Monsters: Sötét kontinens (2014) 30% 22★

Erre mondják azt, hogy „benéztem”. Ugyanis én ezt akartam megnézi: https://snitt.hu/filmek/monsters-2010
Mikor a filmet kerestem, tulajdonképp csak rápillantottam a tartalmára, láttam alienek-idegenek a Földön, és akkor gondoltam ez lesz az. Végül aztán olyan baromi nagyot nem tévedtem, mert azt megtaláltam, hogy a Sötét kontinens valamilyen folytatása a sima Monstersnek.
A majdnem közepén meghal a szereplőgárda nagy része, marad két ember. Puff neki, itt a vége, hogy izgulhasson az ember a maradék kettőért. Hiszen ha meghalnának, miről szólna a maradék 1 óra húsz perc? Inkább hosszú, unalmas jelenetek következtek üvöltő-síró-szenvedő katonákról, gyalogló katonákról. Agonizáló katonánk némán üvöltő fejéről, fogát telibe mutatva. A belső pokol filmje ez.
Van benne pár látványos távoli kép az űrlényekről, sivatagi porban tekergőznek…. és tekergőznek. Igazából nem is róluk szól a film, hanem katonákról, lázadókról, értelmetlen harcról, gyilkolásról. És a távolban ott vannak a szörnyek. Lehet magukban épp röhögnek az ostoba embereken…

Szerintem a rendező és a producer fogadtak, hogy mennyi idő után megy ki az utolsó néző is a moziból filmnézés közben. Én pedig azt fogadom le, hogy a „legvégén” nem volt az opciók között.

Ez a film szerintem készakarva szembemegy mindennek, amit a jó film tulajdonságaiként ismerünk, más logikus magyarázatot egyszerűen nem tudok elképzelni. Csak az ellenségeimnek ajánlom.Nem fogok SPOILER mentesen írni! Kedves olvasó fel akarlak készíteni, hogy mire is számíthatsz ettől a szörnyűségesen rettenetes borzalomtól, amit filmnek csúfolnak. Érzelmek egész sorát kiváltotta belőlem a Monsters nézés során: unalomból átmentem kínomban röhögésbe, majd haragba az ennyire elrontott jelenetekért, majd unalomból halálra unalomba, majd narrátorkodtam egy kicsit, végül szánalmat éreztem. Ahhoz, hogy kellőképpen lehúzzam muszáj minimálisan 1 csillagot adnom rá, pedig szívem szerint -2 csillaggal „díjaznám”.

Meglepő, de voltak jó ötletek elvétve a filmben, de azok vagy szösszenetek voltak, vagy egyszerűen pocsékul voltak kivitelezve. Sorolom a gondok végeláthatatlan listáját. Ditroiti tökös utcagyerekek lesznek a főhőseink, akik a kitörés reményében csatlakoznak a hadsereghez. Ez önmagában nem lenne rossz, de a film első húsz perce különféle életképekkel megy el, ahol rendszerint vagy valami latin csajszit reszelnek, vagy éppen beszívva készülnek egy prostinak beakasztani. Oké, csajok optikailag ott vannak, de mint írtam a történet nem halad semerre. Itt az egyetlen értékelhető a kutyaviadal volt, ahol egy pitbull szenvedett csúnya vereséget egy szörnnyel szemben, amikről megtudjuk, hogy elég sok van belőlük az úgynevezett fertőzött területeken.

Nulla átkötés és máris „akción” vagyunk. Tehát bizonyára a főhőseink csatlakoztak a katonasághoz, kiképezték őket és stb. Ez a nagy akció abból áll, hogy jó alaposan megnézhetünk pár kifejlett szörnyet (továbbiakban MTR-ek, mivel a katonák is így nevezik őket), amiknek a fő jellemzője, hogy akkorák mint egy panelház. A CGI MTR-ekkel nincs gond látványilag, viszont mi a fenét csinálnak? Nem támadnak meg senkit, semmi veszélyt nem jelentenek látszólag. Jó, jól megnéztük őket, vagy 3 percig csak repkedünk felettük, aztán mikor jönne egy minimális akció ennyi semmi nem történés után, elkapjuk a kamerát, amikor már éppen bombázzák le az MTR-eket. Hát ezt az akciójelenetet köszönjük, de felhúzta az agyamat.

