Mindig csak előre (2020–2021) 81% 64★

Hmm kicsit elgondolkoztam ezen a sorozaton… Nagyjából a 12. részig nagyon szerettem. Sztori nem-igen van, tipikus feel good/slice of life sorozat. Siwan iszonyat jól játszotta a teljesen sztoikus érzelmi analfabétát, meg tudtam sokszor zabálni:) Tényleg az a karakter, akit az életben vagy felpofozol vagy megölelgetsz és jót nevetsz rajta:) és szerencsére találkozott egy nagyon határozott és meleg személyiséggel:) Shin Se Kyungnak nagyon jól állt a szerep:) megdöbbenésemre a sorozat harmadik harmadában számomra a főpárunk totálisan háttérbe szorult és, hogy őszinte legyek Young Hwa és Dan Ah rángatott vissza mindig a következő rész erejéig. Igazából az összes mellékszereplőt nagyon szerettem.
A sorozat maga bár sok fontos dolgot feszeget, mint sportolói hiearchia, bántalmazások, a másság (külön jó pont ahogy kezelték!) , mégis mindenen olyan könnyedén átsiklunk, ezért végig megmarad egy kellemes, szívet melengető hangulat Tényleg spoiler!!!spoiler. Igazából a sztoriban egy nagy mély pont van, de végül az is megoldódik.
Szóval kinek? kis kellemes kikapcsolódásnak, tényleg nagyon minimális drámával, nulla történettel, mégis nagyon szerethető karakterekkel :) fáradt agyatlan estékre feltöltődésnek ideális :)

Tetszett.
Igazából tartottam a végétől és igen, volt is egy kis mélypont, de meglepően jól viseltem. :)
Igazából engem ez a sorozat a karakterek miatt vett meg kilóra. Egyszerűen imádtam, hogy mindegyik egyedi volt és üdítő, semmi sablonosság. Iszonyat szerethető volt mindenki a 4 főszereplőn át az összes mellékszereplőig. Na jó, apukát kivéve.
Nagyon sok értékes pillanat volt benne, köszi értük az alkotóknak!
Jelenleg konkrétan az jár az eszembe, hogy ezt még talán majd újra is kellene nézni. :)
Adják rá inkább 10 csillagot…? :)
Nem volt tökéletes, ellenben nagyon élvezhető és hamar ledarálható. Szerintem érdemes adni neki egy esélyt. :)

Nagyon szerettem ezt a sorozatot. Visszahozott egy kicsit. Július óta nem fejeztem be koreai sorozatot – már ilyen rendes hosszúságút, csak röpkéket –, mert egyszerűen megunom a sok nyűglődést, műbalhét, felszínes csevegést. Ez viszont üde színfolt volt a maga nemében. Olyan szép, ahogy a végére megtanul SGy kiállni magáért, és elkezdi tanítani rá a nővérét. Olyan jó volt látni, ahogy alakul MJ-SGy kapcsolata, ahogy intézték a dolgaikat. A festő barátunk és ügyvezetője is jó páros volt, bár JH nekem egy kicsit túl sokat nyafogott. De még unni meg a titkár úr is cukik voltak.
Mondjuk ez a sorozat is, mint ahogy az összes többi is, lehet koreaiéknál ez a divat dramaturgiából adódóan, megbicsaklott kicsit a 11-12. rész környékén, ugye ekkor szakadnak le a nagy drámák a sorikban, hogy utána legyen mit kiigazítani happyendé az utolsó részekben. Na, azt ezt itt kicsit eltolták. De megbocsátottam nekik, mert viszonylag hamar elmúlt a nyűglődés. Amit viszont nem tudtam, az Siwan ruhái. Olyan fess az a fiatalember, minden tuti jól áll rajta. Miért kell bohócot, papagájt csinálni belőle? A 80-as évek válltöméses zakója volt a mélypont, bő szárú gatyával sportcipővel elég ínyenc… és még ez is bárkinél jobban állt rajta.:D
Ez most nekem nagyon jól esett, minden hibájával együtt is élveztem.

