Nae Maeumeui Punggeum (1999) 90% 2★

spoiler

Hatvanas évek, vidék. Egy fiatal tanár érkezik az isten háta mögötti falucskába, első munkahelyére. Rögtön megtetszik neki egyik munkatársa, egy fiatal tanítónő, akivel van egy közös hobbijuk is — a zene: megegyeznek, hogy lemezeket cserélnek, mivelhogy a legközelebbi város elég messze van, az új lemezek beszerzése embert próbáló feladat. Belafonte, Connie Francis, a korabeli amerikai slágerek. Ilyesmiket hallgatnak.
A tizenhétéves Hong-yun abban a korban van, aki még gyerek, de már nyiladoznak szíveben az első komolyabb érzelmek, próbálna a maga elképzelése szerint élni, de a gyerekeit egyedül nevelő édesanyjának szüksége van a segítségére, a lány persze duzzog, van neki fontosabb dolga is az életben mint a testvérkéire vigyázni. Villámcsapásként éri a a tanár úr megjelenése, akibe rögtön beleszeret.
Kellemes film, nem trükkökkel operál, nem zsarol érzelmileg, nem próbál menő lenni, hanem minden pillanatban a lelket simogatja. A korabeli vidéki élet bemutatása hiteles, az elmaradott, műveletlen, szegény emberek erős közösséget alkotnak, szinte ismeretlen fogalom a kirekesztés vagy lenézés, az értelmi fogyatékos vagy a legszegényebb tanuló is a közösség tagja. Az élet kegyetlen mindenkivel, épp ezért az egymásrautaltság is hitelesebb. Az első tanítási napon Hong-yun a kisöccsével a hátán jelenik meg az órán, pelenkát is kénytelen majd cserélni (persze majdnem sírva, hisz ő a tanár úrnak szeretne tetszeni, nem pedig ilyen alantas foglalkozás közben mutatkozni).
A tanár úr nem túl aktív, már ami a hódítási tevékenységeket illeti, álmodozik, tollat rág, szerelmes levelet ír, de csak elképzelése van az igaz szerelemről — bezzeg a diáklány! Harap (szó szerint!), küzd, harcol a szerelméért, és bár végig vesztésre áll, nem adja fel. Ha kell, cseresznyét visz szerelmének, ha kell, a nagyvárosba utazik autóstoppal, hogy pótolja a tanár úr ripityára tört lemezét, s ha úgy gondolja, a pikniken tyúkkal illene kedveskednie a tanár úrnak, akkor (az anyai tiltás ellenére) tyúkot visz a piknikre. Naplójának elmélkedései a tanár úrról, a tanárnőről és a kapcsolatok kuszaságáról a a film leghumorosabb jeleneteit jelentik. Jeon Do-yeon 26 évesen úgy játszotta el a 17 éves diáklány szerepét, hogy egy pillanatig nem volt volt kétségünk, azokat a teszetosza kislányos grimaszokat, gesztusokat, zavarokat úgy hozta, hogy végig a szerelmes kislányt látjuk, nem a színésznőt.
A dél-koreai romantikus filmek virágkora majd csak néhány év múlva következik be, de ebben a filmben már mutatkoznak jelei, hogy a koreaiak hogyan is képzelik el a műfajt, rendkívül jó hangulatú film, amit szívesen megnézek majd, akár többször is.