Előrebocsátom, hogy a CGI tényleg jó, és a fényképezés is (a kamera kezelés), viszont a vágás pocsék! Jó dolgokat mutatnak, de egyszerűen a vágás gááááz! A film legnagyobb baja, hogy a párbeszédek bugyuták, és tele vannak logikai bakikkal, na meg ellentmondásokkal. A jelenetek hosszúak és vontatottak… Na jó részletezzük kicsit. Csak egy példa: „Közvetlenül az orrotok előtt vannak, 9 óránál!” – Nekem a szemben 11 órától az 1 óráig terjed, mert 9 óra az már a bal oldalam… Az MTR-ek ráadásul csak díszek, szerepük nulla, nem csinálnak semmit, csak sétálgatnak. A filmben már egy idő után arra is lusták voltak, hogy oda grafikázzák őket, ezért a lebombázásukat az jelképezte, hogy egy hegy mögött felszáll egy jó nagy adag porfelhő egy dörrenés kíséretében. Ahha… ezek szerint ott újabb szörnyek voltak, amit nem is láttunk… köszönjük!

Megkapjuk a sablonosnak számító kötekedős, szigorú, őrmestert, aki életben akarja tartani a kopaszokat. Kötelező elem egy katonás/háborús filmben. A filmben erre a pontra teljesen nyilvánvalóvá válik egy tény, hogy az igazi veszélyt itt a közel-kelet kietlenségében nem a szörnyek jelentik, hanem a helyi lakosok, pontosabban a valamiféle ellenállók, akik nem is a szörnyekre fújnak leginkább, hanem a katonákra, ezért ott tesznek keresztbe nekik, ahol csak tudnak. Ezzel meg is kaptuk a film fő üzenetét, hogy nem a szörnyek a legveszélyesebbek, hanem maga az ember, az ember az embernek a farkasa és minden ilyesmi, ami ehhez társítható. Oké, erre nem kellett volna 2 óra, hogy elmeséljék nekünk!

Első igazi feladat egy őrjárat. Mi a cél? Kimenni a helyi lakosok közé és „haverkodni velük”. Ismét nyer a film öt percet azon, hogy azt látjuk, hogy a helyiek hogyan beleznek ki egy csirkét, hogy sétálgatunk az utcán, kis krapekokkal szórakozunk mindenféle lényeges történés vagy különösebb cél nélkül. Következő nagy feladat. Egy földműves megfigyelése, mert a megfigyelés is egy olyan dolog, amit jó hosszasan lehet művelni. Csak azért várják, hogy beesteledjen, hogy a portára való belopózás után kiszúrja az egyetlen földműves az egész bagázst és egy fordító segítségével nagyon színvonalas beszélgetésbe elegyedjenek. Egyszerű földműves emberünk kifejti, hogy azért is utálja katonáinkat, mert a bombázásban oda a felesége a gyerekei na meg a nyája. Erre mi a szuper megnyugtató válasza az őrmesterünknek? Idézem „Sajnáljuk és hogy azért jöttünk, hogy megoldjuk a helyzetet…” sírva röhögős kijelentés, ugye? Esetleg még ha egy teherautónyi pénzt hoztak volna, az TALÁN valamiféle megoldásféle lehetne, de ez egy megoldhatatlan dolog. Következő elmés párbeszéd ként az öregtől megkérdezik, hogy vannak-e itt felkelők. Ugye te is megmondanád, ha lennének? A válasz, ami helyett „igen”-t is mondhatott volna úgy hangzik, hogy „elmetszik a torkát, ha beszél”, erre visszakérdeznek, majd azt mondja, hogy „hallgassuk végig”. No comment… Az egész jelenet majdnem számtanilag 5 percembe kerül, hogy lényegében ordibálnak egy földműves öregemberrel, aki miatt ráadásul egy MTR odavetődik a zajokra. Minimálisan értékelhető, hogy a film első MTR-jét a csapatunk elintézi pár pillanat alatt, különösebb erőlködés és feszültség nélkül. Jah mondtam már, hogy a kis csipet csapat több MTR-rel nem fognak végezni a film során? Élvezzétek ki ezt az egyet. Oké küldetés végén isten igazából nem tudtam miért üvölti le a fejüket az őrmester. Az, hogy fejbe vágták elhallgattatásképpen az öreget, vagy hogy hagyták üvöltözni, vagy… aki tudja írja már meg lécci.

