. De utána készüljön fel arra, hogy megkérdőjelezi az eddigi életét és idegenen néz saját tükörképébe. Mi vajon melyik oldalon vagyunk?

Nagyon tetszett a film koncepciója, ennek megfelelően a történet eleje kifejezetten bejött. Érdekes volt, izgalmas, az a fajta horror, ami nem a jumpscare pillanatokra épít. Ugyan ijesztőnek nem találtam, nyomasztónak viszont igen, szóval elégedett voltam. De ahogy haladt előre a cselekmény, sajnos gondolkodni kezdtem a látottakon – és azt nem kellett volna. Ha lehet ilyet írni, szerintem ezt a filmet kicsit „túltolták”. Ugyanakkor abszolút élvezhető, kellemesen abszurd, egyszernézős történetnek tartom.

Azt a k..va. :-D Egyszerűen nem tudtam másra figyelni csak a filmre. Teljesen magával sodort a sztori lendülete. Ritkán látni ilyen horrorfilmet, és ez annyira jó volt. Legalább is nekem nagyon bejött, ez a vérengzős film. :-D Nem láttam az előzetesét, és nem olvastam utána, hogy ez mégis miről szól. spoiler Tetszett, nagyon is nekem. :-D Nem semmi alapsztori, tetszett, izgalmas volt, végig fent tartotta az érdeklődésem, cseppet sem unatkoztam, míg néztem a filmet. Ez a rendező nagyon tud valamit, mert nagyot üt az egész sztori, én csak ámultam és bámultam, meg rá szóltam a szerencsétlenekre menjenek már tovább, na mi lesz már. :-D Leginkább Gabe hozott ki a sodromból, kicsit idegesítő volt a pasi, és hihetetlenül naiv pasi létére. :-D De Adelaide-t bírtam. Nagyon kemény, erős, határozott egy nő, a pasi mellette anyámasszony katonájának tűnt. :-D :-D Adelaide képes lett volna egy maga elintézni az ellenfélt. :-D A két gyerek aranyos volt, bár nem sok mindent tettek hozzá. :-D Csak ajánlani tudom, aki szereti az ilyen horrorfilmet. :-)

Hú, hát az eleje nagyon jó volt, kellően feszült és érdekes.
De az a baj, hogy egészen a végéig semmi információt nem kaptam az egész szituációról (vagy, ha igen, akkor metaforikus volt és nem érzékeltem).
A végét viszont nagyon összecsapottnak éreztem, lehetett sejteni, mire fog kifutni, de nem igazán találtam jól átgondoltnak.
Lehet, hogy frissebben nézve más élményt nyújt.

Hát ez nekem nagyon nem jött be, sőt.
Értem, hogy mi akart lenni, de mégsem sikerült lenyűgöznie.
A szereplőket nagyon nem sikerült megkedvelni, főleg a nőt, ráadásul ehhez a vége sem tett hozzá pozitív irányba.
Én nem ajánlom a filmet, de igazából örülök, hogy ezt is kipipálhatom a várólistámról akkor is, ha elpocsékoltam majdnem két órát az életemből erre.

Nekem oltári nagy csalódás volt ez a film. Az agyalós horrorokat szeretem, a popcornhorrorokat meg rituálisan elégetném. Ez viszont szerintem egyik sem volt. Nagyon tetszett az eleje. Aztán hol kellemesen bizarr volt a hangulat, hol kínosan nevetséges. A végén meg vártam a nagy lezárást, amivel talán megmenekül a történet és értelmet nyer minden, sőt, bíztam benne, hogy állva fogom megtapsolni a zseniális katarzist, erre egy ilyen semmitmondó csavart sikerült a végére kitalálni? Kösz, de nekem ez harmatgyenge.

Nekem ez olyan volt mint a családomnak a Marvel filmek. Kellően elszórakoztatott, nem úgy jöttem ki a moziból, hogy két órát elcsesztem az életemből de ennek ellenére magamtól nem fogom újranézni.
Az 100, hogy nem szabad elkezdeni gondolkodni rajta mert hazafelé kb csak arról beszéltünk, hogy milyen hülyeségekkel volt tele rakva ami miatt a plot meg egyéb dolgok megbuknak. spoiler
Horronak nem volt elég ijesztő viszont vígjátéknak szerintem teljesen jó volt nem is nagyon értem, hogy miért nincs sehol sem oda írva pedig egyértelmű, hogy direkt volt vicces és nem kínjában röhögött az ember.
Kicsit nehéz volt eldönteni, hogy Peele mennyire akart ebből valami komoly mélységget is kihozni de a biblia utalások és az osztálybeli különbségekre való utalások után én mégis csak inkább arra hajlok, hogy annyira nem vette magát komolyan mint a Tűnj el!-nél és ez nekem elég nagy plusz pont volt. Jobban működik a film szerintem, hogy ha az ember inkább mint valami horror vígjáték tekint rá mert ha valaki szimbolikus art house horrot vár és nem vevő a vicceskedésre eléggé nagyot koppanhat
Én amúgy ennek tudom be azt, hogy kb mindenhol vagy nagyon gyatra értékelést kap vagy kiemelkedően jót egyszerűen nehéz eldönteni, hogy a film igazából melyik kategóriába akar tartozni és míg a poénokat teljesen jól és tisztességesen hozza addig a szombolikus vonala a filmnek egészen sekélyes és logikátlan.
A színészi teljesítmények tökszuperek a tini kislány a leggyengébb de legalább nem idegesítő, Lupita és Winston Duke nagyon jók és a mellék szereplők se maradnak el. Plusz csillagot kapott a zene miatt egészen nagyszerű kis darabokat hoztak össze.
spoiler

