Néha visszajönnek (A visszatérők 3.) (1998) 46% 12★

Ámulatba ejt, hányféleképpen lehet rossz egy film, avagy hányféleképpen tud egy sorozat harmadik része tökéletesen máshogy rossz lenni, mint a szintén elég megvetésre méltó második rész. A Néha visszajönnek (avagy megannyi közszájon forgó elnevezése körül a tetszőleges) egy olyan szériában szakad el végképp a létező összes módon az előzményeitől, aminek korábban a legnagyobb hibája éppen hogy az önismétlés volt.

A Néha visszajönnek immáron gyakorlatilag semmiben sem hasonlít A visszatérők első és második részéhez, de olyannyira nem, hogy tulajdonképpen spoilerek nélkül le tudom írni, mi köti őket vissza: a visszatérő, ezen visszatéréshez emberéletekre vadász démonok. Márpedig ez nemhogy közös univerzumot, de még közös szerzőt sem sejtet a háttérben, és Kinget illetően a film is megelégszik a „karakterek King könyvein alapulnak” megjegyzéssel.
Mindemellett a Néha visszajönnek a szegény ember A Dologja, hisz ezzel a sarkvidéki környezetbe helyezett, „ki tudja, ki mikor és hol mit tesz” problematikával egy az egyben Carpenter klasszikusának nyomvonalán jár, illetve egész alapötlete miatt törvényszerűen annak belső logikáját, dramaturgiáját, stílusát követi. Szóval részemről teljes az értetlenség, nem tudom, érdemben mi köze ennek a filmhez a két korábbi epizódhoz.
Önjogán nézve egyébként lehetne akár jó is, de szerencsétlenségére éppen apró, finom részleteiben fullad bele az ostobaságba. Kár ez már csak azért is, mert a készítők egyébként remekül ráéreztek a sarkvidéki közeg kis költségvetésű, de hangulatos megjelenítésére, a para faktor felszítására, a zárt terekbe dugott, mégsem ordítóan gagyi horror-miliő megteremtésére. A történetet azonban förtelmes hülyeségek sorozata alkotja, ezek közül a leginkább megdöbbentő ez a bizonyos spoiler fordulat, illetve kicsivel később a színjátszás magasiskolája, amikor Sam és Wells doktor három percen belül felváltva győzködi a másikat arról, hogy a spoiler.

Mindent egybevetve tényleg nagy-nagy kár, hogy az apró stilisztikai botlásokkal és a látványosan idióta történetszövéssel elrontottak egy akár pozitív irányba is kifuttatható filmötletet, én legalábbis a magam részéről ezerszer több potenciált látok itt, mint az első részt szolgaian újra eljátszó második esetében. Ehhez a bizonyos eredeti A visszatérőkhöz képest azonban természetesen mindkét film kuka.