Nekem ez a sorozat nagyon jól esett, szerettem a hangulatát, a humorát, imádtam a két főszereplőt, és igazság szerint a mellékszereplőket is. A zene is tetszett, szóval jó kis romantikus, humoros sorozat csipetnyi drámával, most épp erre volt szükségem.

Azt szerettem legjobban a sorozatban, hogy nagyon jó női karakterei voltak (persze a többi karakterek közül is voltak nagyon jók, csak női karakterekben ilyen erősebb típusokat nem sokat látni és most itt tele volt velük a sorozat) és nagyon sok fontos témával foglalkozott és olyan jól kezelte őket!

A főszereplő párost szerettem, aranyosak voltak. :) (bár én kémiát sem náluk, sem másnál nem igazán éreztem)
De számomra kicsit furcsa volt néha az egész sorozat, párbeszédek, karakterek, illetve a másodpárosunkat, mint szerelmi szálat nem igazán szerettem, Yeonghwa mint szereplő is idegesített sokszor, aztán a végére jobb lett kicsit, de a szerelmi száluk nem került hozzám közelebb. (a medencés résznél véltem felfedezni kémiát, az egész jó volt, de aztán ez eltűnt és csak olyan fura volt az egész, nekem nem jött be). A féltesó is nagyon idegesített már az első pillanattól.
A kedvenc szereplőm a titkár volt, nagyon bírtam. :D Meg az elején Seo Dan-t is nagyon bírtam, aztán a lelkesedésem csökkent. A HR-est? vagy kit is szerettem, de szülőként kicsit csalódtam benne (a box és a másik dolog miatt), de aztán a végére észhez tért.
Meg az anya-fia kapcsolatot is nagyon jó volt látni fejlődni. Volt egy kifejezett rész, ami kedvenc volt az anya-fia kapcsolatban. ^^ Meg persze Seonggyeom fejlődését is jó volt látni.

Őszintén azt hiszem, hogy a 10. résztől elkezdtem eléggé unni, aztán azért az utolsó (két) rész jobban tetszett kicsit megint, de nem tudom, összességében nem igazán fogott meg a sorozat, nincs egy olyan jó érzésem a sorozattal kapcsolatban, és hiába a fontos témák és jó női karakterek, 7-nél többet semmiképp sem tudok adni neki.

Hogy őszintén szóljak, az eleje nagyon tetszett, maga a koncepció és a szereplőgárda is. Erős női karakterekből sem kaptunk keveset, Oh Mi Joo és Seo Dan Ah is belevalók voltak. Számomra viszont ők sem tudták megmenteni a sorozatot ott a 12-13. résznél egészen az utolsóig. Onnan konkrétan lejtmenet, nagyon untam. Gyorsítva néztem és háttérzajként kapcsoltam be általában, nem bírt teljesen lekötni. Felvet egyébként a sorozat sok érdekes témát is, de csak felületesen rakták bele őket, egyikbe sem mennek bele mélyebben, ami egy picit elszomorított, mert tényleg voltak benne jók. Egyszóval nem rossz, de az utolsó 4-5 rész nem kellett volna.

Annyira régóta vártam egy ilyen sorozatra, amiben kellő mértékben van dráma, romantika és humor is. Nem számítottam pedig semmi extrára, de azt hiszem, hogy új kedvencet avattam. Ez a legaranyosabb sorozat, amit mostanában láttam és nekem most pontosan egy ilyenre volt szükségem.

Végre megkaptam azt, amire mindig is vágytam a koreai drámáknál: erős női karaktereket és kedves férfi karaktereket. Annyira alábecsüli mindenki, ha egy férfi karakter kedves, de itt a két férfi főszereplő egyszerűen pontosan az a típus volt, akiket én képernyőn akarok látni. Imádtam mindkettőjüket, a barátságukat is és azt is, hogy tulajdonképpen mennyire hasonlóak voltak, de ugyanakkor teljesen más élethelyzetben voltak mindketten és mégis végig kedvesek tudtak maradni.