Unalmas és semmitmondó beszélgetések következnek a családról és hogy ki kit hagyott otthon. Majd jön egy egész jónak ígérkező mentőakció. Kocsival süvítenek a sivatagban, még fejlődésben lévő MTR-ek futnak mellettük… Oké, amikor még kicsik egyszerűbb lenne elintézni őket, de a katonaság megvárja amíg panelház méretűre nőnek és repülőgépek kellenek (tényleg azok kellenek az elintézésükhöz? 5 katona közelről fejbe lőtte az előbb az egyiket és simán elkapták) a megsemmisítésükhöz. Itt mint katonailag, mint akciófilmes szempontból egy egész korrekt csata jött volna a szakadárok és a katonák között. Aknára futás, rajtaütés, fedezék harcok satöbbi. A kamerakezelés korrekt, a lövöldözés ott van, a katonás magatartás és mozgás is ott van, minden ott van, kivéve egy dolgot. A vágás! Túl hosszú és elnyújtott a csatajelenet és közel 10 perc után teljesen kifúj az egész. Pedig minden meg van benne ami kell: az újonc katonák teljesen bedepiznek az éles helyzetben, a társuk elvesztésén, a tehetetlenség érzése kiváló lenne, de ezt az egészet szándékosan elcs*szik. Komolyan, aki ilyen részletekre odafigyel, legalábbis hozzányúl és még hozzá nem is rosszul, az hogy nem tud odafigyelni egy olyan fontos dologra, hogy a jelenetnek van dinamikája, belső egyensúlya és a nézőnek meg koncentráció képessége? A figyelem fenntartása egy fontos dolog és készakarva lehet ezek után csak ezt elrontani komolyan. Itt jön a következő dolog, ami a sok hiba között megint csak kitüntetett helyen haragszom. Megúszták légi támogatással a rajtaütést, erre arrébb mennek és majd a terep jó alapos (értsd óráknak tűnő percekig járkálnak fel-alá, közben nem történik semmi) átvizsgálása után ledobnak magukról mindent a ház előtti részen. Persze a golyóálló mellényt is, ezért egy orvlövész le is szedi az egyiküket, és a másikukat halálosan megsebesíti. De az első társuk elvesztése után nem vetődnek fedezékbe, a cuccukat meg pláne nem szedik össze. Jól foglyul is ejtik őket.