Peele elárulta hogy a film közvetlen ihletője a The Twilight Zone „Mirror Image” című epizódja volt, amelyben egy nő meglátja a hasonmását egy vasútállomáson, és megszállottja lesz annak, hogy a gonosz oldala a helyébe akar lépni.Az „Us” nál ezt a gonosz hasonmás alapötletet gondolta tovább és bővítette ki.A legtöbb horrornál zavar a különböző alzsánerelemek vegyítése,itt viszont passzolt a cselekmény menetéhez a home invasion,a slasher és az apokaliptikus hangulattal megspékelt szál is.A filmnek számomra többféle olvasata van.Először is, van egy önmagunkkal és belső démonainkkal való szembenézés és legyőzés.Van egy szocializációs értelmezése: a közeg formálja a jellemünket,ergo aki a kúltúrából a primitívizmusba taszíttatik le megreked egy vademberi szinten,aki viszont utóbbiból kerül a felszínre kiművelődik.És itt van még a társadalmi megosztottság és különbözőségek szimbolikája,a haszonélvező és a nélkülöző réteg egymásnak feszülése. Előbbinek a jóléte az utóbbi rossz sorát eredményezi.Mindez az üzenethalmaz horrorisztikus hatáskeltéssel és olykor feszültséget oldó humorral van elmesélve.A végső magyarázatába nem látom értelmét belekötni,mivel ahogy pl a Ház az erdő mélyénnél is másodlagos volt hogy spoiler.A Tűnj el befogadhatóbb darab,viszont a Mi számomra szintet lépett mert a társadalomkritikája egyetemlegesebb,sokrétűbb,Így számomra 8,5/10

Ajánlom megnézésre azoknak, akik kedvelik az okos, abszurd humorral fűszerezett, eredeti történettel operáló, nem éppen klasszikus kategóriába sorolandó „horror”-t – aminek mondanivalója, aktuális üzenete is van a szórakoztatás mellett.

(Nem éppen erre számítottam.. ez egy kicsit szkifis, zombiapokalipszises hangulatot hozott, nem pedig családi-otthonba-betörő és minden-ott-játszódó féle kalamajkát.)

– A történet szerintem jól átgondolt, érdekes, eredeti. Kifejezetten nagy félrecsúszást nem észleltem benne. Fokozatosan felépített, pont eléggé kibontott (van egy pont, amit a film végének éreztem, ott azért befeszültem, hogy minek tovább húzni.. de megérte, a rendező nagyon jó irányba nagyon jól húzgálta, érdemes azt a picike türelmet beletenni);
– a képi világ szép (nekem helyenként kicsit túl sötét), a zene rendben volt, a kettő együtt számomra egy kifejezetten élvezhető, nem éppen átlagos horror hangulatot rakott össze
– a színészek szerintem nagyon ott voltak, senkit sem éreztem gyenge láncszemnek spoiler
– a csavarok és utalások mind a képi világban, mind a szóban elhangzottakban erősen ott vannak.. (engem az ilyen okos nyomkereséses sztorik mindig szórakoztatnak – utólag ezen a filmen is jót lehet agyalni, hogy mi mire volt utalás, melyik karakter miért viselkedett úgy, ahogy?)
– nekem a vége is rendben volt. És a mondanivalója is – Jordan Peele számomra egy olyan ember, akinek mondanivalója is van a munkájával.
spoiler

Btw ez lesz az első film, amiről részletesebb kritikát szeretnék majd írni :D .. túl sok szabadidő? NEM. Ide fog jönni a link: –

Legjobban egy idézettel tudnám jellemezni a filmből: „ Olyan, mint egy elcseszett performansz”.

Annyi sebből vérzik, annyira nem működik; hát nemtom, minimum egy esszé kijönne belőle… spoiler Ami működött a Tűnj el-ben, itt baromira nem. Túl nagyot akart a rendező. És bár anyagilag bejött neki, nálam erős bukta.