Seon Gyeom az a típus akit nem lehet utálni, hihetetlen nagy szíve van és igazságérzete. Nagyon tetszett a nyugodtsága, az, hogy a maga csendes módján próbált mindenkin segíteni. Szerettem a futós jeleneteit, olyan szépen vették fel őket.
Mi Joo-val nagyon jól kiegésztették egymást szerintem és éppen emiatt úgy éreztem, hogy már az első találozásuktól kezdve kiválóan működött közöttük a kémia. Nagyon tetszett, hogy Mi Joo-nak köszönhetően betekintést nyújtott a sorozat a filmes világba és kifejezetten szerettem a „filmes jeleneteket” :)

Dan Ah elsőre lehet többeknek inkább unszimpatikus volt, de a részek alatt lassan ő is oldódott, leomlott a fal, amivel körbevette magát. Én kedveltem a karakterét, vicces volt, de erős és kitartó. És Young Hwa pont olyan jól kiegészítette az ő erős karakterét, mint ahogy Mi Joo és Seon Gyeom is kiegészítették egymást. Kang Tae Oh nagy kedvencem, Young Hwa szerepében nagyon szerettem és a festményei gyönyörűek voltak.

Dan Ah és Mi Joo barátsága is nagyon tetszett ahogy szép lassan kialakult és az is, hogy a főszereplő négyes a végére mennyire „összenőtt”.

A sorozat nagyrészt a filmes és a sport világában játszódik, ami meglepő módon elég jól működött egymás mellett. Az biztos, hogy az élsportolók élete tényleg másról sem szól csak az edzésekről, felkészülésről és a versenyekről. Közben meg nem tudjuk mi egyszerű halandók, hogy mi történik a háttérben – szerintem nagyon jó volt, hogy a sorozat behozta a bántalmazás témáját és most nem csak a fizikai bántalmazásra gondolok, mivel Seon Gyeom családjában véleményem szerint a lelki bántalmazás is elég komolyan ott volt.

Biztosan vannak hibái a sorozatnak, de én nagyon szerettem minden percét. Nyugis volt, de mégis folyamatosan történt valami, komoly témák is szóba kerültek, de vicces is volt – tehát a magam részéről mindent megkaptam, amit csak szerettem volna :) nagyon kedves kis sorozat ez és teljesen jól kikapcsolja az embert szerintem :)

Terveztem hosszú értékelést írni, de nincs kedvem: imádtam ezt a sorozatot, bekerült a kedvencek közé. Nagyon megszerettem a két főszereplőt, remek volt mindkettő karakteri és színészi szempontból is. Tökéletesen kiegészítették egymást. A mellékszereplőket is kedveltem, különféle baráti kapcsolatok bemutatásából sem volt hiány. Dráma szerencsére minimális volt, nem keverték a katyvaszt fölöslegesen. Ráadásul egy kis LMBT+ szál is be lett csempészve, bár sajnáltam, hogy nem volt róla több szó. Az egyik szereplő aszexuális, a másik pedig meleg. A soundtrack meg fenomenálisra sikeredett.

Ez a tipikus példája, hogy csináljunk filmet a semmiről, de magam sem értem, hogy bírtam végigülni. Nem tartom magam értelmi fogyatékosnak, de néha gőzöm se volt mi a francról beszélnek a szereplők (ami nem fordítói hiba), de a legnagyobb baj, hogy a karakterek sem értették miről beszél a másik, ebből adódtak súrlódások. Nagyon aranyos volt a főszereplő srác (Im Shi Wan), de totál GYP-snek volt beállítva a sorozatban, kicsit megalázónak érzetem a szerepét. Oh Mi Joo először azt hittem hogy egy nagyszájú, sz*rok a világra belevaló csaj, de ahogy jöttek a konfliktusok fülét-farkát behúzva alázkodott meg, csalódtam benne. Seo Dan Ah-t viszont nagyon bírtam, a flegma kicsit nárcisztikus kihaénnem hozzáállásával, nagyon passzoltak az érzékeny, naiv festőfiúval. Kíváncsi voltam, hogy alakul a sorsuk. Összességében egy lagymatag, semmitmondó sorozat, ha megnézed az utolsó részt az egészet láttad, de legalább nem kell rajta gondolkodni.

Rég szippantott be ennyire koreai dráma, jól esett. Ritkán van, hogy semelyik színész nem irritál, de itt még ráadásnak a sztori is aranyos volt. Az egyetlen, ami zavaró volt, ahogy az aszexualitást kezelték.