Elhurcolják őket valahova zsákkal a fejükön, kikötözik és bezárják őket egy szobába. Fentebb említettem, hogy az egyik társuk halálos lövést kapott, na ezt a katonát is elhozták és velük együtt kikötözték. Pszichológiai hadviselésként kajakra lefogják a ditroiti srác fejét és kényszerítik, hogy nézze végig gyerekkori haverja halálát. A srác persze teljesen kibukik, sír, prüszköl, üvölt. Teljesen rendben van a jelenet… Aztán magukra hagyják őket. Csipet csapatunk ekkorra már annyira megfogyatkozott, hogy a ditroiti srác meg az őrmester maradt már csak KETTEN. A megmenekülést egy MTR hozza, ami arra kószált az esti kivilágításra. Nyugi, nyugi, senkit nem öl meg, de még csak a házat sem rombolja le, csak megkóstol egy villanypóznát és ennyi a szerepe. Persze a felkelők egy része eliszkol, és ezalatt lehetősége adódik a két pajtásunknak eloldozni a köteleiket. A tapasztalt őrmester gyorsan összeszedi magát, fegyvert szerez, és elindul az épületben maradt felkelőket lekaszabolni. Mi azt láthatjuk, hogy a kis kopasz ditroiti srác nyálában fetreng még a földön kicsit, nagy nehezen feltápászkodik, össze kotorja az egyik szobából a felszereléseit (ezalatt lövöldözés az épület különféle helyiségeiből, tudatva velünk, hogy az őrmester kaszabol), majd kiimbolyog a ház elé, farkasszemet néz az MTR-rel és mutatva, hogy mennyire megroppant mentálisan szerencsétlen elkezd farkas üvölteni a szörnyre (közben torkolattüzet látunk az épületből, fegyverropogás, őrmester még mindig irtja a szakadárokat). És… VÁGÁS! PÁROSUNK A SIVATAGBAN MOTOROZIK. Éljen! Megmenekültek! Jaj de jó! Mennyire izgalmas 28 órás jelenet volt, hogy ezt az agyilag zokni katonát láttam balról jobbra imbolyogni tisztességes akciójelenet helyett, mert én igazán az őrmesterre lettem volna kíváncsi.

A film eddig sem volt egy nagy szám, sőt borzalmas volt, de ami ezek után következik az minden rémálmomat felülmúlta, az igazi mély zuhanás innentől következik. Ha én is elkezdek beszélni egy film alatt, ami talán eddig még nem is történt meg, az higgyétek el, régen rossz. Feszülten tudom nézni a filmet, de ha már az én érdeklődésem is elveszik, akkor már minden el van veszve.

Szóval motorozunk a sivatagban. Azt nem tudom, hogy honnan tudják hol voltak és merre tartanak, de az őrmester buzdító beszéddel életet lehel a srácba, és közli vele, hogy KETTEN(!) márpedig be fogják fejezni a mentőakciót, mert már pedig nekik feladatuk van. Oké, ez Bratt Pittnek működött a Haragban, hogy maroknyian egy hadsereggel szemben felvették a kesztyűt, az ott heroikus volt, nemes volt még ha a biztos halált is jelentette. Ez se nem hősies döntés, se nem nemes, hanem szánalmas. Körülbelül 10-en indultak és már az első rajtaütéskor az őrmester nyüszítve kért légi mentést, ami helyett csak egy bombázó drónt kapott ideiglenes megoldásként. Most meg ketten, felszerelés nélkül, víz nélkül, igazából alkalmas jármű nélkül, megviselten majd végrehajtják a küldetés úgy, hogy azt se tudják róluk a bázison, hogy élnek vagy halnak. Már az őrmester is fanatikus lett és az elmeroggyantság egy sajátos formájában küzd, a megszállottságban.

Innentől kezdve 10 percben megint csak annyit látunk, hogy éjszakai menedékhelyet keresnek, a családról valami értelmetlenül unalmas párbeszédet lefolytatnak, majd másnap vizet keresnek egy kisbuszban ahol gyerekek holttestei vannak. Jóóóóó alaposan átnézzük töviről hegyire a kisbuszt. Narrációs alapszabály (történet mesélés), hogy a jelenetnek érzelmi töltéssel ÉS/VAGY karakterépítési céllal ÉS/VAGY történetet előre lendítő történéssel, információval kell szolgálnia. Na itt a három elemből egyiket sem sikerült elérnie. Gyenge próbálkozás következik az érzelmi töltésre, amikor a halott kisgyerekek között találnak egy élőt. Tanakodnak mit csináljanak vele. Megmenteni nem tudják, hiszen nekik küldetésük van, nem tudják magukkal cihölni a kis haldokló srácot, meggyógyítani pedig pláne nem. Hát jön az őrmesternek az eutanázia ötlete, meg kell ölni, mert az adott körülmények között ez lesz a legjobb a kiskrapeknak. Na jó, jó… fogadjuk mi is el ezt az érvelést játszásiból. De tudjátok, hogyan áll neki megölni?! Befogja az orrát és a száját! Meg akarja fojtani. Ráadásul kétszer, mert először a srác lelöki a kezét az őrmesternek, hogy mégse csinálják, aztán megint hablatyolás, hogy igen ez a helyes és másodszor is nekiáll fojtogatni. A srác ráadásul félig-meddig magánál van szóval hallja az egészet. Iszonyat szánalmas az egész. Van náluk fegyver, nem emberségesebb lett volna simán csak fejbe lőni, gyors és tiszta halál? Erre szánalmasan kétszer megpróbálja megfojtani. Jah, igen próbálja, de az menti meg a gyerek életét, hogy teljesen véletlenül arra lovagolnak valami szakadár forma helyiek.

Vágás! Lubickolunk a habokban, valami oázisnál. Tehát megmentették őket és nem lekötözték őket ezúttal. 13 percig semmi nem történik! 13 percig! Ülünk a tűz körül, nézzük az énekelgető helyieket, hogyan beleznek ki egy kecskét, közelieket látunk az emberek arcáról, a kis srác elmegy sétálni egy pasinak kinéző csajjal, majd nézik az éjszakában az egyik MTR-t hogyan spórázik összevissza mindent, ezalatt az őrmester már teljesen bekattan és szuperközeliben nézzük a szemét és fogsorát. Mindez idő alatt egy rohadt párbeszéd nem hangzik el, nem szólal meg senki! Az olyan apró bakira meg ne is adjunk, hogy a srác a vállapját letépi és oda adja a helyi kistökösöknek, aztán másodperccel később a következő vágásban fenn van a vállán a vállap ugyanúgy. Azzal se foglalkozzunk, hogy mutatjuk azt a kis srácot, akit meg akartak fojtani, végül is jól van, de nem mondta el senkinek, hogy őt kétszer is meg akarták ölni… Az őrmester kiakadása jeléül leüti a visszasétáló srácot, és majdnem megfojtja habzó szájjal, hogy márpedig a parancsait teljesítse és a küldetést megcsinálják, és amint lehet útra kelnek.

Útközben a sivatag közepén indokolatlanul találkoznak egy helybéli gyerekkel, akinél van egy bébi MTR, pár centis és nagyon éééédes! A cukiság fogalmát tényleg kimeríti az a kis izé. Aztán eltűnik a porban. Jó, jó, teljesen tudtam értékelni ezt a kis bébi cthulhut, de az egész film alatt az MTR-ről semmit nem tudtunk meg. Idegenek oké, de sem az élet ciklusukról, sem a testfelépítésükről, sem a szokásaikról (oké spóráznak), szóval semmit.

Na újabb 28 hétnyi filmanyag után eljutunk végre abba a faluba, ahol helyi gyerekek játszadoznak az utcán. Nagyon taktikusan és mindenre felkészülten kutatják az utcákat, amikor is az egyik gyereknél játék közben kiszúrják a vélhetően eltűnt katonák felszerelését. Mondhatni túszul ejti az őrmester a gyereket és maga előtt tartva kényszeríti, hogy mutassa meg a felszereléshez tartozó katona helyzetét. A kis srác majd összecsinálva magát odavezeti a 4 ponyvába csavart holttesthez. Őrmesterünk elsírja magát és annyira bekattan, hogy habzó szájjal beviharzik a hullákat tartalmazó kis épületecske melletti ajtó nélküli lakóházba, ahol megcsinálja a műsort. Mindenkire fegyvert fog és angolul üvöltözik a házban lévőkkel, ahol 2 kis gyerek, 1 idősebb fiú, egy öreg apa és a felesége tettek-vettek békésen. A saját lányáról ordibál valamit, meg hogy meg is ölhetné őket, úgy se tudja kicsodák ők. Meg is történik, bumm! indokolatlanul a legöregebbet fejbe lövi. Persze ezt a ditroiti srác tétlenül nézte végig. Nagy ötletként fegyvert fog az őrmesterre, aki most rá is rászegezi a fegyverét. Összefüggéstelenül üvöltözik neki, aztán megint visszafordul a halálra rémült családhoz és mielőtt bárkit bánthatna az őrmester a srác golyót repít a háta JOBB oldalába. Alapvetően azt a részét értem, hogy az őrmester begolyózik. A küldetés sz*r, szinte az összes katonáját elvesztette, különféle embert próbáló dolgokon mentek keresztül és akkor még fölöslegesen is történt mindez velük, mert akiket meg kellett volna menteni, azok már rég halottak. Persze, hogy összeroppan. De ez az egész erre a pontra már semmi hatást nem vált ki belőlem, vagy csak éppen egy minimálisat. Meg amúgy is, az nem lett volna egyszerűbb, ha lábon lövi az őrmestert?

A film záróképsoraiként sétál a halálos sebet szerzett őrmester a város főutcáján. Komikusan szemből már a baloldalából vérzik. Még erre sem tudtak odafigyelni a készítők, szóval megint minden drámai hatást sikerült ezzel nekik kiirtani belőlem és a filmből. Nézzük a madarakat ahogy szállnak, vonaglik a faszi az utcán, és végül láthatunk pár MTR-t kikelni a homokból. Isten tudja miért, a záróképsor az, hogy helikopteren tart valahova a ditroiti srác, ergo kimentették.

Összegezve nem történik semmi, az akciójelenetek a túl hosszúra nyújtás következtében unalmasak lettek, a film második felében párbeszédeket sem kapunk már, a szörnyek jól néznek ki, de totál fölöslegesek. Feszültség nulla, ha az egész film fele ilyen hosszú lett volna, már talán két csillagot is adtam volna rá. Életem legpocsékabb filmje.

Ne nézze meg SOHA, SENKI. Kivéve anyám szomszédját, mert őt utálom. De senki más! Ez rettenetesen borzalmasan sz@r, és még unalmas is.

CSAK azért kap 3 pontot mert a szörnyek jók lettek benne, mint az első részben. Egyébként pedig annyira nulla hogy mínusz nulla.

Nem kerül be a filmnézéseim közé, mert annyira szar film, hogy végig nézni is képtelen voltam :(

Elképesztően szar film. Nem is tudok mit írni, pocsék mint egy hatalmas pattanás az arcodot életed első randiján… Messze elkerülendő. Annyira nem ad semmit, hogy olyan már nem is létezik.

Hát az első résznél annyival jobb ez a film, hogy itt lehetett is látni valamit. Egyébként meg egy rendkívül buta közel-keleti háborús akciómozi, amiben a szörnyek csak díszletként szerepelnek. Igazából a történet folyásához semmi közük, néha feltűnnek és kb ennyi. Igazából senkinek sem javasolnám, mert szörnyfilmként és háborús filmként sem működik.

Nem akarok áradozni, csak annyit szögeznék le, hogy szerencsére nem hallgattam az értékelésekre. Nem tökéletes közel sem, de annál inkább hangulatosabb. Van benne egyfajta báj, ami nekem nagyon tetszett, élveztem végignézni. Még úgy is, hogy közvetlen az első rész után néztem meg.

https://timus-jatszotere.blogspot.com/2015/10/monsters-…